Kötet, fezejet

 1     I,  VI  |         Pálffy-ezrednél. Ezt a két urat expressz kívánta meginvitáltatni.~
 2     I,  XIII|          meg örökre; mert ő azt az urat kimondhatatlanul szereti.~
 3     I,  XVI |      ebédhez sem fog, amíg a vitéz urat ott nem látja.~A másik ordinánc
 4     I,  XXII|       Kegyelmed ismeri ezt a kuruc urat?~– Par hasard.~– Talán annak
 5     I,  XXII|      találja: nem ismered-e ezt az urat, azt felelned rá, hogy sohasem
 6     I,  XXII|            hogy ismeri ezt a lovag urat valahonnan.~Hanem éppen
 7    II,  III |     nevetett, s kituszkolta Gáspár urat.~– Siess, mert éhes az ember!
 8    II,  V   |         Minden jó lélek dicséri az urat!” Vess keresztet magadra,
 9    II,  VII | szerzetesek derék lakomával vártak urat és közlegényt: mindenki
10    II,  IX  |            a barátságos korcsmáros urat.~Ocskay aztán előrehajtatott
11    II,  X   |            találta már Federreiter urat, a rácsos íróasztala előtt
12    II,  XIII|     mindenütt bejutni!~Federreiter urat még ott érte Ocskaynál egy
13    II,  XIII|        Wratislaw kéreti a tábornok urat, hogy amilyen korán csak
14    II,  XIII|         vendégek között a tábornok urat kívánja legelsőbben fogadni.
15    II,  XIV |     ismerem Ocskay László tábornok urat jól – folytatá a pártfogói