Kötet, fezejet

 1     I,  I   |            őszbe csavarodott üstökű, vén sas beszél, csak a szemük
 2     I,  V   |              legyen kopasz, se olyan vén, hogy a feje teteje legyen
 3     I,  VIII|           mindjárt! – kiálta eléje a vén, harcedzette hős. – Mert
 4     I,  VIII|     lépésnyire közel jutott hozzá, a vén dalia biztos kézzel kisüté
 5     I,  XIII|            vagyok, mint a pusztán. A vén herceg idejében mindig ottan
 6     I,  XVI |           miként ismerhette fel az a vén kuruc a tábornokot annyi
 7     I,  XXVI|             eredj; hámlítsd le azt a vén bőrödet. Változz át tündérré.~
 8    II,  VI  |          ütközet, s te foglalod el a vén Heister helyét: s dicsőségedet
 9    II,  VI  | hozzájárulható nem volna. Gonosz egy vén boszorka. Megérdemlené,
10    II,  VII |             hogy oda vitted; ahhoz a vén boszorkányhoz. A feleségedet
11    II,  VII |    mesterségre. Te bolond! Hisz ez a vén varázslónő azt is meg tudja
12    II,  X   |        hírhedett népénekes már akkor vén sas volt. Csak hetenként
13    II,  XI  |             ismert: félelmet. – Ha e vén fatörzsek valamelyike mögül