Kötet, fezejet

 1     I,  I    |            lesből orozva megrohant bennünket egy lovas labanc csapat;
 2     I,  I    |           a cudar. Ott megrohantak bennünket. Mi, békés, lakodalmazó
 3     I,  I    |          akinek védelmezni kellene bennünket martalócok ellen. Megtámadva
 4     I,  XVIII| Vörösvárott, aki ezen az úton akar bennünket megrontani.~– Nem fogja
 5     I,  XVIII|          ez asszony – ennek szabad bennünket elárulni, megrontani, mert
 6     I,  XIX  |           vagyok. Együtt fogtak el bennünket az ocskói kastélyban. Te
 7     I,  XX   |              Az még boldogabbá fog bennünket tenni? – kérdé Ilonka.~–
 8     I,  XXI  |   nagyasszony. – Hát már itthagysz bennünket? Nálunk csak nem megy nagyon
 9     I,  XXVI |          hadmegállító „Hildr”, aki bennünket megtör.~      ~Ocskay tanúságát
10    II,  II   |       szokás: ha valahol megvernek bennünket, minden ember hazaszéled.
11    II,  III  |         Jól van öregem. Hát eressz bennünket egy kicsit beljebb innen
12    II,  III  |       Korhelylevessel traktálsz ma bennünket? Azt gondolod, minden ember
13    II,  IV   |            kell innen? – Ki kerget bennünket?~– Még magam sem tudom.
14    II,  IV   |         Nem, nem, nem! Nem viszesz bennünket oda!~– De hová? Asszony!~
15    II,  XVI  |         lett.~– Ez az ember tudott bennünket megcsalni! – rikácsolá az
16    II,  XXI  |             Heister azzal fenyeget bennünket, hogy ha mi kivégeztetjük