Kötet, fezejet
1 I, I | az esküvő. Azért haladt ki ilyen későre az időből az
2 I, I | Pujpunellamártás. Magam írtam ki Pálffy herceg archívumából!” – „
3 I, I | piros nadrág a két térdén ki van szakadva, s a csizmájának
4 I, I | pujpunellamártáshoz?”~ ~Ki kell citálni a nagyasszonyt!~
5 I, I | a sok csürhe nép? Csiba ki innen a konyhából, akinek
6 I, I | kályhafűtő csak úgy penderedett ki az ajtón, hatalmas tenyerétől
7 I, I | te is itten? Nem lódulsz ki mindjárt? Neked is kell
8 I, I | Iluska kisasszony varrott ki arany tulipántokkal, az
9 I, I | Miért vívott? Kivel vívott? Ki volt a gyilkosa?~– Hát tudom
10 I, I | nagy almáriumot nyitott ki. Volt annak tömérdek apróbb-nagyobb
11 I, I | pillájú, nagy szemeinek ki nem találhatni a színét,
12 I, I | jelent ez?~– Semmit. Verd ki a fejedből! Tudhatod, mint
13 I, I | kirohant a leánya szobájából, ki egész a konyháig. Ott persze
14 I, I | érkeznek az úri vendégek. Ki hagyta magát engesztelni,
15 I, I | bitangok a kelengyéjét: „Kard ki kard!”-ra került a sor:
16 I, I | mire ideérnek vele, aligha ki nem adja lelkét.~Erre a
17 I, I | gyászhírrel, a fáklyás hírrel, ki erre, ki arra, mint bolygó
18 I, I | fáklyás hírrel, ki erre, ki arra, mint bolygó tüzek
19 I, I | Ha nagy a baja, hozasd ki a városból a doktort.~–
20 I, I | övébe dugott török kését ki ne rántsa, s nagyot fenyegessen
21 I, I | ölébe vegye.~– Menjetek ki mind, asszonyok; lássatok
22 I, I | Senki se tudhassa, hogy ki mitől piros. – Közbe itatgatta
23 I, II | ott szántóföldek voltak, ki tudja, mi volt beléjük vetve.
24 I, II | egy hegyes toronytető áll ki a délibáb tengeréből, lefelé
25 I, II | aszerint amint a Tisza vagy ki van száradva, vagy meg van
26 I, II | meztelenül szíjra kötve; a tokja ki tudja hová lett, hol maradt
27 I, II | oroszlánok falkája, ugrált ki a vízből Borbély Balázs
28 I, II | rohanásától, melyet a víz okádott ki eléjük. Tetőtől talpig meztelenek,
29 I, II | fehér volt, mint a tej. Ki tudja, mitől jön? Az ördög
30 I, II | vértócsákból emelkednének ki fegyveres hadseregek. Maga
31 I, II | szabad: Magyarország kapuja ki van nyitva előtte. Egyetlenegy
32 I, II | csodavitézsége tárta azt ki előtte.~Hát a rongyos gárda
33 I, III | Lássátok, ezt azért találta ki a vezér, hogy a mostani
34 I, III | felkeveredett világban alig ismeri ki az ember, hogy ki a kuruc,
35 I, III | ismeri ki az ember, hogy ki a kuruc, ki a labanc, holott
36 I, III | ember, hogy ki a kuruc, ki a labanc, holott magyar
37 I, III | megtudhassa minden ember, ki az ellenség, ki a jó barát,
38 I, III | minden ember, ki az ellenség, ki a jó barát, mivelhogy már
39 I, III | illett a nyalka kurucnak! Ki is gömbölyödött attól minden
40 I, III | ágaskodott előre, úgy ment ki a nép közül, mintha őneki
41 I, III | sáncaihoz; még a hídfőt is ki lehetett venni a kapubejárattal,
42 I, III | puska mind ellene fordul? Ki védelmezi meg?”~Aztán elővette
43 I, III | előtt még pro appetitorio ki kellett üríteni.~Maradhat-e
44 I, III | mind az ostromot nézte: ki az ablakból, ki a háztetőről.
45 I, III | ostromot nézte: ki az ablakból, ki a háztetőről. Jó szerencse,
46 I, III | asztalnál ülend. S ahhoz jól ki kell válogatni a virágokat;
47 I, III | merítőkanállal töltögetik ki apró kupicákba az étvágyingerlő
48 I, III | egy kis vita támadt, hogy ki foglalja el az első helyet,
49 I, III | evett, nem ivott a hadam: ki voltunk fáradva. „Hej, ha
50 I, III | lett nyitva, az átalag is ki lett dugaszolva, s a poharak
51 I, III | elriasztják a föld népét, ki hagyják az ellenséget a
52 I, III | a zsebórák ketyegését is ki lehetett venni. – No, ezért
53 I, IV | volt labanc parancsnoka, ki is Sós Márton kapitány uram
54 I, IV | kényszeredett nyájasságot fejezve ki, bajusza hegyesen fölfelé,
55 I, IV | helyére. – Elébb keresztelkedj ki magyarnak!~– Úgy van, úgy
56 I, IV | kiabálának egyszerre többen. – Ki kell elébb keresztelkednie. –
57 I, IV | elébb, mint a töröknek, ki kell keresztelkednie, s
58 I, IV | mert oda engemet nevezett ki a vezér jövendő várparancsnoknak.~–
59 I, IV | majd meglátom, hogy kezded ki?~A kapitány e szóra elkomolyodott,
60 I, IV | kinek-kinek olyan titkait vallotta ki, amikről eddigelé még senki
