Kötet, fezejet
1 I, I | fogják a fejüket csóválni, mikor megtudják, hogy itt most
2 I, I | kétfelé törüli a bajuszát: s mikor nagy hamar megérti, hogy
3 I, I | szegletes tudott lenni, mikor haragudott. Szürke haja
4 I, I | dolmányt: aztán olyankor, mikor maga is benne volt.~– Meghalt
5 I, I | elbocsátotta őt, és elment alunni.~Mikor a nagyasszony bement a menyasszonyhoz,
6 I, I | félben hagyta a nagyasszony, mikor a konyhába kiszaladt a nagy
7 I, I | Hát hogyne sírna az ember, mikor a leányát odaadja örökre
8 I, I | te még az anyádat! Majd mikor idegen fraj tépi a hajadat.
9 I, I | csörölve-pörölve is; majd mikor azt a goromba férfihangot
10 I, I | férfihangot hallod, aki, még mikor kérni akar is, csak parancsolni
11 I, I | Viseld magad csendesen, mikor én beszélek. – Nem minden
12 I, I | előttem a Gábor bátyám, mikor gyűrűváltásra itt volt: „
13 I, I | Ez a bátyád haja volt, mikor egyéves volt.~– Ah! Ilyen
14 I, I | örömet csinál az anyjának, mikor mintha tőröket szúrt volna
15 I, I | a nyomában. Úgy sírtam, mikor fölébredtem. Ugyan mit jelent
16 I, I | robogó négylovas hintókkal. Mikor ez a lovas bekanyarodik
17 I, I | ezt a szörnyű látványt.~Mikor aztán a nagyasszony odaér,
18 I, I | vőfély a kérő násznagyhoz –, mikor a vőlegényét hozták eléje
19 I, I | nézett, mintha néma volna; mikor meg azt megtudá, hogy a
20 I, I | meghalat egy pillanat alatt, mikor legkevélyebbek vagyunk.
21 I, II | szegélyezett, hogy télen, mikor nagy a hó, le ne tévedjenek
22 I, II | feketesisakos dragonyosok, akik, mikor lőni akarnak, a lóról leszállnak.~
23 I, II | hozzá. Azt esküdöztétek, mikor hozzám csaptatok, hogy tűzön-vízen
24 I, II | biztattuk a rongyos gárdát, mikor összeszedtük?~– Azzal, hogy
25 I, II | nádasból, s meg visszafordulok, mikor azok ágyúzni kezdenek felénk.
26 I, II | ágyúzni kezdenek felénk. Mikor aztán látom, hogy ti közel
27 I, III | Csak zsendült a szőlő, mikor Fülek-várt, Losonc-várt
28 I, III | akarna valamit, s aztán mikor elment, mindig ittfeledett
29 I, III | bornak Verebély megyében, mikor Lévához egy napi járásnyira
30 I, III | Egészen más jelenés, mint mikor a fejedelem elé került Tiszabecsénél.
31 I, III | tehát a hadakozás alatt, mikor kardra kerül a sor, megtudhassa
32 I, III | hogy rögtön sírnia kell.~Mikor a vezér kíséretével a Tisza-kastély
33 I, III | nagyasszonynak kezet csókoljon, mikor legelőször találkozik vele
34 I, III | veszedelmes dolgot cselekszik, mikor a kastély maga is megzendült
35 I, III | nagy diadalmas zenével. Mikor Ilonka ismét kinéz az ablakon,
36 I, III | izzadságot letörülje az arcáról, mikor már a várt vendégek érkeznek.~
37 I, III | szóért, óh, de megszerette!~Mikor aztán a fogolynépről gondoskodva
38 I, III | ellenséget a kezeik közül osonni, mikor már fogva volna; egymás
39 I, IV | paprikában főtt bivalyhúst enni, mikor itt pompás lakomában részesülhetek…~(
40 I, IV | komolyan elhitették, hogy mikor egy labanc kuruccá akar
41 I, IV | miá! Egy magyar embert! Mikor úgyis kevesen vagyunk! Úgyis
42 I, IV | védszentet választottál, mikor megbérmáltak. Feljöhetsz
43 I, IV | hallja a puskaropogást, mikor azt a szegény kurucot agyonlövik.~–
44 I, V | következhetik még mind utána? Mikor az első szó is olyan szép
45 I, VI | magának a tábori pappal.~Mikor a miséből kijött, azt mondá
46 I, VI | a villogó szemek fölött. Mikor hallgat, az ajkait úgy beszorítja,
47 I, VI | a tiszabecsi átjárásnál: mikor rájuk ismertél, úgy rohantál
48 I, VI | virrasztunk sátorod előtt, mikor alszol, mi oltalmazunk élesen
49 I, VI | Mennyire szerette a húgát. Mikor menyasszony volt, azt mondá
50 I, VI | Akkor is jó húgára gondolt, mikor azt felvette, mert ő hímezte
51 I, VI | mindennap ellenséggel szemközt.~Mikor Ocskay kikísérte az előpitvarba,
52 I, VI | Eredj vissza hozzá.~… Mikor Csajághy egyedül, senkitől
53 I, VII | dörmögé a nagyasszony, mikor ezt olvasá. – Hát a hadverésből
54 I, VII | hitről, úgyhogy már akkor, mikor az ő anyjának ajándékozta
55 I, VII | sírás az asszonyka részéről, mikor a mókusharapás sebét kendőjével
56 I, VII | Márton a szerelmespárt, mikor a mókust etették; a kalitka
57 I, VII | vészbe-viharba mentek akkor, mikor azt látták, hogy te elöl
