Kötet, fezejet
1 I, I | mikor megtudják, hogy itt most egy nagy lakodalom van készülőben;
2 I, I | kákabélű ivadéknak valók azok. Most, ha csak foghegyen kóstolgatnátok
3 I, I | kotyvaszt, és megfordítva! – Most éppen azon hepciáskodnak,
4 I, I | egymás után félrerakta őket. Most aztán előszedegette sorba.
5 I, I | egymást így megkeseríteni? No, most eressz innen. Nincs teveled
6 I, I | beszélünk egymással többet – most eressz engem!~Azzal helyére
7 I, I | keresztül a világot!”~Hátha még most is ott van az a lélek? Hátha
8 I, I | De bizony ne énekelj most világi nótákat, ebben a
9 I, I | Pedig milyen szép sötétszőke most!~– Nesze: ezt most neked
10 I, I | sötétszőke most!~– Nesze: ezt most neked adom.~– Hogyan? A
11 I, I | de ezt számba se veszem most.~– Meghalt a vőm?~– Az bizony,
12 I, I | Hol van a menyasszony?~Most is ott áll a tornác kőpárkányához
13 I, I | keserv, és átkokra fakad.~– Most tépd le már, leányom, a
14 I, I | hogy a bátyádat megölték! Most itt van a vőlegényed is
15 I, I | voltak az orozva támadók: most jó kedvük van a prédára
16 I, I | húgám, férfiak dolga ez most már; nem asszonyoké. S ha
17 I, I | tőle.~– Én mondjak mesét? Most mondjak én mesét? Micsoda
18 I, I | azt a mesét, amit ő lát most, hagymázos agyával: „Jó
19 I, I | lássatok a dolog után, én most ittmaradok magam.~Aztán
20 I, II | árvíz kiöntései lepik még most is a lapályokat; iszappal
21 I, II | magyar folyó, a Tisza: még most is áradt a lefolyó belvizektől.
22 I, II | valaha: ha rézből lett volna, most is megvolna. Hanem egy jó
23 I, II | hozzájuk a fejedelem. – Most itt a vendégség, csak kés
24 I, II | ágyúk is fenyegették. Azokat most a kurucok töltötték meg
25 I, III | magyar ezüstből ő vereti most a fejedelem számára a libertast.~
26 I, III | Lászlóról Ilonka előtt.~Most már emlékezett is a famíliájára.
27 I, III | mert maga is ott vitézkedik most a bátyja seregében.~Ez,
28 I, III | ügettek. Nem zakatoltak most a kapun hordó bort követelve,
29 I, III | A mi szemünk fénye!~Még most csak az asszonynép lelkesedése
30 I, III | híres konyhájának. Hanem most elébb még, pro appetitorio,
31 I, III | De csak nem fognak talán most mindjárt igazán megütközni?~–
32 I, III | elmulasztottak, helyrepótolták most mind a ketten.~Egyszer csak
33 I, III | volna is, mind tele volna most dologgal; alig ér rá, hogy
34 I, III | utolsó emberig. Megteheti most, hogy teljesíti, amit az
35 I, III | voltunk fáradva. „Hej, ha most egy ital bort küldene ide
36 I, III | attól a sok diadalhírtől.~Most jön egy levél a fejedelem
37 I, III | égtek tűzben-lángban.~Ámde most egyszerre magasra emelé
38 I, IV | Eleven malacot? Te! Hiszen most húzták le a nyársról.~A
39 I, IV | Ocskay a delikvensre. – Most az egyszer száraz lábbal
40 I, V | Tormássy László nagybátyja –, most hevenyében Ocskay László
41 I, V | Pálffy Antal, e színpad most is megvan még, pompával
42 I, V | mögé rejtőzött Ilonkát. – Most itt van az a lovag, akiről
43 I, VI | bolondul egymásnak, mint most; hanem ha valaki az ellenséget
44 I, VI | vele egyedül beszélni, aki most érkezett meg lóháton, és
45 I, VI | azt: testvéred – és én! – Most vedd eszedbe azt, amit mondani
46 I, VI | együtt átmentél Rákóczihoz, s most az a neved a nép ajkán: „
47 I, VI | kurtina le van már bocsátva: most már tapsolhatunk. Tapsolunk
48 I, VI | Éljen a hős! Hanem aztán most én jövök ez epilóggal. –
49 I, VI | ott marad örökre. – És most – vezess át az „édesanyád”-
50 I, VI | fiam, pihenj! – Jöjjetek: most mutatok tinektek valamit,
51 I, VI | megrettenve nézett rá, ha ez most átkot talál mondani a gyilkos
52 I, VI | nem szokott öntözni soha. Most nem bírt magával.~– Utoljára
53 I, VI | magával.~– Utoljára vettem ezt most elő – szólt Tiszáné. – Most
54 I, VI | most elő – szólt Tiszáné. – Most elteszem örökre – azzal
55 I, VI | özvegyasszony a fiókjába. – Most már aludjál csendesen. Soha
56 I, VII | leánykorában elmulasztott Ilonka, most asszonyfővel helyrepótolja.
57 I, VII | Sok szapora~Ávékat mondék.~Most már nem bánta volna a nagyasszony,
58 I, VII | alatt szolgáltassék-e ki? Most már csak azért háborodunk
59 I, VII | látták, hogy te elöl mégy, most egy vaklármára szétszaladnak,
60 I, VII | hogy áruló lehetek valaha. Most már vagyunk hárman; mert