61 I, IV | malacfő felelt:~– Lesz!~– Ki lesz az? – Mely ütközetben?~
62 I, IV | felesége lesz?~– Csak egy.~Ki értse ezt?~Csak Ilonka halaványult
63 I, IV | úgyhogy az nem beszélhetett ki többé semmit.~– Kedves druszám! –
64 I, IV | kisül mindjárt a turpisság.~Ki is sült rövid időn. Az ordinánc
65 I, IV | szigorú parancsot adtam ki, hogy senkitől egy tűt érőt
66 I, IV | megérdemli; de csak ne oltsák ki az életét.~– Nem mi tesszük:
67 I, IV | egyszer száraz lábbal gázoltál ki a hínárból. Fogd ezt az
68 I, IV | Fogd ezt az aranyat, fizesd ki vele, akit megkárosítottál.
69 I, IV | kértemre! Ezt én elültetem, és ki fog hajtani.~A nagyasszony
70 I, V | őrá bízom, hogy szemelje ki magának szíve szerint, akihez
71 I, V | hangzása van.~– Válasszunk ki egyet. Én kegyedet, szép
72 I, V | fiam lesz. No, hát mondd ki azt a szót.~Ilonka arca
73 I, VI | Ocskay tudta előre, hogy ki az. – Keresztet vetett magára,
74 I, VI | Ocskaynak a száján nem jött ki ez a szó: „Isten hozott”.~
75 I, VI | felvette, mert ő hímezte ezt ki. Itt vágta keresztül az
76 I, VI | tartsd a nyelvedet, hogy ki ne beszéljen valamit abból,
77 I, VII | gazdaságból, kertészetből áll ki a világ, vannak komolyabb
78 I, VII | kész franciának tanítja ki a nejét.~(– Fél esztendő
79 I, VII | hadverésből mi lesz? Azért nevezte ki fiamuramat ezredeskapitánynak
80 I, VII | mind abban vetekedtek, hogy ki hogyan ragadhasson el egy
81 I, VII | nek, a másik „j”-nek ejté ki, s amely napon egy kálvinista
82 I, VII | szín alatt szolgáltassék-e ki? Most már csak azért háborodunk
83 I, VII | stratagémát gondolt vala ki. Tartott egy kis ébénumfa
84 I, VIII | kettőnél csak abból telt ki a háború, hogy nagy tömegekben
85 I, VIII | összekapaszkodtatni, hogy: „Ki a vitézebb?”~Vak Bottyánnak
86 I, VIII | harsány kérkedéssel hívta ki személyes viadalra az ellenfélnek
87 I, VIII | Anyádasszony tejes kását főzött, ki eszi meg, ha itt maradsz?~–
88 I, VIII | kacagott Vak Bottyán. – Köpd ki, ha keserű!~S azzal elkezdte
89 I, VIII | szintén mind ott maradt, ki tudja hol?~Tehát addig is,
90 I, VIII | kezeit, lábait a pokrócból ki ne dugja.~Alig várta Ocskay,
91 I, VIII | Ha azonban a nagyobb rész ki akar törni a várból, akkor
92 I, IX | épnek látszott, de mellőle ki volt vágva a kert, az erdő:
93 I, X | pszichológiájára bízná, hogy találják ki, mit gondol ő most: hogy
94 I, X | folyón!~Ocskay ezt adta ki napiparancsban:~„Ahol ellent
95 I, X | kamuka bársonyt szolgáltattak ki Ocskaynak, hogy azzal az
96 I, X | Ha nem hozhatom őket ki, vesszenek odabenn!~Óh,
97 I, XI | azon egy nőarc tekintett ki. A holdvilág még fehérebbé
98 I, XI | azon egy nőarc tekintett ki. A holdvilág még fehérebbé
99 I, XIII | pirítanák, sem vallana az ki semmit. Különben is része
100 I, XIII | hüvelykujját embererővel ki lehet feszíteni, akkor az
101 I, XIII | de ha semmi erőhatalommal ki nem lehet feszíteni a hüvelyket
102 I, XIII | hozzád, hogy kikérdezzen, ki vagy, mi vagy, honnan kerültél
103 I, XIII | szomorúság – együtt; vagy ki tudja, mi? Egyik sem! Vágy,
104 I, XIV | könnyűvé tenni. Még jól ki sem áldotta magát, amidőn
105 I, XIV | egész hajdúság közt.) És ki tette mind ezt? Maga a „
106 I, XIV | rettegve, Sárody oda vitetett ki magának egy hordót, tele
107 I, XIV | hadvezéri tudományával pótolja ki azt, ami a magyar tapasztalatlan
108 I, XIV | elmondani, ekképpen rakja ki: „kézbeli cső makkjával
109 I, XIV | legényt meginvitálnak rá, hogy ki birkózik meg vele.~– Magam
110 I, XIV | a vakmerőség jól ütött ki; áttörték az első hadsort,
111 I, XIV | cselekvése! Addig hadd ugrálja ki magát a kuruc!~Most Feirville
112 I, XV | aki a visszavonulás szót ki meri mondani. Hisz ez az
113 I, XV | mondok? Kifúrjam a fületeket? Ki népei vagytok?~Azok csak
114 I, XV | Ocskay László.~– De hát ki az az ember itten? – kérdi
115 I, XV | stratégiai ismereteivel ki nem bírja okoskodni, hová
116 I, XV | ellenséget! Merre mentek? Ki mondja meg?~Találkozik erre-arra
117 I, XVI | annálfogva az egyik így találta ki a tábornok kívánságát: aki
118 I, XVI | Igazodj! Tisztelegj! Aztán idd ki ezt a kancsót egy hajtásra
119 I, XVI | derék magyar vitéz iránt, ki valóban lényegesen hozzájárult,
