Kötet, fezejet

 1     I,  I   |    észre nem venni.~– Anyám! Tán valami rossz hírt hallottál
 2     I,  IV  |   bizony mindennapi dolog.~– Tán csak nem lesz valami nagy
 3     I,  X   |   már, ha megszabadulnak is. Tán nem ég addig rájuk a tető,
 4     I,  XIV |  hisz volt neki elég lövege. Tán Lipótvár ostrománál volt
 5     I,  XXII| engedékeny, a saját lelkével tán ki tudna alkudni. – Az a
 6     I,  XXII| vasajtaját; megtörlé szemét; tán könny szökött belé, s aztán
 7     I,  XXII|    szemébe nézett. Olvasta-e tán e merev tekintetben a szív
 8     I,  XXV |      van még itt?~– Egy név, tán a kegyelmed feleségének
 9     I,  XXVI|    monda Pongrácz, azt hitte tán, hogy most mindenkire rájár
10     I,  XXVI|  előtt akarta azzal a szóval tán bezárni az ajtót.~Még talált
11     I,  XXVI|      Én tudom, hogy kitől.~– Tán orgyilkokkal kerülgetik?~–
12     I,  XXVI| velünk – saját maga ellen.~– Tán megtántorodott volna?~–
13    II,  XVI |       ha ma megindulnak, még tán elvergődnek Hradnáig, ott
14    II,  XX  |    ha most közel lett volna, tán még meglágyította volna