Kötet, fezejet

 1     I,  VII  |           belőle, hogy ez vagyok: áruló, szökevény, hitszegő, minden
 2     I,  VII  |          aki gyanakodik rám, hogy áruló lehetek valaha. Most már
 3     I,  XVI  | pecsenyéje nem vagyok. Tudod ezt? Áruló!~Scharodi kifeszítette a
 4     I,  XVI  |          magát.~– Tábornok úr, én áruló nem vagyok. Az a kép nem
 5     I,  XVIII|           fenés, azt levágom. Aki áruló, az haljon meg, míg másokat
 6     I,  XVIII|          árulásra viszi. Bezerédy áruló lesz – meggyőződésből.~Ocskay
 7     I,  XXVI |            aki hős a kardjával, s áruló a szívében. De Ocskay László
 8     I,  XXVI |          táborba.~Ez volt az első áruló!~– A pártütő pribék! – kiálta
 9     I,  XXVI |           hogy űzze el magától az áruló szökevényt, a hízelkedő
10     I,  XXVI |  kísértetprocessiót! Akikre az az áruló patyolat rávallott!~Na de
11    II,  II   |       vigyázzon erősen, mert „egy áruló” van a hadseregben, aki
12    II,  II   |         Ozmonda volt. – Ő volt az áruló hírmondás megvivője. – Ez
13    II,  II   |       teszik őket; mert hiszen az áruló vagyona elkoboztatik; s
14    II,  VII  |          futni az árulókat.~(Már „áruló” volt a nevük előtte!)~Biz
15    II,  VIII |           bizony, itt maradni; az áruló sarkában maradni; ha égbe,
16    II,  XI   |          fejét, hogy vajon miféle áruló járhat itt Bécsben, aki