120 I, XVI | istentelenség! Hát így nézek én ki, mi? Hát így áll az én szám
121 I, XVI | bajusz! Egyik le, másik fel! Ki volt az a gazember, aki
122 I, XVI | Csak az utómérgét adta még ki, egyes megtisztelő címekben.~–
123 I, XVII | puritanizmus minden ceremóniát ki tudott is küszöbölni a vallásgyakorlatból,
124 I, XVII | árnyékával betakar: találja ki minden ember, melyiket hozta
125 I, XVII | elsőség joga. Ő válogatja ki, hogy melyik drága ajándék
126 I, XVII | az apának nem választasz ki semmit? – kérdi pater Renatus,
127 I, XVII | s azzal durcásan ment ki a szobából, otthagyva az
128 I, XVII | Nyomtatott lapokat adtak ki, amikben el lettek számlálva
129 I, XVII | Eleonóra hercegnőnek is ki kellett világítani a maga
130 I, XVII | gajdolást. Erre a kapus ki fog jönni nagy mérgesen,
131 I, XVII | Ő pedig már tudja, hogy ki vagyok.~Eleonórának tetszett
132 I, XVIII| Ocskay.~– Azt nem is teszik. Ki van adva a parancsolat.~–
133 I, XVIII| meg nem teszik, akárhogy ki van adva a parancsolat.
134 I, XVIII| Szigorú parancsot adtam ki: aki egy nő öltözetét megtépi,
135 I, XVIII| vár rejtekajtóján osont ki férfiruhában. Hajdúim közül,
136 I, XVIII| Azzal elárulta, hogy a titka ki van találva, és mármost
137 I, XVIII| Heister ügyetlensége miatt, ki ide lekötött. Soraim általadója
138 I, XVIII| legnevezetesebb vezérei közül ki hajlandó áttérni a császári
139 I, XVIII| amitől elkárhozott?… Ejh, ki tudja azt, mikor fölébredt
140 I, XVIII| Az könnyen kitalálható. Ki kell vallania azokat a titkokat,
141 I, XVIII| szép szóval, vagy kínzással ki kell venni: nem meghallani
142 I, XVIII| ne hallják a leskelődők, ki ne beszéljék a világnak. –
143 I, XVIII| nyelvét, hogy a kínpadon ki ne beszélhesse az összeesküvők
144 I, XVIII| bírta azokat megcáfolni.~– Ki van még? – kérdé kedvetlenül.~–
145 I, XVIII| több? – dörmögé Ocskay. – Ki van még feljebb? Ki lehet
146 I, XVIII| Ocskay. – Ki van még feljebb? Ki lehet még magasabb? Csak
147 I, XVIII| hozzá nem tettem, semmit ki nem hagytam. Ezt kész vagyok
148 I, XVIII| van soraink között! Annak ki kell derülni! Hadd hulljon
149 I, XIX | frizeurköpenyben az utcára ki nem mehetek, se útra nem
150 I, XIX | Csaknem gyermek voltam még. Ki tanított meg arra a nyelvre,
151 I, XIX | vagyok, ön pedig házas. Ki veszi el tőlem azt a jogot,
152 I, XIX | napon Ozmonda Csajághynak, ki őt úgy kísérte mindenüvé,
153 I, XIX | feleségét: az is örülne már, ha ki volnánk cserélve egymással.~–
154 I, XIX | akik nagy sebeket hevertek ki. Ide nem szabad senki harcos
155 I, XIX | kegyetlenül helybehagytak, s ki most ott valószínűleg annyira
156 I, XIX | kacagányába; úgy lovagol vele ki a harcosai közé, akik százszoros
157 I, XX | rimánkodó kezei nyúltak ki feléje az ablakrácsokon. –
158 I, XX | leányáról, de hát kegyelmedről ki kezeskedik, hogy nem lett
159 I, XX | csak ott állt, és bámult ki az ablakon át a távolba,
160 I, XX | aki ott tovavágtat?~– Hát ki az ott?~– Az öcsém, Sándor.~–
161 I, XXI | skatulyából vették volna ki – leszámítva azt, hogy egy
162 I, XXI | Tiszáné nagyasszony ugyan ki nem állhatta az egész fáraóivadékot,
163 I, XXI | hálni: nem állom én azt ki. Aztán rosszul élnek ottan,
164 I, XXI | feleségéhez: nem is gondolhatott ki ilyen szépeket más, csak
165 I, XXI | kisütött a nap. Cinka Panna még ki sem rázta a szalmát a hajából,
166 I, XXI | a zöld fa itt a diadal. Ki is jössz: nem bánt az ellenség.
167 I, XXI | házából: „Csigabiga, gyűjj ki! Szántsunk, vessünk, neked
168 I, XXI | semmi háborúba az urát.~– Ki meri mondani az Isten nevét?~–
169 I, XXI | parasztgyerekekkel a szénában; válogassa ki kegyelmed.~Csajághy odament
170 I, XXI | a cselédek számára adták ki az ebédet; csak akkor következett
171 I, XXI | a bálisával, hogy telelt ki a rozs, milyen jól kelt
172 I, XXI | egyszerre ezt a nevet ejték ki:~– Cinka Panna!~– No, mi
173 I, XXI | megijesztgette az egész famíliát. Ki tenné fel róla! Ilyen komoly
174 I, XXI | még micsoda tréfát fundál ki magában?~Csak Ocskay komolyodott
175 I, XXII | maga előtt.~Soha jobban ki nem választhatta volna a
176 I, XXII | úgyhogy Ozmonda segíté ki a zavarból; odasúgta félig