58 I, VII | erősen. Rajtam hajtottatok, mikor dicsőségem mámorában azt
59 I, VII | tükörtől, mert azt gondolom, mikor hozzányúlok, hogy én azt
60 I, VII | is e földön. A becsület. Mikor választani kell, az ember
61 I, VIII | ütközet sorsát.~Vak Bottyán, mikor látta, hogy nem tud megegyezni
62 I, VIII | többé, mi történik vele.~Mikor magához tért, a sátorában
63 I, IX | és a maga – veszekedése.~Mikor nem verekedünk az ellenséggel,
64 I, IX | egymást szidni mégis tudja. Mikor sok van a jóból, akkor azon
65 I, IX | akkor valamennyi haragszik.~Mikor rostokolnak, előveszik a
66 I, IX | elriasztani.~Hát még a kastély!~Mikor Ocskay bevágtatott az udvarára,
67 I, IX | Isten! Isten! Hol voltál, mikor ez történt? Add vissza nőmet!
68 I, X | senkivel az útjok célját, mikor aztán pontosan az összebeszélt
69 I, X | Csajághy vezette az előhadat. Mikor az előreküldött portyázóktól
70 I, X | Lesbe állsz egy csapattal, s mikor az üldöző ellenség az én
71 I, X | nem volt őket tanácsos), mikor alkonyattájon csak megjelen
72 I, X | lámpájával volt a kalauzuk. Mikor a fogyó hold feljött a laxenburgi
73 I, X | amit ő az égbe ordított, mikor ocskói puszta kastélyában
74 I, X | pozsonyi hajóhidat. Másnap, mikor Heister át akart jönni az
75 I, XI | Egy nő, aki a tűznek örül~Mikor Bécs utcáit késő éjjel befutotta
76 I, XI | olykor árulja el magát, mikor egy-egy ágyúlövésre összeborzong
77 I, XI | pisszegett a kis öcs.~– Mikor jön hát már az apa?~– …Sssssss! –
78 I, XI | kicsiny gyermek, akik örülnek, mikor a vésztüzet látják, mikor
79 I, XI | mikor a vésztüzet látják, mikor a félrevert harang fenyegető
80 I, XI | hajnali misét jön tartani. Mikor annak vége van, az elfogadóterembe
81 I, XI | hogy megszabadítottak tőle.~Mikor a gyóntató eltávozott, azt
82 I, XI | Egy nő, aki a tűznek örül~Mikor Bécs utcáit késő éjjel befutotta
83 I, XI | olykor árulja el magát, mikor egy-egy ágyúlövésre összeborzong
84 I, XI | pisszegett a kis öcs.~– Mikor jön hát már az apa?~– …Sssssss! –
85 I, XI | kicsiny gyermek, akik örülnek, mikor a vésztüzet látják, mikor
86 I, XI | mikor a vésztüzet látják, mikor a félrevert harang fenyegető
87 I, XI | hajnali misét jön tartani. Mikor annak vége van, az elfogadóterembe
88 I, XI | hogy megszabadítottak tőle.~Mikor a gyóntató eltávozott, azt
89 I, XIII | Ocskay hozta el Sopronból, mikor azon a tájon táborozott.~
90 I, XIII | pusztájába kóborolni, s mikor az ő csúf pofája átszellemül,
91 I, XIII | neki, hogy ne beszéljen, mikor a cigányleány is itt van.~–
92 I, XIII | vizeken átkelésnél, meg mikor tüzes dereglyékkel az ellenség
93 I, XIII | megszokta révész korában, mikor az átkelésnél térítgette
94 I, XIII | reggel, korán hajnalban, mikor kinyitják a kaput, a te
95 I, XIV | partját választotta küzdtérül.~Mikor már Fischamendig felhatolt,
96 I, XIV | morajává csillapult alá, mint mikor a Balaton szélvész múlta
97 I, XIV | az ellenségre hajigálni, mikor az négyszögöt formál, vagy
98 I, XIV | katonát meg a víg cimborát. Mikor Lipótvárát elkezdték ostromolni,
99 I, XIV | jelenléte a haditanácsban, mikor az ütközet tervét elkészítették,
100 I, XIV | cédula van valami névvel. Mikor a leánykák csinálják ezt
101 I, XIV | első az ütközetben, aki, mikor lőnek, rögtön hasra fekszik.~
102 I, XIV | igen komoly képet csinált.~Mikor a vezérek szétoszlának,
103 I, XIV | inkább hiszek Balahó uramnak, mikor legjobban hazudik, mint
104 I, XIV | hazudik, mint Sárody uramnak, mikor legjobban igazat mond.~–
105 I, XIV | kellett a keserűjét kiállni. Mikor kilőtték az ágyúkat: „Bukj
106 I, XV | vége van az ütközetnek, s mikor már a túlsó oldalon Heister
107 I, XV | hogy mit lebzselnek itt, mikor harcolni kellene?~– Indulj!
108 I, XV | bámul, aki még akkor is, mikor már a kuruc csapat zöme
109 I, XV | tárogató oly messze elhallik!~Mikor Ocskay László, öccsét és
110 I, XV | szökött át, csak meglapult, mikor a vastaga következett a
111 I, XVI | diadalára.~Ebéd vége felé, mikor az a hír érkezett a csatatérről,
112 I, XVI | elhinni.~Elhitték aztán, mikor szemeikkel látták, hogy
113 I, XVI | Nagyon jól illett neki, mikor tréfából haragudott. Ez
114 I, XVI | Hadnagy úr! Mi dolog ez? Mikor önre várunk, ön szoknyák
