Kötet, fezejet

 1     I,  I   |    leroskadjon.~Ilona nevetve folytatá:~– No, én tudom, ha ő egyszer
 2     I,  IV  |         Hát te boldogtalan! – folytatá a kapitány. – Mért öntözött
 3     I,  XX  |   apácák nagy mesterek abban! folytatá Tiszáné. – Kegyelmed már
 4     I,  XXI |     hagyom többet.~– Igenis – folytatá Csajághy mogorván. – Kegyelmed
 5     I,  XXII|       a szobáit feldíszítve – folytatá Rákóczi –, de azt kérdezteti
 6     I,  XXII|     Megint előre léptetett, s folytatá a beszélgetést.~– Szabad
 7     I,  XXIV| következik az, amit mondtam – folytatá Ozmonda, hideg lemondással. –
 8     I,  XXIV|     egész lószerszám.~Jávorka folytatá a prédikációt.~„Mivel élt
 9     I,  XXV |       a szót soha?~A sebesült folytatá:~„De tudatnom kell veled,
10    II,  IV  |      Oly hírt mondott rólad – folytatá az asszony –, amiért elkergetem
11    II,  IV  |      tervezek semmi rosszat – folytatá Ocskay. – Bizony mondom
12    II,  VI  |     ragyogással él az ember – folytatá tovább a csábító tündér. –
13    II,  XIV |    László tábornok urat jól – folytatá a pártfogói védelmet a fővezér. –
14    II,  XIV |    feladat nem kivihetetlen – folytatá Heister. – Nem kellenek
15    II,  XIV |       kegyelmed a feladatát – folytatá a fővezér. – Ezzel a dandárral