61 I, VIII | városokat elpusztított; de most már előttük állt a kemény
62 I, VIII | megtartsd.~– Mi fog történni most tovább?~– Az attól függ,
63 I, VIII | ostrommal nyomjuk meg. Éppen most értesült a fővezér átszökő
64 I, VIII | szabónak halál”. Aztán most már pólya és pelenka is
65 I, IX | Ritschán.)~– Látod?~– Látom.~– Most már tudom, hogy mit teszek.~–
66 I, X | találják ki, mit gondol ő most: hogy mi lenne a jó haditerv.
67 I, X | Vakmerő, kivihetetlen ábránd! Most jó idő nyílt rá! Az alkalom
68 I, X | lecsapjon a kuruc fejére, ez most ott jár a Dunánál Károlyi
69 I, X | belátása szerint hadjáratot… Most lehet ebből a tervből valami!
70 I, X | hirdették, hogy a sarkaik alatt most vonaglik utolsót, egyszerre
71 I, X | amennyi a hadunknak elég; most az a fő gond, hogy azt hazavihessük.
72 I, X | Duna-áradás miatt. Nem lakik itt most élő ember.~Ocskay erre a
73 I, X | összetalálkoznának.~– No, most mi következünk, fiúk! –
74 I, X | hányta-e fel méhéből, hogy most egyszerre a Duna jobb partján
75 I, X | annyi erősséget bevett, most egy nyomorult klastrom előtt
76 I, X | visszatérni. A nyíl még most is veszedelmes fegyver.
77 I, X | Carnuntum helyén, ahol most Petronell áll, rábukkant
78 I, XI | selyemmellénykét. – Mást vesztek fel most!~S előszedi az ágy fiókjából
79 I, XI | felöltözve tér vissza. – De most már nem hölgy. Hanem vándordiák;
80 I, XI | selyemmellénykét. – Mást vesztek fel most!~S előszedi az ágy fiókjából
81 I, XI | felöltözve tér vissza. – De most már nem hölgy. Hanem vándordiák;
82 I, XIII | kastélyba.~– No, Cinka Panna, most mutasd meg hát, hogy mit
83 I, XIII | Meg volt vele elégedve.~– Most már elhozom őt onnan, fogadom
84 I, XIII | onnan, fogadom az egekre.~(„Most már az egekre fogadja, nem
85 I, XIII | uram, tovább!~– Te innen most felballagsz Bécsbe. Jártál
86 I, XIII | aztán mit mondjak neki?~– Most várj sorodra. Elébb vezéreimmel
87 I, XIII | vezéreimmel szólok. Nekünk most egész dandárunk van együtt.
88 I, XIII | fegyvereket és lovakat. Csapataink most már fegyverzet dolgában
89 I, XIII | mondtam el végig a tervemet. Most Balahó uramhoz fordulok.~
90 I, XIII | őkegyelme. Másforma öltözetet most sem viselt, mint révész
91 I, XIII | Schwechatnál fogunk találni. Ott most az elhagyott török sáncokat
92 I, XIII | közelében fog maradni. – Most hallgasd te tovább a magadét,
93 I, XIV | nyugoti szorosokat. Sajnálta most már, hogy a „talpas”-ainak
94 I, XIV | strázsálni.~A hajdúságát most már előre akarta küldeni
95 I, XIV | ember pihent meg azokban. Most mindennek vége! A gonosz
96 I, XIV | seregei a Dunába rohantak. Itt most hatvanhárom kompánia nehézlovasság
97 I, XIV | szúrjátok!” – A magyar most karddal harcolt. Az osztrák
98 I, XIV | kártyán nyert diót.~„De mi most nem diót ropogtatni jöttünk
99 I, XIV | Tirna és Parna, de azok most be vannak fagyva, nem akadályozzák
100 I, XIV | Belzebubnak!~– Hát hisz azt most legkönnyebben megkaphatod,
101 I, XIV | sz a szurok fekete! De most már elteszem ezt a képet,
102 I, XIV | ugrálja ki magát a kuruc!~Most Feirville eljöttnek látta
103 I, XIV | egészen elhitte.)~– No hát most, hadd lássuk, mit tud kegyelmed
104 I, XIV | közelre kaphassa. – Hát most elég közel van.~– Hát azt
105 I, XV | amekkorát Bécs alá vezetett, most ezt a szétzilált ellenséget
106 I, XV | lovagnak, kardot rántva.~Ocskay most vette észre, hogy kikkel
107 I, XV | Ocskayt azalatt! – s maga a most jövő ellen fordul.~S arra
108 I, XV | De hát hogy vagyok én most ottan? Ott is, meg itt is?~
109 I, XVI | Rákóczi számára készült; s most ti csak „dux”-ot tesztek
110 I, XVI | latjátok, hogy ütleget kaptam? Most jövök a korcsmából: nagy „
111 I, XVI | Rákóczit újra megtámadni, s most azt sem tudja, hogy merre
112 I, XVI | Mindétig mosolygó arca most még jobban tündökölt attól
113 I, XVI | Ennek köszönhetem, hogy most férgek pecsenyéje nem vagyok.
114 I, XVII | úsznak?~– Azok a zászlók.~– Most a zöldek kerülnek felül.~–
115 I, XVIII| homlokán emelkednek még most is a „Bolondóc”-nak hítt
116 I, XVIII| túlparton, csakhogy a Vág most meg van áradva, zajlik,
117 I, XVIII| szemérmet meg nem sértették. És most ti, kurucok, a szabadság