115 I, XVI | állva, mint egy olajbálvány. Mikor aztán én végre segítettem
116 I, XVI | akkor álltál te is elő, mikor már láttad, hogy a győzelem
117 I, XVII | leszállnak?~– Azok a halottak.~– Mikor a fenékre leszállnak, a
118 I, XVII | láthatta a triumfális menetet, mikor a diadaljeleket meghozták:
119 I, XVIII| csapatja lement a Vág mellé, mikor már késő volt útját állni;
120 I, XVIII| van adva a parancsolat. Mikor végigjöttem az utcán, éppen
121 I, XVIII| semmi baja sem történt.~– Mikor „így” áll előttünk!~– Hát
122 I, XVIII| elkárhozott?… Ejh, ki tudja azt, mikor fölébredt belőle?~Mikor
123 I, XVIII| mikor fölébredt belőle?~Mikor újra maga előtt látta, azzal
124 I, XVIII| egymással kicseréltünk, mikor azon a nagy napon egymástól
125 I, XVIII| Jól van. Beszélj hát vele!~Mikor Csajághy nehéz léptei elhangzottak
126 I, XVIII| Dehogy nincs, félistenem; mikor ezt az ostoba vas embert
127 I, XVIII| Sejtetted te azt jól, mikor ezt az alkalmatlan tanút
128 I, XVIII| alkalmatlan tanút kiküldted innen. Mikor Ozmonda és Ocskay László
129 I, XVIII| kínpadon nevetni is szoktak. Mikor a fájdalom tűrhetetlen,
130 I, XIX | sejteni a várbelieknek.~Mikor egy bomba éppen a városház
131 I, XIX | idege reszketett belül, mikor egy lövést hallott. Az arcának
132 I, XIX | kisvártatva.~– Nem gyanítom.~– Mikor az ön alvezére azt mondá,
133 I, XIX | meg. Régen volt az már, mikor a Ruyszel-korcsmáros a fogoly
134 I, XIX | akarnám? Talán bűnöm volna? Mikor még az esküdt uram élt,
135 I, XIX | boldog lett tőle, s most, mikor az, aki előtt térden állt
136 I, XIX | olyan jólesett a lelkének, mikor Csajághy visszajött.~– Maradj
137 I, XIX | ágyúkhoz.~Nagyot lélegzett, mikor a szobából kiment.~De a
138 I, XIX | aztán kiszabni a kelmét, mikor egyre durrognak a gránátok
139 I, XIX | majd visszaveri őket. – Mikor a hegyoldalra följutnak
140 I, XIX | dicsekedő nevetéssel biztatni, mikor a bajuszát tépik!~Látja
141 I, XIX | artikulátlan kitörését az örömnek, mikor két egymástól eltépett,
142 I, XIX | melegség erre a látványra. Mikor nehány percre szünetet tartottak,
143 I, XX | csinált hozzá. Még akkor is, mikor valamennyien mind nevettek
144 I, XX | Sohasem látta őt még ilyennek. Mikor Csajághytól elvált, valami
145 I, XX | Még inkább elbámult aztán, mikor azt látta, hogy ez is lóra
146 I, XX | s úgy elszorult a szíve, mikor azt látta, hogy a távozó
147 I, XX | mindig ott felejtett valamit, mikor eltávozott, hogy visszatérhessen
148 I, XX | visszatérhessen érte. S aki most, mikor mind a ketten embernyi emberekké
149 I, XX | eszébe jut Lászlónak az, mikor ő maga is bámulva látta
150 I, XX | Nevetett azon Ocskay László, mikor a fülébe ment. – Csak soha
151 I, XXI | Elég muzsika már őneki, mikor a Gábor gyerek elkezd sivalkodni. (
152 I, XXI | zivataros május délután, mikor minden tavaszi mezei munkának
153 I, XXI | volt átázva. A cigányleány, mikor utoléri a zivatar, felkapja
154 I, XXI | alsógúnyája ázik, meg a bőre; mikor hajlékba jut, leereszti
155 I, XXI | Hiszen tudni való, hogy mikor én a hegedűmet előveszem,
156 I, XXI | énekelt is, muzsikált is. Mikor énekelt (szép, hullámcsengésű
157 I, XXI | szólt Ocskay László –, mikor látogatsz meg ismét, úgy
158 I, XXI | csak akkor vették észre, mikor azt kérdezte az asszonyoktól,
159 I, XXI | Hogyne, édes komámuram; mikor mindig azt gondolom, mikor
160 I, XXI | mikor mindig azt gondolom, mikor kegyelmed hozzánk jön, hogy
161 I, XXI | Milyen nagy volt az öröme, mikor Csajághyt megpillantá, aki
162 I, XXI | egyféléhez; s azt mondták, mikor megtörülték a szájukat a
163 I, XXI | tengerbe fáraóval együtt!)~Mikor aztán vége volt a lakomának,
164 I, XXI | olyanforma rándulást tett, mint mikor valaki visszatartóztatja
165 I, XXI | kimondta az Isten nevét, mikor én azt kérdeztem, hogy nem
166 I, XXII | hogy töri magát a sokaság, mikor az Ocskay előtt lovagló
167 I, XXII | képviselőjének pénzt kell szóratni, mikor bevonul a városba. Az ablakokból
168 I, XXII | csak a külső pompa; de hát mikor a díszmenet megérkezik a
169 I, XXII | pillanatig sem jő zavarba, mikor eléjük kell állnia. Tudja,
170 I, XXII | motesici kastély előtt, mikor kicserélték őket egymásért.
171 I, XXII | gyámoltalanul viselte magát, mikor az életében első bal parén
