Kötet, fezejet

 1     I,  IV  |     tették, összekulcsolta a kezeit, s kétségbeesetten tekinte
 2     I,  VIII|    és izzadjék minél többet, kezeit, lábait a pokrócból ki ne
 3     I,  X   |     csak az én Ilonkám fehér kezeit látnám – mondá kegyetlen
 4     I,  XXI | anyja ölébe, s nem engedte a kezeit megcsókolni.~– No hát, Cinka
 5    II,  III |     Rövid időn visszakerült, kezeit dörzsölve, s a nyakát még
 6    II,  IV  |      aztán imára kulcsolni a kezeit az arca előtt. S ingerült
 7    II,  IV  |      végeztével az összetett kezeit elvette a szemei elől, csak
 8    II,  IV  | poronty úgy nyújtotta feléje kezeit, esdekelve, míg a nagyobbik,
 9    II,  XV  |    Hah! – ordíta fel Ocskay, kezeit a fejéhez kapva, hogy ne
10    II,  XVI |     már.~Ilonka hátrakapta a kezeit, s mélyen elpirulva mondá:~–
11    II,  XVI |   arccal a földre borulva, s kezeit feje fölé kulcsolva, elkezdett
12    II,  XVI |     tekinte fel az arcképre, kezeit ölébe csüggesztve alá.~–
13    II,  XVII|    tántorgott ki a szobából, kezeit megtörő szívére szorítva. –
14    II,  XXI |    térden állva, s összetett kezeit ajkaihoz emelve, úgy nézett
15    II,  XXI |   könnyeivel áztatva annak a kezeit, könyörgött kegyelmet szerencsétlen