Kötet, fezejet

 1     I,  I   |       hát mi az? Hogy megölték? Katona volt, készen lehetett rá.
 2     I,  I   |     Megölték a fiamat. Jól van, katona volt, fegyver volt a kezében,
 3     I,  II  |       őrajta már látszott, hogy katona volt; tudja, hogy nem szokás
 4     I,  VII |       Ne hívjatok vissza! Rossz katona leszek. Nem szeretem a kardomat
 5     I,  VIII|     kegyelmed, mert az olyan jó katona, mint más; az asszonyát
 6     I,  VIII|      Eszterházy. Az első tanult katona, hadtudományokban jártas
 7     I,  XXVI| zászlójához hűtelenné lennie. A katona ne bölcselkedjék, hanem
 8    II,  III |   dicsekedett, mint egy obsitos katona – ez előtt a sok apró-cseprő
 9    II,  XII |  zivatar! Nem tudjátok, hogy én katona voltam, száz csatában pofozkodtam
10    II,  XIV |     feledés vermében. Ugyanaz a katona, aki rákiáltott, mikor Pálffy
11    II,  XIV |          Mi sem! Egy becsületes katona sem! – kiabáltak a többi
12    II,  XIV |      elégültséggel. Ez az igazi katona! Nem kérdi elébb, mi a feladat,
13    II,  XIV |           ő volt az a válogatós katona, akinek ez a példálózás
14    II,  XIV |  tábornok uraim. Ilyen az igazi katona! Aki nem praemeditál, nem
15    II,  XIV |      csak ugyanegy munka ez.~Jó katona az ilyen munka előtt mindig
16    II,  XVII|      Nem kell rágondolni. – Egy katona, egy lovag, messze földön