172 I, XXII | eltakar. Nem lehet észrevenni, mikor fülig pirul a nő. Az ő gyönge
173 I, XXII | ki Ocskayt a zavarábúl, mikor egyik kísérője nem jutott
174 I, XXII | mint ahogy tesz az ember, mikor egy szédítő meredély szélén
175 I, XXII | akart valakinek vinni. S mikor látta, hogy megkerítik,
176 I, XXII | levéllel Bécsbe a feleségemhez, mikor őt foglyul ott őrizték.
177 I, XXII | maga volt egy kincstár; s mikor erre nézett, gazdagabbnak
178 I, XXII | golyhóság! Hátha ez az ember, mikor hallgat, akkor magában beszél;
179 I, XXII | akkor magában beszél; sőt mikor beszél is, akkor is mondogat
180 I, XXII | Hat év óta nem látta őt. Mikor elragadták az oldala mellől,
181 I, XXII | s azóta is mindennap, ha mikor az arcképe előtt elmélázva
182 I, XXII | teneked nem szabad elrontanod. Mikor oda fog a hintó mellé lovagolni,
183 I, XXII | László megmondá.~Újlakon túl, mikor a szőlőhegyekről aláereszkedtek
184 I, XXII | századosi egyenruhában.~Mikor a fejedelemnő hintajához
185 I, XXII | összecivódnak. Mondja meg neki, hogy mikor asztalnál ülnek, legjobb
186 I, XXII | meg neki, hogy éjszaka, mikor magukra vannak, felkölti
187 I, XXII | Ilona kezét a magáéból. S mikor már nem láthatott a hintóablakból
188 I, XXII | fejedelem elárulja magát, mikor a gyermekeiről beszélt előtte
189 I, XXII | tudtam megőrizni a titkot, de mikor úgy fájt a lelkemnek, amiért
190 I, XXII | a margaranthusvirág is.~Mikor a fejedelemnő hintaja megérkezett
191 I, XXII | hintóból a fejedelemnőt.~Mikor megölelték egymást ott az
192 I, XXIII| nevezetességgel, s akkor vette észre, mikor a helyére visszakerült,
193 I, XXIII| Ocskay nagyon megörült, mikor Jávorkára ráismert. Mindig
194 I, XXIII| végiglovagolt a hadsor előtt. Mikor aztán a hadsorok háta mögé
195 I, XXIII| hüvelybe dugatni a kardot, mikor visszakerültek. Forgách
196 I, XXIII| ez el a magyar ajkáról, mikor valakinek fel akarja mondani
197 I, XXIII| szárnyajtó másik felét is; s mikor a tornácba kiér, elkezd
198 I, XXIII| patrónus uram.~– De éppen most, mikor a külföldi követek köztünk
199 I, XXIII| követek köztünk vannak, mikor az összetartó erőt, az egyetértést
200 I, XXIII| ridenst kapott ijedtében, mikor a férjét ilyen állapotban
201 I, XXIII| kín ordításaival keverve.~Mikor Ilona belépett az ajtaján,
202 I, XXIII| nagyon fájdalmas.~– Ugye? Mikor itt, itt mintha egy vad
203 I, XXIII| nyomorulttá lesz az ember, mikor a szíve megfájdul.~– Kivált
204 I, XXIII| míg a fegyverszünet tart. Mikor lóra kell ülni, ismét itt
205 I, XXIV | Csakhogy Rákóczi éppen az volt.~Mikor egyedül maradt, körülvéve
206 I, XXIV | Ez nehéz dolog lesz, mikor minden ember abból akarja
207 I, XXIV | kérdezé Ilonka a férjétől, mikor egyedül maradtak.~– Abban
208 I, XXIV | sírt, mint egy gyermek. Mikor letörülte a könnyeit, hátratekintett
209 I, XXIV | bolond szokása szerint, mikor senki sem állt is előtte,
210 I, XXIV | visszaérkezett hozzá Jávorka.~Mikor betoppant hozzá, azon kezdé:~–
211 I, XXIV | után az ajtót kulccsal. Mikor egy óra múlva Jávorka visszajött,
212 I, XXIV | megállnak, térdre letelepednek; mikor belefáradnak az imádkozásba,
213 I, XXIV | Spinnerin am Kreuz környékét, mikor már a császár közeledtét
214 I, XXIV | átterelni, s csak azután, mikor a császár ájtatoskodását
215 I, XXIV | közeledik a császár kísérete? Mikor adjon jelt a mindenfelé
216 I, XXIV | stratagémáját fordítá a kuruc ellen. Mikor már a sok zöldségeskerten
217 I, XXV | megszállás hetedik napján, mikor az éj beállt, már általános
218 I, XXV | adni helyette cserébe, s mikor már mindez a kezedben van,
219 I, XXV | követendő eljárás iránt, s mikor az egyik bekötött valamit,
220 I, XXV | lázbetegnél.~Mit csinál vele, mikor egyedül marad?~Feltakarja
221 I, XXV | többször felébredt kegyelmed, mikor megszomjazott.~– Ahán! Egyszer
222 I, XXV | ellen.~– Még az ellen is, mikor valaki megunta az életét,
223 I, XXV | részketeg sóhajtásban, mint mikor éjjel fölébred az ember,
224 I, XXV | hallaná az ébrenlétben, mikor az álomalak már rég a semmibe
225 I, XXV | kívánkozik a földre vissza többé.~Mikor e másodszori ájulásából
226 I, XXV | drága fogoly eltűnéséről, mikor már késő volt azt üldözőbe
