Kötet, fezejet

 1     I,  VI   |   Megtörtént – megvan. – Ezt a titkot nem tudja más, mint az öcséd,
 2     I,  XVIII|     ember van, aki tudja ezt a titkot!~– Óh igen. Együtt őrzöm
 3     I,  XVIII|        sejtetted azt, hogy ami titkot ez a Bramarbas tőlem nehéz
 4     I,  XIX  |    utána. – És aztán mindezt a titkot úgy őrizte, nehogy az ajkán
 5     I,  XXII |   hozzá átvezette, egy érdekes titkot közölt vele.~– Kedvesem.
 6     I,  XXII | örömnek a kifejezésével valami titkot el ne áruljanak. A titkot
 7     I,  XXII |      titkot el ne áruljanak. A titkot előre megsúgom. – A fejedelem
 8     I,  XXII |     Ozmondához:~– Látod, ezt a titkot te vallattad ki Ilonkával!
 9     I,  XXII |    hogy nem tudtam megőrizni a titkot, de mikor úgy fájt a lelkemnek,
10    II,  XIV  |      hárított el, s egy gonosz titkot némított el örökre, s ezt
11    II,  XV   |  temette el még elég jól ezt a titkot?~Az anya két keze lassú
12    II,  XVII |       megtudtam egy rettenetes titkot. Te voltál az, aki az én
13    II,  XXII |     legyen az övé? – Átvitte e titkot a másvilágra, s bizonyára