118 I, XVIII| édes vezérem, hogy itt most egy rendkívüli esettel van
119 I, XVIII| nem láttalak. De bizony most is az vagy: csak ez a haragos
120 I, XVIII| Önnek semmi oka sincsen most a nevetésre.~– Dehogy nincs,
121 I, XVIII| Ozmonda. – De hát ez elmúlt. Most nehezebb tête-à-tête-re
122 I, XVIII| No, hát képzeld, hogy most a kínpadra vagyok feszítve,
123 I, XVIII| megtérők között.~– Azután?~– Most már még nagyobb ember jön.
124 I, XVIII| Van még több?~– Csak most jön a java. Következik Bezerédy.~–
125 I, XVIII| mondok? Az inkvizítor ül most a tüzes kínpadon! Nem könyörögsz
126 I, XVIII| oroszlán meg egy szarvorrú! Most összeverekednek! A két vezér!
127 I, XVIII| közelebb dobbant Ocskayhoz, s most már kirántá hüvelyéből a
128 I, XVIII| nyájassággal mondá:~– Grófnő! Most már cavalier servant-ja
129 I, XIX | kereskedőnél nagy választékban; most érkezett meg Bécsből. Apropó!
130 I, XIX | folyt volna a háború. De most már, hogy biztos helyen
131 I, XIX | megetette a vendégeivel Bécsben. Most már nem esik bennük kár.
132 I, XIX | bennük kár. Au contraire.~Most már Ocskayn volt a sor,
133 I, XIX | nevessen.~– Aha, grófnő; ön most énbennem fel akarja kelteni
134 I, XIX | másik nem; ez a különbség. Most már özvegy vagyok, ön pedig
135 I, XIX | hogy boldog lett tőle, s most, mikor az, aki előtt térden
136 I, XIX | Ritschánt Bécsbe vitték, most ott ápolják a jótékony apácák. –
137 I, XIX | Akkor háború volt köztünk.~– Most pedig fegyverszünet van;
138 I, XIX | kegyetlenül helybehagytak, s ki most ott valószínűleg annyira
139 I, XIX | gondolat! Valóban, ha Ritschán most Pöstyénben van, s értesül
140 I, XIX | kellett elvinnie, s akiért most ily visszautasíthatlan cserét
141 I, XIX | kitalálta, minő harc foly itt most közöttük. Az a hang, amivel
142 I, XIX | lelke, amint ezt megtudta.~Most már ő is eléje lovagolt
143 I, XX | annak a negyediknek, aki most tanul beszélni.~Ocskay csakugyan
144 I, XX | nevetni való volt ez!~És most már ismét egymáséi lehetnek!
145 I, XX | a nyitott könyvben.~– Te most azt hitted, ugye, hogy „
146 I, XX | talán végképp meg is marad. Most már nincsen egyéb hivatalom,
147 I, XX | visszatérhessen érte. S aki most, mikor mind a ketten embernyi
148 I, XX | volna mind a hárman!” – Most már azt tartotta, hogy „
149 I, XXI | fecském”~Ocskay László most már átengedte a Cinka Pannát
150 I, XXI | embernek hétszámra.~– Hát most itt maradsz nálunk?~– Majd
151 I, XXI | nóta, amin egykor (de még most is) annyit keseregtek idebenn
152 I, XXI | olyan maszatos a képe a most szedett szamócától, mint
153 I, XXI | jól kötöttek; a méhek meg most rajznak. – Szó se volt magas
154 I, XXI | rögtön útra kell indulnod.~Most már Ilonkából kitört az
155 I, XXII | Rákóczi villámát”, aki most csak ragyog, de nem üt;
156 I, XXII | minek fogja őt tartani most, ennyi fénytől körülragyogva?~
157 I, XXII | kurucvezér lett volna is itt most Ocskay helyében, azt sem
158 I, XXII | kell állnia. Tudja, hogy most ő a fejedelem személyét
159 I, XXII | hitte ennél a szónál, hogy most az ő arca világít ebben
160 I, XXII | jó gazdasszonynak lenni.~Most egy nehézkes főúr szorított
161 I, XXII | látod, mi történik itt most körülöttünk? Fény, pompa,
162 I, XXII | fejedelmi buzogányt átadni nem. Most elbocsátják Rákóczihoz a
163 I, XXII | a fejedelemasszony, ha most egyedül kell visszatérnie
164 I, XXII | pedig jól illettek neki.~– Most már aztán meg fogod érteni,
165 I, XXII | sírokban válogatunk még. – Most már érted, hogy mi az én
166 I, XXII | embert szeretném látni, aki most énekelt, a hangja nagyon
167 I, XXII | Azé a magas úré, aki őt most a pozsonyi vár termein végigvezeti,
168 I, XXII | anyjának a kastélyában. Most ez az utolsó ember a sors
169 I, XXII | nevét sem tudtam meg eddig. Most már nem is kérdem. Magukkal
170 I, XXII | gondolt? Ez az ember, akit most az életnek visszaad, hű
171 I, XXII | hegyesen:~– No een hát már most csak megleszek valahogy;
172 I, XXII | csak ilyennek álmodhatá. Most pedig Rákóczi Ferenc egy
173 I, XXII | Látta őt már valamikor?~Most itt lett volna a feladat:
174 I, XXII | puszta gondolatra, hogy most hazudni kellene, egyszerre
175 I, XXII | ezt a lovagot?~Ilona arca most már elsápadt; olyan volt,
176 I, XXII | tartott a csupa fény: – most jön az árnyék.~