227 I, XXV | milyen nagy szenvedés az: mikor az ember akarna, és nem
228 I, XXV | mintha hazamenne; hálát adni, mikor örül, vigaszt kérni, mikor
229 I, XXV | mikor örül, vigaszt kérni, mikor szenved. És „ti” ezt az
230 I, XXV | jöttél ide, hanem kínozni. Mikor tudod, hogy erőtlen vagyok.
231 I, XXV | hozta el azokat magával; mikor egyedül maradt az ápolt
232 I, XXVI | hívogatta le a földre, s mikor oda közéjük leheveredett,
233 I, XXVI | vigasztalása megacélozta lelkét.~Mikor Ilonkájától és gyermekeitől
234 I, XXVI | várában fogságba vetteté.~Mikor az a hír megérkezett Ocskay
235 I, XXVI | kiálta fel Ocskay haraggal, mikor alezredese, Pongrácz Gáspár
236 I, XXVI | látszik – mondá Ocskay Sándor, mikor Csajághyval egyedül maradt.~–
237 I, XXVI | kilőtt muskétámat, mint mikor valaki egy veszett farkast
238 I, XXVI | éjjel csendben megindulunk.~Mikor Csajághy és Ocskay Sándor
239 I, XXVI | áron akar túladni rajta.~Mikor az öccsétől elvált, egy
240 I, XXVI | volt azzal dicsekedni, mint mikor most egy börzematador a
241 I, XXVI | pedig azt mondá a bátyjának, mikor Wsetin várából visszafelé
242 I, XXVI | hadtudomány célja, hogy mikor fogytán van a két várban
243 I, XXVI | húzta a kedvenc nótákat, s mikor az elhagyta, Jávorka meg
244 I, XXVI | erőt vett a szíveken, s mikor a két diák elvégezte a maga
245 I, XXVI | halálának emlékére szerze.~Mikor legkeservesebben foly a
246 I, XXVI | szétszalad, mint a vándorhörcsög, mikor közécsap a héja.~– Hát ne
247 I, XXVI | megátalkodottabb módon az utcán, mikor sósperec ideje van, mint
248 I, XXVI | ügyében. Azért nem talált rá. Mikor aztán sok keresés múlva
249 I, XXVI | meg a magyar ember, hogy mikor azt a nótát húzzák, közbe
250 I, XXVI | ne adná meg azt a csókot? Mikor van belőle elég. Le se kell
251 I, XXVI | Ocskay úgy találta, hogy mikor a cigányleányt megcsókolja,
252 I, XXVI | hát a szőke hol jár vajon? Mikor láttad, mikor ölelgetted?~
253 I, XXVI | jár vajon? Mikor láttad, mikor ölelgetted?~Valami végigborzongott
254 I, XXVI | Ocskay egyedül maradt.~Mikor így magára lett, ismét érezte
255 I, XXVI | egyszer látta volna. Hol? Mikor? Talán érezte is ugyanazt
256 I, XXVI | Késő dél volt, mikor Ocskay László mély mámorálmából
257 II, I | jobbik eszét veszi elő, mikor rohamra kell menni? Szépen
258 II, I | tiszti rangra vallott nála.~Mikor egészen közel ért, Ocskay
259 II, I | megfordultak, széjjelmentek.~Mikor valami harminc lépésnyire
260 II, I | s nagy volt a zúgolódás, mikor Ocskay szájából meghallották
261 II, II | gyónta meg minden bűnét.~Mikor készen volt vele, s megkapta
262 II, II | következni. Mondják, hogy mikor Pálffy bánnal Ugróc alatt
263 II, II | Így tesznek a méhekkel is, mikor a kas megtelt mézzel.~„De
264 II, II | dicsőség mámora után. De aztán mikor az undor ki van heverve,
265 II, III | olyan idilli hely, hogy mikor a zab érni kezd, megesik,
266 II, III | apró-cseprő idegen szájtátó előtt.~Mikor elhagyta a várat, már kezében
267 II, III | tisztul.~Estefelé járt, mikor Ocskay László négylovas
268 II, III | ezt a helyet jól Ocskay.~Mikor a bezárt vasajtóhoz ért,
269 II, III | többen? – kérdé elszörnyedve, mikor meglátta, hogy nyomakodik
270 II, III | lesz a helyük.~– Hát te mikor akarsz továbbmenni?~Ez a
271 II, III | Nem ám; hanem azért, mert mikor kiátkoztad, elfelejtetted
272 II, III | nagyot hördülve Gáspár úr; mikor ezt meglátta, a tíz körme
273 II, III | főztét jónak kell találni, mikor maga főzte.~Ozmonda valóságos
274 II, III | ott ül már az asztalnál. Mikor került oda?~Őelőtte bizony
275 II, III | valaha: az nem te vagy. Mikor legközelebb vagy is hozzám,
276 II, III | valamit mondani.~– Mondd el!~– Mikor a temesvári táborban találkoztunk,
277 II, III | nyúlt, s azt suttogá neki:~– Mikor mégy vissza Pálffy bánhoz?~
278 II, III | recsegett a régi falióra, mikor Ocskay Lászlónak eszébe
279 II, III | visszahajtatott Zsolnára.~Mikor Ozmonda és az ipa a lépcsőgádoron
280 II, IV | el nem tudja hagyni; még mikor magában imádkozik is, erre
281 II, IV | Utánuk dobta a gyeplőt, mikor megvadultak, s mármost azok
282 II, IV | lovassal kísértesse magát, mikor a feleségét jön látogatni?~
283 II, IV | az apa most csókolja meg, mikor kis angyalka lett belőle.
