Kötet, fezejet

 1     I,  II   |          lengyel Wisnovieczky.~– Dehogy esőt! – mondá Bercsényi. –
 2     I,  III  |       poharaikat a körömpróbáig. Dehogy volt az a bor keserű!~Ilonka
 3     I,  VII  |      néven venni neki?~Nem sírt. Dehogy sírt. Ragyogott az arca
 4     I,  XVIII|      sincsen most a nevetésre.~– Dehogy nincs, félistenem; mikor
 5     I,  XVIII|        én szándékomat, grófnő.~– Dehogy értem félre, drága hősöm.
 6     I,  XX   |    magához visszavívott kincsét. Dehogy hagylak még el valaha magamtól.
 7     I,  XX   |          A mókus a kalickában. – Dehogy az! A gyermek a bölcsőben –
 8     I,  XXIII|   patikában a páciens számára?~– Dehogy nincs – szól a doktor, kihúzgálva
 9    II,  IV   |        szabad átmenni az apához! Dehogy várta meg, hogy felöltöztesse
10    II,  IV   |      szavára tenné.~– Bolondság! Dehogy megyünk, fiacskám. Ilonka,
11    II,  X    |      akart menni a cimborának.~– Dehogy is nevetjük. Nálunk is szokás
12    II,  XI   |      okoztam. Megfizetek érte.~– Dehogy fizetsz! Dehogy tettél te
13    II,  XI   |          érte.~– Dehogy fizetsz! Dehogy tettél te nekem kárt. O
14    II,  XVIII|           Nem vagyok én Jávorka! Dehogy vagyok én Jávorka többet.
15    II,  XX   | lecsaphat.~Ocskay László pedig – dehogy ment a feleségét keresni.~