177 I, XXIII| Érsekújvár nem az volt akkor, ami most.~Most is elég nevezetes
178 I, XXIII| az volt akkor, ami most.~Most is elég nevezetes város.
179 I, XXIII| együtt a magyarokkal: – most valamennyi fölött a szántó
180 I, XXIII| császár a török császártól, most sokkal könnyebben jutott
181 I, XXIII| tőle ezt a koronát (még most nem), csak az erdélyi fejedelmi
182 I, XXIII| rezes zsákot arannyal; pedig most sincs pénze.~– Nincs? –
183 I, XXIII| visszakerültek. Forgách most efölött dühös, a fogait
184 I, XXIII| két pedáns katonatiszt! Ez most képes egy ütközetet elveszteni
185 I, XXIII| ez tábori jelszónak volt most kiadva.~Amint ezen tanakodtak,
186 I, XXIII| mindig tudott vele bánni: most arra sem ismert rá: a ruháit
187 I, XXIII| Bercsényi is el-kirohant, s most a vitustáncot járja herkulesi
188 I, XXIII| patrónus uram.~– De éppen most, mikor a külföldi követek
189 I, XXIII| is le kellett fektetni, most az egyik szobában az úr
190 I, XXIII| megbántotta, csak az, hogy ez most beteg, s ő segíthet rajta. –
191 I, XXIII| férjét – a nyelvével! És most íme utolérte a nemezis őt
192 I, XXIII| a farkas fogai közül. – Most már fázom.~Ilonka betakarta
193 I, XXIII| Elvégzem, kegyelmes uram.~– Most pedig kérem, legyen olyan
194 I, XXIII| azt mondá magában: „No, most már szabad a vásár!”~Rákóczi
195 I, XXIII| eltávolítása által, hogy most már – senkitől nem kölcsönözve
196 I, XXIV | már eddig is hamis pénz: most új, mesterségesebb vésetűt
197 I, XXIV | asszonyszív nem bírja meg.~– És most már következik az, amit
198 I, XXIV | fejedelemasszony nem azokhoz megy most.~Azután, amint a hintó tovább
199 I, XXIV | bolondságnak tetszett.~– És most már nem tetszik ennek?~–
200 I, XXIV | kikomplimentíroztak az ajtón; s most már itt vagyok, s azt kérdezem: „
201 I, XXIV | a terv kifundálva.~Ahol most Bécs legnagyobb épülete,
202 I, XXIV | matzleinsdorfi vonal, ahol most a déli vaspálya raktárain
203 I, XXIV | a várostól elzárja a még most is látható külső bástyaárok,
204 I, XXIV | hogy az hasra esett tőle: „Most már gyepre, púpos! Ottura,
205 I, XXIV | nem volt előttük akadály. Most már a harschier gárdával
206 I, XXIV | mellékútra kanyarodva, s most a kurucokat zárja el a császári
207 I, XXIV | is kellett gondolni, hogy most már merre tágabb a világ!
208 I, XXIV | ellenük nagy riadallal.~„No most már aztán, urak, úrfiak,
209 I, XXV | lehetne venni a várat, abban most alig van néhány száz főnyi
210 I, XXV | mind fényes, úri paloták; most kísértettanya mind. Ez az
211 I, XXV | a háborút. Vöröskő várát most is a Pálffy grófok lakják.
212 I, XXV | állapotban van fenntartva. Még most is megvan a pompás színház
213 I, XXV | mintha ezek a sáncárkok most is ellenséget feltartóztatni
214 I, XXV | pinceüregekből torkollanak elő, most is zúgnának a bennrejtett „
215 I, XXV | ezek a bástyatornyok még most is fenyegetnék szakállas
216 I, XXV | fogadták. Ezeknek mondani azt: „Most én következem az én tűzcsókjaimmal!”,
217 I, XXV | megsérteni a bánt”.~– És mire vár most kegyelmed?~– Arra, hogy
218 I, XXV | végiggondolkozni a maga dolgán.~– No, most megkaptad, amit kerestél!
219 I, XXV | jöttél őket háborgatni? És most azokat is megbántottad,
220 I, XXV | kapott tőle már levelet: ha most tudná szegény, hogy férje
221 I, XXV | nyoszolya deszkáján nyugtatva. Most már azt sem nézte ördögnek,
222 I, XXV | Semmi fájdalmat nem érzek most. Meggyógyulok. Meg akarok
223 I, XXV | Bizony magam oda sietnék most tehozzád – hozzátok –, hogy
224 I, XXV | kéz írja levelemet – én most ágyban fekszem; megsebesülve;
225 I, XXV | igazat. Miért is hoztam ezt most elő. Ahelyett, hogy enyhíteném
226 I, XXV | Nem tudok kegyelmednek most többet mondani. Majd ha
227 I, XXV | dolog világosabb lesz. Még most csupa zűrzavar az. – Nem
228 I, XXV | kettőnknek nincs helyünk ebben a most támadó új világban többé. –
229 I, XXV | levelet, ezt a kegyelmedét most visszatérőbe elviheti. Ismerem
230 I, XXV | Miért emlegeti ezt föl most előttem?~– Fáj talán?~–
231 I, XXV | az öltözetnek sem, amiben most előttem megjelentél. Nem
232 I, XXV | jól, hogy milyen híve ő most a fejedelemnek és az egész
233 I, XXVI | előretörni és fölfelé.~Még csak most kezdett el igazán hős lenni.