284 II, IV | Ocskay úgy érzé magát, mint mikor a rossz, vásott kölyket
285 II, IV | abban, amit tenni akarsz.~– Mikor történt ez? – kérdezé Ocskay.~–
286 II, IV | Micsoda ugrálás volt az, mikor az anyja megmondta neki,
287 II, IV | mondja ezt?~– Anyám mondta. Mikor utoljára megcsókolta a két
288 II, V | körmük alatt foszlik végig. Mikor meg éhesek, lebaktatnak
289 II, V | zsarnokává a környezetének.~Mikor Ocskay László odahozta a
290 II, V | volt más gyönyörűsége, mint mikor felmehetett a nyugati bástyafokra,
291 II, V | Budetin és Zsolna tornyai.~Mikor elvált tőle Ocskay László,
292 II, V | Vess keresztet magadra, mikor ezt a nevet kimondod!~–
293 II, V | résen keresztül az apjának, mikor odajött hozzá megkérdezni: „
294 II, V | megcsalják még a szentet is, mikor imádkoznak hozzá. – Arccal
295 II, V | budetini vár lakóiról! Kivált mikor ébren vala!~
296 II, VI | Szép holdvilágos este volt. Mikor a „kőkút”-nál bekanyarodik
297 II, VI | ugyan hogyne várnék én rád, mikor azt ígérted, hogy eljössz? –
298 II, VI | fogadjalak? Úgy akartam, hogy mikor megjössz, én befalaztatom
299 II, VI | Ocskay meg volt lepetve, mikor a várhoz közel értek. A
300 II, VI | jobban megittasulnak.~– Mikor jön haza az öreg? – kérdezé
301 II, VI | a vállfűző varrásait; s mikor azt lefejtette a testéről,
302 II, VI | nem vétett neki annyit, mikor azt a három iratot odaszegezte
303 II, VI | pénzzel együtt futna. – Mikor aztán együtt lesz nálad
304 II, VI | kurucaid észre sem veszik, mikor egyszer körül vannak fogva.
305 II, VI | vannak fogva. Akkor aztán, mikor se előre, se hátra többé
306 II, VI | elkapják a magában kóborlót.~Mikor Ilonkának azt mondta: „Olyan
307 II, VI | édes bálványom? – De hát mikor végigpusztítottad Morvát,
308 II, VII | mint a bécsi kocsmáros, mikor a vendége számláját készíti.~–
309 II, VII | róla, hogy hová mennek!~Mikor Nagytapolcsány elé értek,
310 II, VII | által. Most megint úgy lesz.~Mikor indulót fúvatott a vezér,
311 II, VII | hogy mi történik itten, mikor egyszerre Ocskay László
312 II, VII | Megállj, kutyahitű! Én láttam, mikor levágták az egyik füledet;
313 II, VII | füledet; ott leszek még, mikor a másikat is levágják!~Marci
314 II, VII | is volt neki része. Hát mikor a Spinnerin am Kreuznál
315 II, VII | guta ütötte meg mérgében, mikor eléje vitték az ismeretes
316 II, VII | Csigavér! – mondá Ocskay, mikor észrevette Pálffy bán arcán
317 II, IX | Vajon reszketnek-e még?~Mikor már olyan közel volt Bécshez,
318 II, IX | jó magyar szokást, hogy mikor Bécsbe utazik az ember,
319 II, IX | Hej, nem rég volt még, mikor ezen a vámsorompón Ocskay
320 II, IX | Mert nagy büszkeség az, mikor egy állampolgár egy olyan
321 II, IX | megmondani, hogy hol kapom meg. Mikor aztán perre vittem a dolgot,
322 II, IX | az első árulásom aktáit, mikor, tudod, tealattad kuruccá
323 II, IX | emlékezik kegyelmed rá. Tudja, mikor egyszer az a barátságos
324 II, X | kitalálni, hogy hol van most. Mikor aztán kiugrott az ágyából,
325 II, X | szeretőjét még sokáig álmában, mikor az már régen a másé.~A ketyegő
326 II, X | csendes béketűréssel.~De mikor azt kérdezte tőle a kerek
327 II, X | ütközetbe a Garam mellett!~Mikor aztán eltávozott, a főlajstromozó
328 II, X | vállára.~Ocskay fújt dühében, mikor kiért a folyosóra: s mérgesen
329 II, X | még nem próbálta halandó!~Mikor visszakerült a kapuhoz,
330 II, X | csizmád a Burgig. Aztán mikor a déli harangozást hallod,
331 II, X | kezében tartva – mert a német, mikor a gyaloghintót építette,
332 II, X | hallotta volna hírét.~– Mikor lehetek szerencsés audenciát
333 II, X | kérdezé Ocskay.~– Majd mikor őfelsége fogadni fog.~Ettől
334 II, X | Ettől nem lett okosabb.~– S mikor lesz az?~– Azt nem tudni.
335 II, X | mutatott.)~– És így énrám mikor következik a sor?~– Tessék
336 II, X | akkor harangoztak délre, mikor a zselleszék-hordozók megérkezének
337 II, X | oroszlánt sem jó háborgatni, mikor lakomázik; meg az is eszébe
338 II, X | idején szerzette a fickó; mikor minden ember kétségbe volt
339 II, X | eldőlt, s ott maradt heverve. Mikor aztán éjjel jött a „Todterbruderschaft”
340 II, X | s ott hagyták reggelig. Mikor azután felocsúdott Augustin,
