Kötet, fezejet

 1     I,  XV  | Lászlót. Ráismer a kapitányra, Pongrácz Gáspár az, a szabadcsapatvezér;
 2     I,  XV  |   innen, vezér uram – szorgolá Pongrácz –, a napnak vége van már.~
 3     I,  XXVI|    haraggal, mikor alezredese, Pongrácz Gáspár e hírrel eléje jött. –
 4     I,  XXVI|       zászlónk, hogy elhagyta?~Pongrácz Gáspár, ugyanaz, aki a nagyszombati
 5     I,  XXVI|       vestigia terrent – monda Pongrácz, azt hitte tán, hogy most
 6     I,  XXVI|  visszaemlékezésnek köszönheté Pongrácz, hogy őt magát nem verette
 7     I,  XXVI|     reggel jelenték neki, hogy Pongrácz alezredes az éjjel, az őrszemle
 8     I,  XXVI|       Abban tudatta vele, hogy Pongrácz alezredes átment a császáriakhoz.
 9     I,  XXVI|        után!… „Mit tanácsolsz, Pongrácz Gáspár?” – „Szállok az úrnak,
10     I,  XXVI|  Gáspár?” – „Szállok az úrnak, Pongrácz Gáspár uram!” – Üres szék
11     I,  XXVI|         azután Turkoly, azután Pongrácz.~Mit mondott az az asszony? –
12     I,  XXVI|       magához a táborkarába.~– Pongrácz és Turkoly átszökése óta
13     I,  XXVI|        szék nem maradt üresen. Pongrácz helyét elfoglalta Ocskay
14    II,  III |        gyászhír Lucskóra, hogy Pongrácz Gáspárt, a család legkedvesebb