Kötet, fezejet

 1     I,  I    |       hogy lábáról leroskadjon.~Ilona nevetve folytatá:~– No,
 2     I,  XX   |         Cinka Pannának! – mondá Ilona.~– Hát már ezt is tudod
 3     I,  XX   | csodálkozva.~– Mindent! – szólt Ilona neheztelést mímelve.~– Féltékeny
 4     I,  XX   |       hát kitől tudtad ezt meg?~Ilona nem tudta tovább vinni a
 5     I,  XX   |        nőd ellen. A boszorkány!~Ilona komoly lett e szóra.~– Hiszen
 6     I,  XX   |        férj mégsem jött vissza.~Ilona odaállt az ablakba, s kibámult
 7     I,  XX   |    ablakba, ahol tudhatta, hogy Ilona áll minden bizonnyal.~Hát
 8     I,  XX   |         üdvösséggel határosnak?~Ilona várta, hogy majd feljön
 9     I,  XX   |         s megcsókolja az arcát.~Ilona nagyot sikoltva fordul vissza,
10     I,  XXII |   megosztottam, a sivár életet.~Ilona elhitte, hogy azok igazi
11     I,  XXII |       Hogy híják ezt a lovagot?~Ilona arca most már elsápadt;
12     I,  XXII |    Azalatt pedig el nem ereszté Ilona kezét a magáéból. S mikor
13     I,  XXIII|     ordításaival keverve.~Mikor Ilona belépett az ajtaján, a beteg
14    II,  XVII |        Lászlóné született Tisza Ilona.”~A levél ott maradt az