341 II, X | Augustint hallhassák. Aztán mikor az valami bolond nótára
342 II, X | embernek a talpát csiklandozza, mikor az azt énekli, hogy „Rock
343 II, X | a vallása?”, s a többi.~Mikor ez mind megvolt, akkor azt
344 II, X | lehet menni.~Délután aztán, mikor Federreiter úr meg Ocskay
345 II, X | figyelmeztesd a húgocskádat, hogy mikor magánosan megy a Grabenre
346 II, X | fogta a két hóna alján, mikor beexpediálták a vendégterembe.
347 II, X | dudáját, a másik a gitárját. Mikor letették a szalmaszékre,
348 II, X | széjjelnéz, köszönget, s mikor aztán még a duda fúvóját
349 II, X | minden vendégemet ismerem.~Mikor Augustin a kedélyes dalokból
350 II, XI | szikrázott a két szeme, mikor az a nóta szólalt meg a
351 II, XI | azok a kövek mozognának, mikor a szél rájuk fú. A szél
352 II, XI | saját árnyékától megijedve, mikor az egy puszta falra vetődött!~
353 II, XI | csupa veríték, izzadság, mikor a Fehér Angyalhoz hajnaltájban
354 II, XII | idegen, a szögletbe lapulnak.~Mikor reggel Ocskay felment a
355 II, XII | első padban középen.~Már mikor a textust felolvasta a pap: „
356 II, XII | az „in aeternum amen”-ig.~Mikor kijött Ocskay a templomból,
357 II, XII | aki maga is ott volt, mikor József császárt a vadászaton
358 II, XII | hallgassatok, azt mondom! Mikor Beckó várában a kurucok
359 II, XII | forgott, mint a juhászkutya, mikor a kerítésbálványra felugrik,
360 II, XII | levágták, mint hajdan Sámson, mikor Delila lenyírta a csimbókjait. –
361 II, XII | majd kiválasztom én magam. Mikor tűz van, senki se mondja:
362 II, XIII | rendkívüli erélyt fejtett ki – mikor már elmúlt minden lázadás.
363 II, XIII | fegyverrel tudniillik), mikor megrohanta Ocskay a Favorita-vonal
364 II, XIII | ragasztottak a fejükre, aztán mikor vissza akartak szaladni
365 II, XIII | Fehér Angyal”-ba? Hiszen mikor legutoljára találkoztunk,
366 II, XIII | egész gálába öltöztették, s mikor készen volt, jelentették
367 II, XIII | nagyot dobbant a lábával, mikor mellette elhalad. – Nincs
368 II, XIII | szokott adományoztatni.~Mikor Ocskay térde kiegyenesedett
369 II, XIII | magyarnak őstulajdona az, hogy mikor indulatba jön, szónokká
370 II, XIII | jobbján, ami azt megilleti.~Mikor elhagyta a tróntermet, már
371 II, XIII | vett holmi csecsebecséket.~Mikor visszatért a bevásárlásaiból,
372 II, XIII | társul szegődött hozzájuk.~– Mikor lesz szabad innen visszamennem?~–
373 II, XIII | zárkózott maradt. Örült a lelke, mikor hajnalban a búcsúlakomának
374 II, XIII | róla! Gyűlölte az emlékeit!~Mikor aztán Schwechatnál megpihent
375 II, XIV | lábszáröltöny fölé húzva).~Mikor odaértek a fogollyal Ocskay
376 II, XIV | katona, aki rákiáltott, mikor Pálffy bánnal összeölelkezni
377 II, XIV | fickó, aki közénk lőtt, mikor összeölelkeztünk, s azzal
378 II, XIV | Pozsonyban: az túl a Vágon járt. Mikor Ocskay benyitott a haditanács
379 II, XIV | Heister – tanulja meg, hogy mikor a feldmarschallja beszél,
380 II, XIV | játékot űzött vele Heister, mikor pártját fogta, szépen kimentette,
381 II, XIV | Rettenetes részleteket. S mikor mindazzal készen volt, akkor
382 II, XIV | A lelkéig égette magát. Mikor annak a haláladó csőnek
383 II, XV | mondá magában Ocskay, mikor hideg ésszel végiggondolt
384 II, XV | napához írt epistolájában.~Mikor készen volt a levele, még
385 II, XV | végzetes volt reá nézve. Mikor a rácok a holt kurucot eltemették,
386 II, XV | ember – a gyenyerális!”~Mikor Léva alá megérkezett Ocskay
387 II, XV | Hogy megdöbbent aztán, mikor a tornácban ott találta
388 II, XV | Ki féljen még a pokoltól, mikor itt van ezen a világon Ocskay
389 II, XV | ott kellett neki állni, mikor már senki sem volt körülötte,
390 II, XVI | Csak éjjel borzasztó az, mikor a lángja vereslik, reggel
391 II, XVI | azt szerettem volna látni, mikor a saját portréddal megduelláltál! –
392 II, XVI | évődék Ocskayval Tököli uram, mikor, végzett munka után, ott
393 II, XVI | ontották a te magyarjaid vérét? Mikor Vajda Bandi megrohanta Unyimnál
394 II, XVI | sajnáld őket! Az a szép, mikor a magyar vágja a magyart.
395 II, XVI | melyikünknek a szíve keményebb!”)~Mikor Heister Pozsonyból útnak
396 II, XVI | kezdődött még csak az igazi! Mikor a Nagy-Fátra gombási szorosán