234 I, XXVI | Pongrácz, azt hitte tán, hogy most mindenkire rájár a rúd,
235 I, XXVI | megnyugtatni, hogy Rákóczi most már a magyar koronát porosz
236 I, XXVI | kerültek össze egymással. – Most Ocskay László behívta őket
237 I, XXVI | elutasította magától.~– Most azonban már fél! Idehívatásunk
238 I, XXVI | mind a kettőnek a kezét. – Most menjetek az ezredeitekhez
239 I, XXVI | amikor én már nem élek.~Most aztán Ocskay Sándor kezdte
240 I, XXVI | azzal dicsekedni, mint mikor most egy börzematador a contre-mine
241 I, XXVI | hogy mi van benne írva.~Most már irigyei sem mondhatták
242 I, XXVI | a láncot, a nehéz golyót most is érezte a lelkén. Kétségei
243 I, XXVI | ura a fakó! Mit teszünk most? – Verekedünk, amíg a kard
244 I, XXVI | csak a kósza hír beszélt, most már köztudomássá lett. Nincs
245 I, XXVI | jó siker bíztával. – S most egyszerre szemközt találják
246 I, XXVI | vándorló diák van itten; most jöttek Nagyszombatból: engedné
247 I, XXVI | vendég alakján látszik, hogy most jött valami nagy csatából;
248 I, XXVI | itt ti dorbézolni tudtok most?~Ocskay elbámulva kel föl
249 I, XXVI | fejedelmi sereget? – Álmodom én most?~– Majd én ordítok egy szót
250 I, XXVI | Márton. – Ne beszéljünk arról most, ami megtörtént, hanem inkább
251 I, XXVI | tudta, hol kapott sebet: s most íme, egy másik ellenségre
252 I, XXVI | nélkül meg nem tehette volna.~Most már Ocskay is csendesnek
253 I, XXVI | turnai ütközetet.~Ocskay most már nem csattant fel. Hiszen
254 I, XXVI | Csajághy látta, hogy Bercsényi most ismét haragba készül jönni,
255 I, XXVI | haragba készül jönni, s most már határozottan Ocskay
256 I, XXVI | Ocskay Sándor.~Bercsényi most már elpihentette haragját,
257 I, XXVI | Félretette későbbre azt, amit most mondani akar.~– Jól van
258 I, XXVI | mondani akar.~– Jól van no! Most nincs idő a feleselésre,
259 I, XXVI | Csajághy látta, hogy ebből most mindjárt nagy összeveszés
260 I, XXVI | holnapután: amikor ráérnek. Most másnak a sora áll. Kegyelmed,
261 I, XXVI | Nagytapolcsánba! Ki tudja azt most? Én az eszeveszett lovasság
262 I, XXVI | a poggyászszekerekkel, s most ott vannak valahol az erdőben.~–
263 I, XXVI | csapatjához. Dolog lesz azt most összeszedni.~Ocskaynak csak
264 I, XXVI | keserves zsolozsmát. Mert ha én most odamegyek a táncoló, dőzsölő
265 I, XXVI | hátam mögött! Azért, hogy most te vagy úr!”~Ocskay egyedül
266 I, XXVI | pariparobaj a vezér sátora körül; most ugyan várhatott arra. A
267 I, XXVI | daruszőrűvel együtt ott kinn legel most a gyepen; a gazdája meg
268 I, XXVI | paplanyos ágyon. Fújhatod most annak azt a nótát a tárogatóddal!~
269 I, XXVI | Ocskay László nem készült most már sehová. Levágta magát
270 I, XXVI | Héj, Cinka Panna, ha te most olyan csúf nem volnál!~Ocskaynak
271 I, XXVI | Ocskay ottmaradt és ivott. Most már szürcsölve itta a bort,
272 I, XXVI | urát nem szereti,~Annak van most becsületi.~Nekem is van
273 I, XXVI | csak a szívem szomorítja!~Most már aztán Ocskay maga is
274 I, XXVI | lehetsz, mint – „Ozmonda!”~Most egyszerre eszébe jutott
275 I, XXVI | városházból! Az istennői alak!~Ha most előállna!~– Visszacseréllek
276 I, XXVI | előállna!~– Visszacseréllek most! – Most te légy az angyal! –
277 I, XXVI | Visszacseréllek most! – Most te légy az angyal! – Pokol
278 I, XXVI | vérét, a lelkét. „Tudod már most, hogy ki vagyok? – Én vagyok
279 I, XXVI | összevissza keveredve. Most van itt a jó alkalom, egy
280 I, XXVI | kővé fagysz. – Előbb égtél, most meg dermedsz. – Ugye sajnálod
281 I, XXVI | szimbolikus végtelen karikája most is a „nevetlen” ujján. –
282 II, I | katonák nagyobb része még most is kótyagos, s nincs semmi
283 II, I | Nagyon megbámulták őket. Aki most török sípokat fúvat masírozás
284 II, I | errefelé.~(A rongyos gárda most már spekulációra űzte a
285 II, I | Bercsényi a németet csúnyául! Most azt kergetjük: hol mi elöl,
286 II, I | Éppen itt kerítünk meg most egy csapat rácot, aki errefelé
287 II, I | ez a bolond fejű Ocskay most ezzel a rongyos gárdával
288 II, I | Olyan jól kezünkben volt most, hogy soha jobban nem lesz.
289 II, I | Az ő menekülését védtük most ezzel a visszacsapással.~
290 II, I | kedve támadt a verekedéshez; most már ők is mennek.~– Mentek,
