Kötet, fezejet

 1     I,  I    |    a színét, csigametszésű, félig nyitva feledt ajkai csupa
 2     I,  III  |     kezében volt; ami aztán félig kérve, félig kínálva az
 3     I,  III  |      ami aztán félig kérve, félig kínálva az ő kezébe vándorolt,
 4     I,  IV   |    nevetés mutatta, hogy ez félig tréfa.~A kapitány fideliter
 5     I,  IX   |   ágyúgolyó fúrta be magát, félig kinnszorulva a faltól. Itt
 6     I,  XI   |     arcán, tiszta homlokán, félig nyílt ajkán az álom túlvilági
 7     I,  XI   |     arcán, tiszta homlokán, félig nyílt ajkán az álom túlvilági
 8     I,  XVIII| hazája sorsa felett, az már félig renegát. A jó forradalmárnak
 9     I,  XXII |     ki a zavarból; odasúgta félig halkan: „Blaskovich!”, amin
10     I,  XXV  |  hajdúságát visszahívatni a félig elfoglalt sáncokról.~Egész
11    II,  I    |  had az elfoglalt tanyákat, félig nyúzott ökröt, kemence kenyeret,
12    II,  XIII |  nyakat féloldalt görbítve, félig lezárt szempillái alól sandít
13    II,  XVIII|    gyermekeinek.~Benyitotta félig az ajtót, s halkan mormogva
14    II,  XVIII|     Iszkiri! Zsákba azzal a félig sült malaccal! Majd vacsorálhattok