Kötet, fezejet

 1     I,  I    |         lát a népnek, aki kenyeret ád a katonának. Az egyik fiamat
 2     I,  III  |           a hős más fordulatot nem ád az egésznek azzal, hogy
 3     I,  III  |          más meg, amit az olyannak ád, akit jobb szeret, ha nem
 4     I,  III  |         emlékeztet, ez reménységet ád, ez nefelejts, emez meg
 5     I,  VII  | helyrepótolja. A „drágám” leckéket ád a feleségének a francia
 6     I,  IX   |        fogja fizetni, arra is majd ád módot az Isten. Aki a mezők
 7     I,  XI   |           Arcának férfias jelleget ád az állára lecsatolt viharszíj,
 8     I,  XI   |           Arcának férfias jelleget ád az állára lecsatolt viharszíj,
 9     I,  XIX  |           a sövény mellől sortüzet ád, a felgyújtott kazlak megvilágítják
10     I,  XXII |           mindenre olyan feleletet ád, hogy senki sem okosodik
11     I,  XXIII|      pohárral? Ígér sokat, keveset ád.~– Igaza van; adjon maga
12     I,  XXIV |           zászló, mely a megadásra ád jelt. – S még mindezekhez
13     I,  XXV  |      felkelhessen, ha gyönge, erőt ád neki, ha nem lát, felvilágosítja,
14     I,  XXV  |         Isten helyébe, aki mindent ád ingyen, ezer kézzel, s minden
15    II,  V    |       zálogba; de pénzt csak akkor ád, ha Lengyelországból visszatér.
16    II,  VI   |            úr ugyan egy malacot se ád hozzá.~Csak ők ketten ültek