177 I, XXII | neheztelte, hogy olyan nagyon ki kell neki vágva lenni. A
178 I, XXII | meg „aout”, s az is „ó”, ki találja ki, melyik volt?~
179 I, XXII | s az is „ó”, ki találja ki, melyik volt?~De még rosszabb,
180 I, XXII | keresi; a bájos Ozmonda, ki a fejedelemnőhöz vezeti
181 I, XXII | elmondta, hogy milyen jól néz ki ma a fejedelemasszony, s
182 I, XXII | bemutatásnál kegyed segítette ki Ocskayt a zavarábúl, mikor
183 I, XXII | Ozmonda minő kalandot állt ki Beckó várában, s azt az
184 I, XXII | utolsó ezüstjét szóratta ki mai nap a pozsonyi népsokaságnak;
185 I, XXII | engedékeny, a saját lelkével tán ki tudna alkudni. – Az a kérdés,
186 I, XXII | a másikon pedig ereszd ki; mert az vagy alatta vagy
187 I, XXII | tíz óra előtt nem jött ki hálóterméből. Ocskayék azonban,
188 I, XXII | pazarul kirakva.~Pálffy bán, ki a házigazdát adta ez alkalommal,
189 I, XXII | megkísérteni, hogy melyik állja ki a másiknak a lángját.~–
190 I, XXII | várnagynak, hogy keresse ki a csomagból a börtönajtó
191 I, XXII | hogy senki sem okosodik ki belőle.~Ezalatt felnyitották
192 I, XXII | levelet, s megette! S azóta ki nem lehet belőle venni,
193 I, XXII | lehet belőle venni, hogy ki küldte azt a levelet és
194 I, XXII | miért nem vallja meg, hogy ki lova-csikaja? Addig pedig
195 I, XXII | lova-csikaja? Addig pedig ki nem szabadul innen.~Ilonka
196 I, XXII | fogoly markába, aztán sietett ki a börtönből. Biz az nem
197 I, XXII | tekintetével sem fejezte ki mindezen drágaságok fölötti
198 I, XXII | brigadéros uram; ugyan válasszon ki egyet ezek közül a láncok
199 I, XXII | eleven őrévé válik álmainak?~Ki tudja?~Előérzete nem súgta
200 I, XXII | egy kevéssé tettetni?~– Ki? Én? – A nő nagyot bámult.
201 I, XXII | Festő nem divinálhatná ki, hogy fessen hősnek és fejedelemnek
202 I, XXII | mihez tartsd magad! – De ki ne fecsegd az egészet rögtön
203 I, XXII | Tüzes vassal sem veszik ki belőlem, meglátod!~Aztán
204 I, XXII | Csakugyan nem találta ki a rejtélyt. – Nem ismerte
205 I, XXII | Rákóczinak, lehetetlen, hogy ki ne találta volna a maga
206 I, XXII | aludni mennek, ez békíti ki őket, ha összecivódnak.
207 I, XXII | hintóban, s az sem kerülte ki a figyelmét, hogy a lovag
208 I, XXII | ezt a titkot te vallattad ki Ilonkával! Neki nem kellett
209 I, XXII | vegye, miszerint a titok ki van találva.~Azt jött jelenteni
210 I, XXIII| osztrák egyenruhák szállnak ki a vagonból, nemzeti nótát,
211 I, XXIII| fejedelem” nem szalasztották ki az ajkaikon, míg végre Bercsényi
212 I, XXIII| alá állt, s azóta sem nőtt ki a bajusza (nagy bosszúságára).
213 I, XXIII| Hát amint reggel Szirmay ki akar jönni az ajtaján, majd
214 I, XXIII| pénzes zsákot, különben ki nem jöhet az ajtaján.~Hiába
215 I, XXIII| szóváltás hallatszott volna ki, hirtelen feltárul az ajtó,
216 I, XXIII| végig a termet, s úgy ment ki onnan, hogy kicsapta az
217 I, XXIII| tokostul együtt, s rohan ki a teremből, majd magával
218 I, XXIII| fejedelem papirosra írna.~– De ki merné ezt a fejedelemtől
219 I, XXIII| velem, asszonyom, hajigálja ki a medicinákat az ablakon.~–
220 I, XXIII| levelet. És azután kérje ki tőle, hogy engedjen elmennem
221 I, XXIV | reggel kisírt szemekkel jött ki a fejedelemnőtől Ozmonda
222 I, XXIV | miként titkolja el az igazat. Ki sem szabad mondani azt a
223 I, XXIV | ám magával, – mert onnan, ki tudja, hová lesz a menetele!~
224 I, XXIV | dühös őrjöngőknek adják ki magukat, nyakukon vasörv,
225 I, XXIV | tönkrejutott kereskedőknek adják ki magukat, vedlett prémes
226 I, XXIV | karokat, lábakat lógatnak ki a benn ülő lázárok; a csoport
227 I, XXIV | siserahadából szemenszedve ki lehetett válogatni. Az a
228 I, XXIV | kikötéssel, hogy a palánkok vége ki ne legyen hegyesítve, nehogy
229 I, XXIV | a solymászat. Mindennap ki szokott lovagolni vadászkíséretével
230 I, XXIV | és az infámis Heródiástól ki kellett állani, minden szörnyű
231 I, XXIV | Innen a kötélverőtéren át ki lehet jutni a Favoritára,
232 I, XXIV | kertekbe; egy sem törte ki se a lova lábát, se a maga
233 I, XXIV | cigánylegények, uzsgye fóre! Ki merre lát! Rúgd a farmatringot!~
234 I, XXV | legnagyobb elkeseredéssel tört ki újból a háború. Még a személyes