291 II, I | arcát megütötte és elájult; most már ismét talpon van, s
292 II, I | tőle messze elszakítva.~Most már – szabad a vásár!~De
293 II, II | Szalay-ezredet küldje le Bottyánhoz. Most a félszemű hősre volt bízva
294 II, II | Nekem?~– Igen. Énelőttem most sem vagy egyéb, mint pap.
295 II, II | gorombán elutasítottál, most újból készen állnak a számodra,
296 II, II | Halld tovább! Confiteor. Én most innen Vak Bottyánhoz megyek,
297 II, II | lövetnem azokért, amiket most nekem elmondtál.~– De mint
298 II, II | fölért. Heisternek, Pálffynak most ezek ellen volt sürgős fordulni
299 II, II | nélkül, a fejedelem seregét. Most már senki sem kételkedik
300 II, II | Azért is elő sem merem most hozni a zsold kérdését:
301 II, II | megtudni való.~„P. s. Éppen most veszem a hírt a fejedelem
302 II, II | önmagad ellenkezőjévé tesz”. S most itt volt, nem egyesével,
303 II, II | büszkesége, annyi hőstett után most keresve keresik az ürügyet,
304 II, II | kifundált tervet, hogyan fogja ő most rögtön inszurgáltatni a
305 II, II | kis Istenének” tartja.) Ő most a Fehér-hegyek mögé vonul,
306 II, III | látni egy úri kastélyban most is azt az óriási mackót,
307 II, III | szerint öltözve; mintha most szállt volna alá valamelyik
308 II, III | egészen ugyanazok. Pedig most látom először. Ugye, hogy
309 II, III | legbizalmasabb jó barátai előtt is; most pedig úgy dicsekedett, mint
310 II, III | volna: „Ejnye de kár, éppen most végeztük az ebédet”, ha
311 II, III | amit nem mutattam meg. Most idenézz.~Azzal a láda felnyitott
312 II, III | eszébe. Nagyon okos világ van most. A halált olyan olcsón adják,
313 II, III | csak ne háborgassatok itt most engem: üljetek le, faljatok!
314 II, III | se nem iszik?~Ocskay csak most vette észre, felrezzenve,
315 II, III | azzal a cincogástokkal! Most a te „karikagyűrűdet” írtam
316 II, III | aki elbújtál előlem?~– De most rám találtál?~– Óh nem!
317 II, III | megcsalhattam érted; de most csak magamat csalhatom meg.~–
318 II, IV | csigaalakját. Várta, hogy az apa most csókolja meg, mikor kis
319 II, IV | hogy az nagy baj lenne, ha most valami küteget kapna a gyermek.~
320 II, IV | baj lenne, ha ez a gyermek most valami küteget kapna.” Hiszen
321 II, IV | ősszel, szüret után.~De most már az ajkai is elárulták,
322 II, IV | almafájáról lopni! Nesze virgács!~Most aztán súgjátok-búgjátok
323 II, IV | lelkének ez asszony közelében! Most újra visszakerült hozzá.
324 II, IV | nézek rá többet soha.~Ocskay most látta, hogy mi lakik ebben
325 II, IV | édes jó uram, ha én teneked most tanácsokat osztok! – Hidd
326 II, IV | angyalom voltál mindig; most is az vagy. Bizony mondom,
327 II, IV | való szeretetemet az, hogy most itt vagyok nálad. De szükséges,
328 II, IV | szeretlek. Bolond világ van most a kuruc táborban. A trencséni
329 II, V | hogy azok költött dolgok. Most aztán, mint igaz történeteket
330 II, V | László, azt mondá neki:~– Most csak maradj itt békében,
331 II, V | vissza nem jövök hozzád! Én most innen Budetinba megyek. –
332 II, V | híják azt a várat, amit most olyan elbámulva néztél?~–
333 II, V | hogy a férje éppen oda ment most.~Este aztán elmesélte neki
334 II, V | inscribált neki Rovnyén; most is ott lakik a famíliája;
335 II, V | koszorúját sorról sorra, van most egy a famíliájukból, aki
336 II, VI | várába a fegyvereseidet. Így most egy kézcsapással tied a
337 II, VI | bolondos fejem, te! Hogy töröd most magad azzal a gondolattal,
338 II, VI | volna!” Ugye, ezt gondolod most, édes bálványom? – De hát
339 II, VI | Megőrültél? Mit kacagsz most?~– Hahaha! Tégedet meg magamat.~–
340 II, VI | kacagni való gondolat volt.~Ha most ennek a dicsvágytól és szerelemtől
341 II, VII | teszi a medvetalpát. – No, most mehetsz főzni segíteni a
342 II, VII | nagyhatalmas német urak által. Most megint úgy lesz.~Mikor indulót
343 II, VII | között derékhad az éppen most érkezett dán segédcsapatok
344 II, VII | sárkányfoga. Vak Bottyán most betegen fekszik, magával
345 II, VIII | Megosztoztak a lénungon.~– És most azután – szerteszéjjel,
346 II, VIII | elfogja, és hóhérnak adja!~Most már csak hárman léptek ki
347 II, VIII | ha szükség lesz rá. No, most szerteszét a rossz hírrel,
