Kötet, fezejet

 1     I,  XIV  |      uramnak, mikor legjobban igazat mond.~– No, majd meglássuk
 2     I,  XVIII|    megrontani.~– Nem fogja az igazat megvallani.~– Azt csak bízd
 3     I,  XVIII|   belőle, hogy a kínvallatott igazat mond-e.~– Az első nevet?~–
 4     I,  XIX  |       ha valakit találok, aki igazat mond a szemembe. Hiszen
 5     I,  XIX  |     tehát Ozmonda nem mondott igazat. Ozmonda szólítá fel, hogy
 6     I,  XXIV |       mindjárt megtudom én az igazat Jávorkától.~Éppen odatoppant
 7     I,  XXIV |     szóra az emlegetett.~– Az igazat akarja tőlem megtudni kegyelmed? –
 8     I,  XXIV |    hogy miként titkolja el az igazat. Ki sem szabad mondani azt
 9     I,  XXV  |  Higyje azt, hogy nem mondtam igazat. Miért is hoztam ezt most
10     I,  XXVI |       az ujjaidat. Ugye, hogy igazat mondtam? Három ujjad roppant.
11    II,  I    | kegyelmedet.~– Valljuk meg az igazat, bánus uram, kegyelmed is
12    II,  III  |   háborúban.~– Valljuk meg az igazat, hogy agyonitta magát!~–
13    II,  III  | apácának sem? Hát nem mondtak igazat?~– Bezerédy rajtavesztett!~–
14    II,  V    |    Mert ha elmondaná végig az igazat, ahogy megtörtént, ebrúdon
15    II,  XX   |       volt kivilágítva.~A hír igazat mondott. Jávorka egymás