397 II, XVI | a többit betakarta a hó.~Mikor Kralovánnál összejött a
398 II, XVI | s így eshetett meg, hogy mikor a feneketlen utak miatt
399 II, XVI | legutolsó; te menj legfölül”.~Mikor aztán, mint a máglya égett
400 II, XVI | urad? Térdepelsz előtte, mikor a szívedre gázol? No, hát
401 II, XVI | fúriává lett öregasszony, mikor magára maradt. Mert Ilonka
402 II, XVI | beléjük bukkanhat az ember, mikor éppen nem keresné őket.~
403 II, XVI | kószálni a hegyek között; mikor az egész tájék tele van
404 II, XVI | házánál.~Asztalnál ültek, mikor a levelet kapta.~Csak annyit
405 II, XVI | Kétszer kegyelmeztem meg neki, mikor főbe kellett volna lövetnem.
406 II, XVII | hagytad magad belőle dobatni, mikor benne voltál.~– Oda éppen
407 II, XVII | láttára! Mesebeli hős lett, mikor érte küzdött! Mikor a feleségét
408 II, XVII | lett, mikor érte küzdött! Mikor a feleségét kellett visszavívni,
409 II, XVII | asszonymaskarába engedi magát bújtatni, mikor a bécsi csőcselék, a kéményseprők,
410 II, XVII | hősi szívét! De most, most, mikor azt mondták neki, hogy: „
411 II, XVII | oroszlánként harcolt? Aztán mikor a kincseiről volt szó, meg
412 II, XVII | visszavívhassa! – Nem úgy, mint mikor Bécsben megkapta a császár
413 II, XVII | ez az egy imádatra méltó! Mikor a kardján csorog végig a
414 II, XVII | harcolni senki. – S aztán mikor megcsókolta az asszonyát
415 II, XVII | asszonyok menjenek pihenni.~Mikor kimentek a teremből: Ozmonda
416 II, XVII | Tehát azt is tudtad jól, mikor énnekem azt a hősregét elmeséled
417 II, XVII | Neveti a maga bolondságát. És mikor így felkacagott öngúnyolva,
418 II, XVII | Hozzá vagyok szokva – mikor elfojt a keserűség, ez megvigasztal.
419 II, XVII | mert régibb. Enyim volt, mikor még téged sohase látott.~–
420 II, XVII | elvesztett paradicsomát.~Azután, mikor elfogytak a könnyek, asztalhoz
421 II, XVIII| el.~Hanem azt jól hallá, mikor Ocskay nehéz léptei döngtek
422 II, XVIII| ajtaja felé.~Mi történt?~Mikor Ocskay László felszakítá
423 II, XVIII| eszméletlenül terült el a földön.~Mikor magához tért Ozmonda, mély
424 II, XVIII| ugatták meg.~Ott azután, mikor a sík mezőre eljutott, körülnézett,
425 II, XVIII| útját a két gyermekével.~Mikor közelebb ért hozzájuk, akkor
426 II, XVIII| kerek világ minden rémeitől, mikor Ocskay elől futott? Neki
427 II, XVIII| a szekér mellett gyalog, mikor meredekre vitt fel az út,
428 II, XVIII| ne dőljön valami kátyúba, mikor aztán lejtőnek ment az út,
429 II, XVIII| lehet. Én is úgy szeretem. Mikor a bakó a fejét fogja vágni,
430 II, XVIII| emberem! Ne bántsátok őt most! Mikor engem keres. Ne jusson énmiattam
431 II, XVIII| Ezt akkor mondja a cigány, mikor nincs fizetővendég.)~Aztán
432 II, XVIII| belekontárkodott a teremtésbe, mikor téged csinált, hogy a jót
433 II, XVIII| leszálltak, odább mentek.~– Mikor volt ez?~– Hja bizony, még
434 II, XVIII| fel a várba gyermekeivel. Mikor búcsút vett Jávorkától,
435 II, XIX | meghozták nyomtatásban.~Mikor a csikósgúnyába öltöztetett
436 II, XIX | vezért csendes nyugalommal, s mikor az közel ért hozzá, egy
437 II, XIX | arc ismerhetlenné vált.~Mikor a két vezér összetalálkozott,
438 II, XIX | ordított fel Ocskay László, mikor a döfést megkapta. Nem volt
439 II, XIX | hallani a háta mögött, s mikor egyszer a háta mögé mert
440 II, XX | a testvérétől kapott, s mikor már egészen begyógyult is,
441 II, XX | áldozatot, s lesni az alkalmat, mikor arra kapóra lecsaphat.~Ocskay
442 II, XX | az embereit és megindult.~Mikor Szluha Ferenc, a fejedelem
443 II, XX | voltak!~Karácsony reggelén, mikor éppen templomba kellett
444 II, XX | szerencsét a menyasszonyomnak, mikor tartjuk meg a lakodalmat.~
445 II, XX | ott voltak Érsekújváron.~Mikor Jávorka a fogoly Ocskay
446 II, XX | késő éjszakáig tartott.~Mikor bevégezték, azt kérdé Csajághy
447 II, XXI | De meg kell neki halni!~Mikor az ítélet kimondatott, nagy
448 II, XXI | pillanatra sem hagyta el többé.~Mikor készen volt a végrendeletével,
449 II, XXI | kiimádkozza őt még a hóhértól is, mikor az már a pallosát emeli
450 II, XXII | nótát a Kárpátok ormairól, mikor Bercsényi búcsút vett hazájától
451 II, XXII | Sándor hazatért birtokaira, mikor a conventio visszaadatott
|