348 II, VIII | Nézzétek, éppen ott jön föl most a hegyek mögül. Ez a szövetségesünk;
349 II, VIII | kemény szövetséget.~– És most tudja meg ki-ki, hogy mi
350 II, VIII | előttünk). Lehet, hogy ott most nagy áldomást isznak, mámoros
351 II, VIII | az én dolgom lesz az. – Most négyen négyfelé. – Összetalálkozunk
352 II, IX | Morgen komm ich wieder.” Most is olvasható a jó messzeségből
353 II, IX | magával, tüzet meg vasat.~Most pedig meg kell állni előttük
354 II, IX | Sirius-távol. – „Hiszen most már egy gyékényen árulunk!”~
355 II, IX | osztatik szét) az már nekem most a zsebemben van. Nézd csak,
356 II, IX | kacagott, befelé.~– Pedig most is van itt, éppen a mellette
357 II, IX | sandalgott felé, hogy ennek most megadta a kegyelemdöfést.~
358 II, IX | ez bosszantó.~Aztán éppen most legkevésbbé sincs eszében
359 II, X | Augustin!”~Fújd hát azt a nótát most! – parancsolá Ocskay a trombitásának. „
360 II, X | feküdj, lompos német!”~– Most vágd, kuruc!~Maga is nekivágott
361 II, X | kitalálni, hogy hol van most. Mikor aztán kiugrott az
362 II, X | vannak elszállásolva.~Hajh, most már majd csak álmaiban fogja
363 II, X | mellszalagját.~Ocskaynak csak most jött világosság az elméjébe!
364 II, X | fel, mert még nincs; csak most nevezett ki őfelsége: éppen
365 II, X | Azt nem tudni. Őfelsége most Laxenburgban van vadászaton,
366 II, X | Audienciázni? Hahaha! Ez az úr most jön Törökországból.~Ocskay
367 II, X | figyelmeztetnék, hogy no, most hallasz valamit, amit még
368 II, X | helyemből kimuzsikálni valaha, most azt hiszitek, hogy dudával
369 II, X | Kuruc ist hin. S jön fel most szép szelíden Bécsbe! Nincs
370 II, XI | te nekem kárt. O kontrer: most már egészen felcsaptad a
371 II, XI | Máskor könnybe borult, most szikrázott a két szeme,
372 II, XI | többé senki.~Nem gondolt ő most erre; csak üldözte a csalogató
373 II, XI | meghallotta Jávorkáék esküvését, s most azt küldözi szerteszéjjel
374 II, XI | jegenyefasétány, aminek a helyén most a Szarvas utca emeletes
375 II, XII | megsajdította Ocskay László, hogy most őtet fogják kiprédikálni;
376 II, XII | barátja Ocskay Lászlónak. Most is azon törik a fejüket,
377 II, XII | okoztál Bécs városának, s most még ide mered tolni a bajuszos
378 II, XII | elchangeírozta dercekaláccsá.~– No, most már nem robbanthatja fel
379 II, XII | az éjjel ide tért vissza, most is itt kell neki lenni?
380 II, XII | keverkedett a társaság közé, s most az csak egyszerre megszólal
381 II, XII | Csitt! Ne ellenkezzél! Most én parancsolok! Te azt teszed,
382 II, XII | Ejh! Ne veszekedjünk most a tizenkettős deputáció
383 II, XII | testvéreknek nézhette őket.~– Most már jöhetnek!~Ocskay mindamellett
384 II, XIII | amidőn újra rátörtek. Pedig most már igazán elszunnyadt,
385 II, XIII | Meglátod, milyen simán fogsz most mindenütt bejutni!~Federreiter
386 II, XIII | Ott künn tágasabb!”~– Most már el sem bocsátom kegyelmedet:
387 II, XIII | Legmagasabb rendeletből! Most pedig tiszteljen meg azzal,
388 II, XIII | repülve magával elvihesse! Most itt voltak előtte, s még
389 II, XIII | tetszett neki az az álom, amit most álmodik! Megfordítani nemzete
390 II, XIII | járt vele! Mert Ocskay, most már dicsősége teljes tudatában,
391 II, XIII | hiba lett volna tőle, ha a most kapott tábornoki mellszalagját
392 II, XIII | hozott a számára onnan. Nem a most kapott tallérokból fizette
393 II, XIII | mellett feltűntek, s kik most itt a bécsi tolvaj és naplopó
394 II, XIII | indulatainak méregerjesztője, most már a gyűlölet és harag
395 II, XIII | hozzákötötte a múlthoz: most ez szakadt le róla! Gyűlölte
396 II, XIV | Tévedésből történt.~– De most másodszor is szét hagyta
397 II, XIV | megtesszük, amit tudunk. Éppen most kergettünk meg egy csoport
398 II, XIV | száguldozott Ausztriában, még most is feketére volt mázolva
399 II, XIV | nála nélkül ott rohadna most is a feledés vermében. Ugyanaz
400 II, XIV | nézve minden ember, aki itt most körülveszi: – ellensége –
401 II, XIV | bataille-t állapítjuk meg.~Most aztán Ritschán maga igazítá
402 II, XIV | urak előtt már elmondtam, a most érkezett tábornok úr kedvéért
403 II, XIV | kenyeret, sem egy ép háztetőt. Most aztán itt jön a tél. Nekünk
404 II, XIV | hogy csak hallgasson: „Most én beszélek.”~– Ahogy Ocskay
