Kötet, fezejet

 1     I,  III  |    ment ki a nép közül, mintha őneki volna a legnagyobb haragja
 2     I,  III  |        erősen Ocskay, mert nem őneki magának kellett az a friss
 3     I,  IV   |   halaványult el erre a szóra. Őneki jutott eszébe, hogy ő az,
 4     I,  XXI  |     nem neki. Elég muzsika már őneki, mikor a Gábor gyerek elkezd
 5     I,  XXII |      attól a gondolattól, hogy őneki mármost hazudni kell, –
 6     I,  XXIII|    őszinteséggel kimondá, hogy őneki előbb Bécsből kell utasítást
 7     I,  XXVI |   hagyott Ocskay asztalán, ami őneki volt címezve. Ocskay a csomagban
 8    II,  II   |         ott látták! Igaz, hogy őneki semmi része nincsen az árulásban;
 9    II,  VIII |        ott leskelődöl. Ott van őneki az ördöge, akibe szerelmes. –
10    II,  IX   |        is benne volt már, hogy őneki Bécsbe kell feljönni a tudvalevő
11    II,  X    |       tubákos ujjainak nyomát. Őneki, Ocskay Lászlónak a vállára
12    II,  XIII |        mellette, visszatérett, őneki úgy tetszik, mintha a nagyobbik
13    II,  XVII |     vinni: máshová nem viheti. Őneki magának menni kell, amint
14    II,  XVII | tortúra volt Ozmonda szívének. Őneki százszor, száz alakban vallott
15    II,  XVII |         esküdve örök szerelmet őneki, holtig való bosszút meggyalázóinak,