Kötet, fezejet

 1     I,  XXIII| spanyolok, frankok, és németek, rácok és lengyelek; együtt a magyarokkal: –
 2    II,  I    |         az utcán: „Itt jönnek a rácok!”~Erre a rémkiáltásra egyszerre
 3    II,  I    |   szaporítva a vészüvöltést: „A rácok, a rácok!”~– Na nézd, hogy
 4    II,  I    |       vészüvöltést: „A rácok, a rácok!”~– Na nézd, hogy futnak
 5    II,  I    |          Na nézd, hogy futnak a rácok elől! – monda keserves kedvében
 6    II,  I    |        ellenségnek, s ma elég a rácok veres köpenyege, hogy a
 7    II,  I    |       mellette az a baj, hogy a rácok csakugyan jönnek. A toronyba
 8    II,  I    | magamnak is el kell szaladnom a rácok elől.~– Nem magadnak, édes
 9    II,  XIV  |         mezőn fogadta Ocskayt a rácok vezére, ott lakván künn
10    II,  XIV  |      halottá tette.~A körülálló rácok elszörnyedtek e rémtettre.
11    II,  XIV  |        a lováról a dühbe hozott rácok.~Ő pedig legkisebb lelkiismeretfurdalást
12    II,  XV   |         volt reá nézve. Mikor a rácok a holt kurucot eltemették,
13    II,  XV   |        jöttek nagy zsivajgással rácok és labancok a kastélya felé.