405 II, XIV | hogy ezt a feladatot, amit most már őrá fogok ruházni, pontosan
406 II, XIV | toborzani fog.~Ocskaynak még most is egyre büszkeségtől ragyogott
407 II, XIV | ütötte meg a fülét, hogy ő most egyszerre dandárvezető tábornokká
408 II, XIV | irigység sandalog felé.~– Most tehát hallgassa meg kegyelmed
409 II, XIV | édesanyád ős lakóházába!~Most világosodott fel egyszerre
410 II, XIV | neki szánva!~Mit szóljon most? Odarohanjon-e Heisterhez?
411 II, XIV | katonának.~Ocskay érezte, hogy most mindjárt kitör valami körülötte.
412 II, XIV | mestersége. – Csakhogy ebből most nem Morvában, nem Ausztriában
413 II, XIV | gondolat szállta meg, hogy most csak egy kicsiny kis nyomás
414 II, XV | Képzelte, hogy szidja, átkozza most! De hát azt ő mind nem hallja.
415 II, XV | aki érzi, hogy a szíve most mindjárt meg fogja ölni.
416 II, XV | újabb tűzittas füstoszlop. – Most a Csáky-palota ég! Most
417 II, XV | Most a Csáky-palota ég! Most a Szentiványi-kastély gyulladt
418 II, XV | ott a gimnázium lángja! – Most a katolikus templom lobog
419 II, XV | egy égre tartott fáklya! – Most a református templomba kap
420 II, XV | háttal volt fordulva felé.~Most oda tekinte.~– Az utolsó
421 II, XV | libertas” zászló: ez jön most ellene. Ocskay László, a
422 II, XVI | magyarázták, s Tököli uram most már úgy beszélt hozzá, mint
423 II, XVI | leolvashatatlan volt, amit most gondol. – Majd megválik
424 II, XVI | dragonyoslovasság.~Eleget szabódott most már Tököli uram Ocskaynak,
425 II, XVI | mesézett egymásnak, hol jár most Ocskay László? Mindent kitaláltak
426 II, XVI | azon a kis lietavai patakon most tutajjal lehetett járni,
427 II, XVI | is egy kvártélyon voltak. Most is ott van nála Budetinban,
428 II, XVI | ölébe csüggesztve alá.~– No, most csak keresztülrontasz hát
429 II, XVI | hadnagyától. – Minek volt azoknak most Lietavát odahagyni? Mennyivel
430 II, XVI | kiáltozod a nevem?~– Eh! Most nincs ideje a titulálgatásnak –
431 II, XVI | Nem! Nem! Nem imádkozunk most! Fúvassatok riadót! Hozzátok
432 II, XVI | csapásokat, s vigyázott magára. Most mutatta csak meg, hogy mi
433 II, XVII | nyugtalan szívdobogása. – Tehát most megtudja, hogy mi lakik
434 II, XVII | találta meg a hősi szívét! De most, most, mikor azt mondták
435 II, XVII | a hősi szívét! De most, most, mikor azt mondták neki,
436 II, XVII | annak a tudatában, hogy most ezt az asszonyt ő kínozza,
437 II, XVII | diadalmas harc után!~Még most is sugárzott az a csók erről
438 II, XVII | a barlangjába léptél be most?~– Tudom. Halálos ellenségemébe.~–
439 II, XVII | és a másvilágon.~Ilonka most már szánni kezdte ellenfelét.~
440 II, XVII | hagyhatlak, engedelmeskedem.~De most megtudtam egy rettenetes
441 II, XVII | nagy fájdalmat, amit én most érzek; de érezni fogom azt
442 II, XVIII| ajtón, és leste, hogy mi fog most történni.~Azt nem tudta,
443 II, XVIII| félelmes alak felé.~Mit félt ő most a kerek világ minden rémeitől,
444 II, XVIII| karjával az asszony térdeit, most már nem cigányos hangon,
445 II, XVIII| kegyelmed hozzám, tegye félre most a haragját, s szabadítsa
446 II, XVIII| a jó tanácsot.~– No hát most csak ballagjunk, amíg ballaghatunk.
447 II, XVIII| emberem! Ne bántsátok őt most! Mikor engem keres. Ne jusson
448 II, XVIII| ami az ő fejére hullt! – S most te rábírsz, hogy megtörjem
449 II, XX | parancsnokává.~Ocskay László most már kerülte a harcot. Olyan
450 II, XX | egynehány aranyat adok.~Most aztán éjjel-nappal előre!
451 II, XX | utazhatik ilyen időben. Most már a torony iránya sem
452 II, XX | soha el nem mondom. – De most már halálra adom Ocskayt! –
453 II, XX | Álmodtam! Rettentő álmom volt. Most ébredtem fel. Utálom magamat.
454 II, XX | Hajh, a földi angyal, – ha most közel lett volna, tán még
455 II, XXI | az jutott eszébe, hogy ez most megmenthetné Ocskay Lászlót.
456 II, XXI | találkozott azzal a másik nővel.~Most az ragadta meg az ő kezét,
457 II, XXI | kuszálva. Merre forduljon most? Kit próbáljon még meg?~
458 II, XXI | kivégezni.~Hasztalan volt most már Ocskay Lászlónak a fölébredése,
459 II, XXI | itt az ideje. Akarom, hogy most olvasd el.~A levélben ez
460 II, XXI | fordítsd el róluk az átkot. Most hagyj magamra; – Istennel
|