235 I, XXV | főtiszt, De la Rivière, ki fogolyképp volt Pozsonyban
236 I, XXV | a kutyabőrre. Bizonyosan ki is kapott volna Rákóczitól,
237 I, XXV | különös politikát gondolt ki. Hirtelen nekifordult Vöröskő
238 I, XXV | férfival, nem kérdezte, ki az, mindenható császár-e,
239 I, XXV | Eleonórát és gyermekeit ki lehet csikarni a császáriak
240 I, XXV | három napig sem állhatja ki a szomjat a várban.~Csakhogy
241 I, XXV | betemetéséhez, hogyan vágják ki a pallizádákat, hogy törjék
242 I, XXV | Keresse aztán a bán, hogy ki sértette meg ilyen nagyon!~
243 I, XXV | disputájából az ajtón is ki lehet venni annyit, hogy
244 I, XXV | széjjel, hogy találjanak ki számára bűneihez méltó kínszenvedéseket.
245 I, XXV | mérget? Nem! A lelkét szívja ki a seben keresztül! A lázbeteg
246 I, XXV | későn ébredt föl belőle.~Ki tudja, hány világot bejárt
247 I, XXV | meg a Vezúvba estem alá. Ki adott innom?~– Illés hollója –
248 I, XXV | lábbal nem Ocskay többé. S ki tanította kegyelmednek a
249 I, XXV | még a kegyelmed hite.~– Ki hozza vissza? Azt is a holló?~–
250 I, XXV | egyedüllétben, aminek az okát ki nem találhatja, mintha egy
251 I, XXV | apácák ezt nem találhatják ki.~Ocskay a két kezével szorítá
252 I, XXV | nyomorúságomban van egy áldott lélek, ki olyan hűséggel viseli gondomat,
253 I, XXV | Nem vágyik hozzá többet.~– Ki hihetné azt el?~– Az, aki
254 I, XXV | katolikus hit oszlopa lenni.~– Ki az az eretnek?~– Kegyelmetek
255 I, XXV | király kálvinista.~– De hát ki mondja azt, hogy a porosz
256 I, XXV | Igazán kiszenvedtem. Ki vagyok békülve az egész
257 I, XXV | már a születése órájában, ki legyen jó, ki legyen rossz.
258 I, XXV | órájában, ki legyen jó, ki legyen rossz. Ki ragyogjon
259 I, XXV | legyen jó, ki legyen rossz. Ki ragyogjon fényben, ki merüljön
260 I, XXV | rossz. Ki ragyogjon fényben, ki merüljön el fertőben. Akihez
261 I, XXV | bosszantásait nem állhatja ki sokáig. Mindenütt derogálnak
262 I, XXVI | nekifordult annak magának, ki őt legcsábítóbb ígéretekkel
263 I, XXVI | egyik vezértársa sötét éjjel ki hagyta menekülni a bánt
264 I, XXVI | bezárni az ajtót.~Még talált ki egy óvszert.~Volt két alvezére:
265 I, XXVI | amikor a templomból jött ki a sokaság!~– Te nagyon is
266 I, XXVI | Én valamit gondoltam.~– Ki ne mondd! – sietett eléje
267 I, XXVI | hiszem. De lehetetlen volt ki nem gondolnom.~„Uriás!”
268 I, XXVI | kezében: ezt nem gondolhatta ki más, mint akinek terhére
269 I, XXVI | csak egyet sem sütöttek ki. Az emberi vakmerőség felcsúfolta
270 I, XXVI | vetett a felleges égre. – Ki bírna ezzel a sereggel!~
271 I, XXVI | ötvenedmagammal kecmelegtem ki az ellenségből, azt sem
272 I, XXVI | Nehéz sebbe esett! De hát ki volt az ellenség, aki ezt
273 I, XXVI | ezt meggyőzte tenni?~– Hát ki volt? Pálffy, a bán!~– Pálffy,
274 I, XXVI | vitézség, ha ez megeshetett? És ki verte őket széjjel, ki söpörte
275 I, XXVI | És ki verte őket széjjel, ki söpörte el a csatamezőről
276 I, XXVI | Bánba vagy Nagytapolcsánba! Ki tudja azt most? Én az eszeveszett
277 I, XXVI | meg valamelyik sutból.~– Ki nevet ott? Ki maradt itten? –
278 I, XXVI | sutból.~– Ki nevet ott? Ki maradt itten? – rivallt
279 I, XXVI | a sötétből.~– Hát ugyan ki maradt volna itt más, mint
280 I, XXVI | kilátszott alóla. Az is ki volt szakadva, hogy a meztelen
281 I, XXVI | nyúlt a leány keze felé.~– Ki vagy te? Hogy hínak téged?~–
282 I, XXVI | vállát csak úgy rángatta.~Ki az urát nem szereti,~Annak
283 I, XXVI | kökényszemű lyányod,~Héj, aludjék ki a világod,~Héj, aludjék
284 I, XXVI | a világod,~Héj, aludjék ki a világod!~Arra aztán Deliancsa
285 I, XXVI | disznót adok,~Nem túrja ki a házadot!~A hős dalia rakta
286 I, XXVI | kívánja olyan nagyon!~– No hát ki adja meg azt a csókot?~De
287 I, XXVI | meg azt a csókot?~De hát ki ne adná meg azt a csókot?
288 I, XXVI | utolsó akkordban minden ki van fejezve, ami vágy, gyönyör
289 I, XXVI | kutyaharap-csókot – a búcsúvételnél. Ki volt az, aki ezt így szokta
290 I, XXVI | Látod, bolond, minek küldtél ki, hogy mosdjam meg még egyszer
291 I, XXVI | lakolsz meg érte! Én ma ki akarok rúgni! Pörbe szálltam
292 I, XXVI | mint az evetke, siklott ki Ocskay László keze közül,
