Kötet, fezejet

 1     I,  IX  |    ocskói kastélyomhoz, hogy a feleségem szava áthallanék hozzánk.~–
 2     I,  XIII|      megtudtam, hogy hol van a feleségem!~Abból a melegségből, amivel
 3     I,  XIII| apácákhoz. Azok közt van az én feleségem.~– S miről ismerek én rá
 4     I,  XIII|       tud magyarul, csak az én feleségem. Azt fogják odaküldeni hozzád,
 5     I,  XIII|      az éjszakán az ápolónőd a feleségem, arcát (magaddal vitt szerekkel)
 6     I,  XIV |   gonoszul elkövettek. Volt jó feleségem: derék, hűséges asszony,
 7     I,  XIV |  kétfelé?~– Soh’ se volt nekem feleségem.~– Hát a kisfia, akit lándzsára
 8     I,  XIX |     azt mondá hidegen:~– Az én feleségem betegápolóapáca-klastromba
 9     I,  XXII|      pirosítót alighanem az én feleségem adta neki kölcsön – sejteté
10    II,  I   |       kedves asszonyának az én feleségem üdvözletét. Nagyon rám kötötte,
11    II,  IV  |      dologban egyedüli bírám a feleségem, ha ő elítél, ha megbüntet,
12    II,  VI  | csaltál el osztrák hazájába, a feleségem pápistává lett azalatt otthon,
13    II,  XVI |    dörmögött maga elé, hogy „a feleségem ma megérkezik”.~– Úgy? –
14    II,  XVII|       el.~– Elhiszem. De ezt a feleségem előtt ne mutasd!~Ezzel Ocskay
15    II,  XVII|        enyim. Pápistává lett a feleségem!” Ezt kacagta.~– Hm! Ez