Kötet, fezejet

 1     I,  V   |       hamar odább akarnak menni kegyelmetek? No, ezt az Ilonka majd
 2     I,  XIX |      itten, mint ahogy bánnak a kegyelmetek részén Ocskay László uram
 3     I,  XIX |   mondjuk, hogy „barátom”, akit kegyelmetek a szomolyáni ütközetben
 4     I,  XIX |        hiszem, belenyugodhatnak kegyelmetek a cserébe – mondá Ritschán. –
 5     I,  XXII|     gyönyörű panorámát bámulják kegyelmetek, ugyebár? – kérdezé a bán,
 6     I,  XXII|    Megszorítá Ocskay kezét.~– A kegyelmetek kívánatára; de leginkább
 7     I,  XXV |     sorszám: 100 000, százezer! Kegyelmetek tudják, hogy mit jelent
 8     I,  XXV |    lenni.~– Ki az az eretnek?~– Kegyelmetek előtt még, jól tudom, titkolják.
 9     I,  XXVI|    Ocskay.~– Legyenek nyugodtak kegyelmetek!~– Dög legyen, aki ma nyugodt! –
10     I,  XXVI|        a földön! De ne keressék kegyelmetek ezt a főt a távolban; hanem
11     I,  XXVI|      éppen össze akarnak veszni kegyelmetek, úgy tegyék azt meg holnap,
12    II,  XIV |   mondta volna ki előtte.~– Hát kegyelmetek mi hőstettet vivének azóta
13    II,  XIV | társaságra.~– Üljenek helyeikre kegyelmetek! – inte Heister a főtiszt
14    II,  XIV |        Nos, mit zúgnak fel erre kegyelmetek? Mit csörömpöl a kardjával,
15    II,  XIV |       Esküszöm rá!~– No, látják kegyelmetek! – mondá Heister diadalmas