Kötet, fezejet

 1     I,  I   |        halálos kínnal fordítá szemeit az ég felé: de nem zokogott.~–
 2     I,  I   |    kötényével megtörülgesse a szemeit.~– Óh, azt bizonnyal nem
 3     I,  I   | öklével: a vér is elfutotta a szemeit, s a nyelvét elragadta a
 4     I,  III |       fia, azért törülgette a szemeit.~– Dejszen nem kell őkelmét
 5     I,  IV  |     és elszomorodva forgatá a szemeit felfelé.~– No lássa, nagyasszonyom.
 6     I,  VI  |       ezt – rebegé Ocskay; de szemeit nem bírta fölemelni.~Csajághy
 7     I,  VIII|       amikor a sérült lovag a szemeit felveté. Csak a nyelvét
 8     I,  XI  |  olyan furcsán forgatja fel a szemeit, nem tud imádkozni.~– Hát
 9     I,  XI  |  olyan furcsán forgatja fel a szemeit, nem tud imádkozni.~– Hát
10     I,  XVII|    pater Renatus elmereszté a szemeit.~– De kisfiacskám! Mit gondolsz?
11     I,  XXII|      kerülni látszott a férje szemeit.~Innen aztán cum gentibus
12    II,  XII | csókjaival halmozva el arcát, szemeit, homlokát. S addig-addig
13    II,  XVII|   megtörlé a zsebkendőjével a szemeit Ozmonda, s úgy tett, mint