Kötet, fezejet

 1     I,  IV   |       nevetést.~– Hát én azt sem bánom. Legyen a nevem ezentúl „
 2     I,  IV   |     magyar hangzású név. Azt sem bánom, ha megkeresztelnek, csak
 3     I,  V    |  formális leánykérésnek), én sem bánom, beszélgessünk róla. Szóból
 4     I,  V    |       legyen az, egyébiránt, nem bánom, ha tíz testvérrel osztozik
 5     I,  V    |         vallására sem nézek, nem bánom, ha pápista is; ámbátor
 6     I,  VII  |    odavész minden babérod!~– Hát bánom én azt! Egy petrence babéron
 7     I,  XIII |         közbe Cinka Panna.~– Mit bánom én, akármilyen lesz; csak
 8     I,  XXI  |      kitört az indulat.~– Én nem bánom! De ha az uram elmegy, én
 9     I,  XXI  |           én is vele megyek. Nem bánom, már megmondtam, hogy el
10    II,  III  | hegedűdet, s muzsikálj neki, nem bánom. Ő is szereti a muzsikát,
11    II,  III  |          másik szobába, vagy nem bánom, a harmadikba, ahonnan nem
12    II,  IX   |      Szent Kristófot viszed, sem bánom én: a posta az első úr a
13    II,  X    |    testvére” az úrnak.~– Azt sem bánom – szólt Ocskay nevetve.~–
14    II,  XII  |        ebben a deputációban, nem bánom, Bécs dicső polgárságának
15    II,  XVII |        halálom. Azt mondtam, nem bánom: megiszom a mérget, mit
16    II,  XVIII|       egyszer megszabadítsd: nem bánom.~