293 I, XXVI | akarta égetni. Láng jött ki a szeméből, amitől tűzbe
294 I, XXVI | lelkét. „Tudod már most, hogy ki vagyok? – Én vagyok a tündelevény,
295 I, XXVI | Azoknak mind én szívtam ki a vérüket. Én magam, a tündelevény.
296 II, I | azután új ellenség bukkant ki az erdőből a kurucok elé.
297 II, II | ez a levél.~– Azért mégis ki vagy pécézve. Halld tovább!
298 II, II | szíve elevenéig verve.~Már ki van pécézve!~Ki vannak ellene
299 II, II | verve.~Már ki van pécézve!~Ki vannak ellene adva a titkos
300 II, II | De aztán mikor az undor ki van heverve, újra visszatér
301 II, III | siralmasan kelepcébe zárják, hogy ki sem tud többet jönni.~Van
302 II, III | földalatti rejtekutak vezetnek ki belőlük az erdőbe.~Ez a
303 II, III | fenyőerdő közepéből emelkedik ki a hatalmas Lietava vára.
304 II, III | volna rozsdásodva.~– No, ki a mennydörgő mennykő az
305 II, III | kellemetes szép hangjáról.~– Ki látta ilyen későn alkalmatlankodni!
306 II, III | pokolba. Neked nem nyitom ki az ajtót.~– Akkor petárdával
307 II, III | az. Exmissióból jövök.~– Ki a tót fránya exmittált?
308 II, III | Dej’szen nincs is itt! Ki mondta, hogy itt van? Bolond
309 II, III | portámra?~– No csak ne lökj ki az ajtón, öreg. Nem azért
310 II, III | Nesze a bükkfatapló, csiholj ki magadnak.~Gáspár úr átvette
311 II, III | irtóztató kincs! – szalad ki a száján. – Egy domíniumért
312 II, III | ilyenféle ingó-bingóm van, azt ki szoktam vinni Lengyelországba,
313 II, III | magammal vinnem, hogy az úton ki ne fosszanak a hajdemákok.~–
314 II, III | úr szaladvást iramodott ki a szobából, hogy mentől
315 II, III | zálogba tett holmikról, s azon ki legyen téve minden egyes
316 II, III | smaragd, opál; ne félj, semmi ki nem lesz cserélve, ha egyszer
317 II, III | találkoztunk, akkor magadtól is ki tudtad azt találni.~– Mert
318 II, III | tudtad azt találni.~– Mert ki hagytad találni.~– Ki hagytam
319 II, III | Mert ki hagytad találni.~– Ki hagytam találni, mert akkor
320 II, III | kapaszkodva, úgy kíséré azt ki a tornácig, s odáig is sokat
321 II, IV | maradnak tőle.~Néha egy nótát ki nem tud az ember a fejéből
322 II, IV | protestáns közötti házasság.”~Ki innen! Ki a fejből, a szívből,
323 II, IV | közötti házasság.”~Ki innen! Ki a fejből, a szívből, a vesékből,
324 II, IV | Terve volt. Nem zavarta már ki őt abból semmi. Meglehet,
325 II, IV | de meglehet, hogy valami ki akar ütni rajta. A bába
326 II, IV | férfijellemet; az egész vulkántüzet ki tudta oltani két ilyen kicsiny
327 II, IV | kincseit Budetinban: az a másik ki van fizetve: nem adósa neki.
328 II, IV | szám, ami annak az értékét ki tudja fejezni – és feltalálta
329 II, IV | szántatott-vettetett; rendeleteket adott ki, mint aki nem gondol többé
330 II, IV | Futnunk kell innen? – Ki kerget bennünket?~– Még
331 II, IV | közé, és hívd fel őket: „Ki vádol, mit tud ellenem?”
332 II, IV | Lengyelné nagynénéd vára, ki hozzád vér szerinti rokon.
333 II, IV | aztán majd megmondom, hogy ki vagyok, hogy mindenki hallhatja,
334 II, IV | soha elviselni.~– De hát ki mondja ezt?~– Anyám mondta.
335 II, V | megóvja: alig eresztette ki a szobából, hacsak tökéletes
336 II, V | ahonnan várostornyok látszanak ki az alacsony kertek közül.
337 II, V | megtörtént, ebrúdon löknék ki. Hiszen majd elmondom én
338 II, V | napon aztán így fizette őt ki az Illésházy: „De galambom,
339 II, VI | Mindjárt kitalálta, hogy ki ott az a némber. Odalépett
340 II, VI | fehér alak. – Hát ugyan ki várna itt rád más? Hát ugyan
341 II, VI | suttogá Ocskay.~– Ugyan ki látna meg? Aztán ha meglátna?
342 II, VI | A kastély minden ablaka ki volt világítva: két szál
343 II, VI | lakodalomnak is bevált volna. – Ki tudja, kinek a pénzéből
344 II, VI | tudja, kinek a pénzéből telt ki! Annyi bizonyos, hogy Gáspár
345 II, VI | ahonnan nem hallatszik ki semmi szó, még ha gyilkolnának
346 II, VI | Én ezt a tervet gondoltam ki a számodra. Amint az öreg
347 II, VI | izenettel, hogy fizesse ki belőle a katonáid hátralevő
348 II, VI | beletévedt a délibáb csalképeibe. Ki hagyta magát csalogattatni
349 II, VI | könyörgött neki, úgy csalogatta ki belőle a titkát drága ígéretekkel,
