Kötet, fezejet

 1     I,  III |      Ilonka, mint egy álmodó, nézte végig az előtte elvonuló
 2     I,  III |      házinép mind az ostromot nézte: ki az ablakból, ki a háztetőről.
 3     I,  III |      Ocskaynak az arcvonásait nézte. Meg sem rándultak azok.
 4     I,  VIII|       történt. Szörnyen le is nézte!~– Elmenj, te nyáladék kölyök
 5     I,  XIV |          Ha már akkor meg nem nézte jól, amikor a feleségét
 6     I,  XIV |    dombtetőn tanyáztak: onnan nézte az ütközetet.~A kuruc hadsereg
 7     I,  XIX |  Ozmonda diadalmas kárörömmel nézte ezt a kínvonaglást az arcán:
 8     I,  XXV |   nyugtatva. Most már azt sem nézte ördögnek, de ugyanazon alak
 9     I,  XXV |    másikra, aki azt messziről nézte. Én tudom jól, hogy milyen
10    II,  XIII|        s még csak jól meg sem nézte őket.~A szíve úgy nekiindult
11    II,  XIV |       példálózás szólt. Le is nézte őt Ocskay, vitéz lelke egész
12    II,  XV  |      érette oly buzgón!~Onnan nézte végig, hogyan teljesítik
13    II,  XV  |    visszalovagolt a dombra, s nézte hátat fordítva a kastélynak,
14    II,  XVI |  keblére szorítva, hintajából nézte ezt a fölséges látványt.
15    II,  XVII| nagyot húzott.~Ilonka bámulva nézte, hogy mit csinál.~– Ne félj!