350 II, VI | kedveskedni, de nem vallotta ki, amin olyan nagyot nevetett.~
351 II, VII | valami állati dühtől.~– Ki mer ilyet mondani?~– Hát
352 II, VII | kellett maradniok, azok onnan ki nem jöhettek Heister miatt.
353 II, VII | már fáradva a háborúba. Ki mit óhajt, hamar elhiszi.~
354 II, VII | Ezzel a fogással pedig ki lesz húzva a kurucságnak
355 II, VII | Őfelsége énelőttem fejezé ki azon legmagasabb jóindulatát,
356 II, VII | Hofkriegskassa quaestora fizetheti ki, és csupán a kegyelmed kezeibe. –
357 II, VIII | utolsó fityingetek, osszátok ki, ahányan vagytok.~Megosztoztak
358 II, VIII | azután – szerteszéjjel, ki merre lát! Ahogy ló és ember
359 II, VIII | Bottyánhoz, hogy ugorjon ki az ágyból, akármilyen beteg,
360 II, VIII | nyergébe ülni.~– Hát énvelem ki akar „itt” maradni?~A kurucok
361 II, VIII | sütögetik is a bőrét, egy szót ki ne adjon: hát az maradjon
362 II, VIII | Most már csak hárman léptek ki a csoportból. Sok kívánság
363 II, VIII | ma egymásnak fogadtunk. Ki a karddal! Fektessük egymásra
364 II, VIII | elárulta a hazáját – nevét ki ne mondja a szánk –, lelkemnek,
365 II, IX | őrtorony ablakába ő maga tűzte ki a zászlót. Hát ez a szép
366 II, IX | megállítá Ocskay kocsiját.~– Ki kell fogni azt a nyergest
367 II, IX | tudnánk mi, bécsiek, hogy ki az az Ocskay László! Volt
368 II, IX | olyan sokat nyom. Ugyan ki lehet az?~– Hát az biz az
369 II, IX | egy egész szobát bérelve ki egymagának.~Nemsokára utánajött
370 II, IX | legényeknek –, hadd elégítem ki, amit helyettem fizetett.~
371 II, IX | jössz, miért mentem volna ki eléd egész a vámig? – Hallottad-e
372 II, IX | érvényesítése végett.~De hát ki hozhatta mindezt hírül ide
373 II, IX | ez alatt az egy nap alatt ki előzhette őt meg? Hisz ezeket
374 II, IX | rég az ajtón repült volna ki korcsmáros uram.~– Hallja
375 II, IX | az ajtó elé tolni, hogy ki ne nyithassa valaki.~Mert
376 II, IX | a férfiértéket becsülik, ki fogják találni, hogy Ocskay
377 II, X | hivatalszobában. Másutt mindenütt ki lehet vele jönni valahogy;
378 II, X | nem tudta képzelni, hogy ki lehet nekik kettőjüknek
379 II, X | nincs; csak most nevezett ki őfelsége: éppen azért jöttem,
380 II, X | majd a feje tetején ugrott ki a szíve dühében e kérdés
381 II, X | egyik ajtóján, a másikon meg ki; mert különben az ilyen
382 II, X | maradt az utcán, oda adatta ki magának a „schoppen”-jét,
383 II, X | már kora délután, tüntette ki a jókedvét a legrakoncátlanabb
384 II, X | a bajuszkipödrést fejezi ki, hogy mit várnak tőle.~Az
385 II, X | hogy dudával puskáztok ki?”~Augustinnak elébb egy
386 II, X | alatti gázai, lávái törtek ki e pillanatban kegyetlen
387 II, X | Oda a fül, oda a becsület! Ki súgta ezt be annak a dőre
388 II, XI | fokosát kezébe kapva, rohant ki a szobából, le a grádicsokon.~
389 II, XI | előőrsök vontatott kiáltása: „Ki vagy? Megállj!”~Olyan kietlen,
390 II, XII | udvari kápolnájában tűz ütött ki, maga a császárné, Eleonóra
391 II, XII | felkérték a császárt, hogy űzze ki a zsidókat Bécsből és minden
392 II, XII | Erős borokat ittam, ki akartam párologtatni a fejemből
393 II, XII | Bécs városában, azt mind ki tudná vinni egy targoncán.
394 II, XII | mondtam, hogy egyszerre viszem ki; hanem egymás után.” Ezzel
395 II, XII | egymás után.” Ezzel vágta ki magát.~Ez is az utolsó prédikációit
396 II, XII | Persze, hogy őtet prédikálták ki. Az egész szónoklat arról
397 II, XII | elhagyott zsidóvárost, főzte ki egy sötétben lappangó csoport
398 II, XII | Ocskayt! Ocskayt! Add ki nekünk a kuruc vezért, Ocskayt.~–
399 II, XII | Pedig a száját se nyitja ki).~– No, hát én vagyok Ocskay
400 II, XII | vagyok Ocskay generális! Ki akar velem birkózni?~Azt
401 II, XII | ablakban, s onnan nézett ki az utcára. Két pisztolya
402 II, XII | kakastollas –, hanem rukkolj ki vele, hogy mi van a zsákban!~–
403 II, XIII | rendkívüli erélyt fejtett ki – mikor már elmúlt minden
404 II, XIII | kopogtatnak az ajtón. – Ki az? – Scharodi!~– No mi
405 II, XIII | kopogtatnak az ajtaján.~– Ki az? Mi baj?~– Őméltósága
406 II, XIII | felzörgették Ocskayt.~– Ki az megint?~Ezúttal már a
407 II, XIII | oda kegyelmed. A számlája ki van egyenlítve. Legmagasabb
408 II, XIII | tudósítsák, ha ideérkezik. Ki is fejezte legmagasabb elégedetlenségét
409 II, XIII | van! – Hány tervet főzött ki agyában, hogy értük eljöhessen,
410 II, XIII | kapott tallérokból fizette ki. Volt még az aranypénzéből,
411 II, XIII | meg, hogy ezt a mondást ki ne szalajtsa a száján: „
412 II, XIII | bőséges borravalót osztott ki a cselédségnek, az őrt álló
413 II, XIII | eszébe jutott neki, hogy ki az, aki elől úgy jöve el
414 II, XIV | úr” fejedelmévé nevezett ki, s akivel Bécs városát vívatta,
415 II, XIV | hajdanában, ha más mondta volna ki előtte.~– Hát kegyelmetek
416 II, XIV | kezére. Az egyik pisztolya ki volt lőve; azt újra kellett
417 II, XV | városbíróhoz, hogy doboltassa ki a lakosságot a városból,
418 II, XV | vészhírt, rögtön vágtatott ki Tiszáné nagyasszony kastélyába.~–
419 II, XV | városába, hogy takarodjék ki minden népség, mert a várost
420 II, XV | édes asszonyhúgom. Nézzen ki csak az ablakán! Ott láthatja
421 II, XV | halálra sebzett vad, rohant ki a tornácból, összecsikorgatott
422 II, XV | pokolnál rettenetesebb. – Ki féljen még a pokoltól, mikor
423 II, XV | köntösömet, durva vászonból, hogy ki ne rabolják a síromat miatta
424 II, XV | Szentiványi-kastély gyulladt ki! – Az ott a gimnázium lángja! –
425 II, XV | tűz!… Aztán recsegve tör ki a láng a vár minden ormán,
426 II, XV | Térdei megrogytak alatta.~Ki az ott? Az a kísértet! Aki
427 II, XV | megrettent, elbódult.~– Ki vagy te? Mit akarsz? Ne
428 II, XV | mert éppen akkor vitték ki az ajtón, le a tornáclépcsőkön
429 II, XV | hogy „ámen”, s nem jött ki az ajkán.~És még azután
430 II, XVI | kerülni Czelder Orbánnak, ki a párnicai kuruc sáncot
431 II, XVI | aklokba, onnan ragadozták ki a háziállatokat: éjjelenként
432 II, XVI | tengerré lett; árvíz öntötte ki még a hegyek lakóit is;
433 II, XVI | bánatában. A lángok közül vitték ki a koporsóját! Ocskay László
434 II, XVI | nála Budetinban, ott piheni ki a fáradalmait, amikkel elhódította
435 II, XVI | innen az ő parancsa nélkül ki ne vonuljak.~– No, hát ti
436 II, XVI | mellette legyek.~– Alkudj ki a parancsaiddal, ahogy tudsz.
437 II, XVI | kell neki jönni mindig, ha ki akarja pihenni fáradalmait.~
438 II, XVI | csak a két szeme látszott ki. Azonban már messziről kiabált: –
439 II, XVI | mérgesen rivallt a lovasra:~– Ki vagy? Mi vagy? Nem tudod
440 II, XVII | hogy senki sem látszott ki belőle. – Elképzelé, hogy
441 II, XVII | ha álmos. Maga is pihenje ki magát, édes húgomasszony!
442 II, XVII | a gólya, ha az kell; de ki hozza vissza neked a prédára
443 II, XVII | juss be még egyszer, ha ki hagytad magad belőle dobatni,
444 II, XVII | amint egymásra nézett, ki volt fejezve mindkettőnek
445 II, XVII | Arról, hogy mint szabadítá ki a férje. De az elbeszélés
446 II, XVII | egymás szájából kapkodták ki a szót, hogyan vitézkedett
447 II, XVII | szűk nyakú üveget vett ki belőle, amiben valami aranyszín
448 II, XVII | képzeleted sincs róla, ki ő. – Te egy hidegvérű, komoly,
449 II, XVII | szeret, imád, megbecsül, ki téged soha más nőért el
450 II, XVII | Ilonka szótlanul tántorgott ki a szobából, kezeit megtörő
451 II, XVII | Idehoztál engem annak a házához, ki nekem halálom. Azt mondtam,
452 II, XVIII| a kertbe, a kertajtón át ki a szabad mezőre, s aztán
453 II, XVIII| holnap reggel. Oltsátok ki a tüzet, fogjátok be a lovakat,
454 II, XVIII| Ocskay László; s ahonnan soha ki nem adják, ha nem akar menni.~–
455 II, XIX | után a Tormás-szigetből ki fognak száguldani Ocskay
456 II, XIX | bátyjára. Azt gondolta: ki ez a német, bajusztalan?~
457 II, XX | összekuszálása. Nehéz sóhajjal jövünk ki a történetíró múzeumából,
458 II, XX | szokását, hogy onnan egyhamar ki nem mozdul, vissza kellett
459 II, XX | hogy nincs az megtöltve; ki lett lőve Deliancsa búcsúüdvözletére.
460 II, XX | Ocskay Lászlót. Válasszátok ki a halál nemét, amit végrehajtsak
461 II, XXI | mondani! Mi közöm hozzá? Ki nekem az az úr?~Ekkor a
462 II, XXI | fel a fővezérre, mintha ki akarná csalni annak az ajkaiból
463 II, XXI | támolyogva, ingadozva ment ki a szobából. Ott az ajtóban
464 II, XXI | föléje.~Szegény nő, hogy néz ki folyvást a hintó ablakából,
|