Kötet, fezejet

 1     I,  XIV|           gyorsan rohant előre, s „megállj”-t parancsolt, nehogy az
 2    II,  I  |          bölcsességgel beszélni.~– Megállj csak előbb egy szóra, kedves
 3    II,  III|       Rohács várából azt mondják: „megállj!”, hát annak nem szabad
 4    II,  III| Rágyújthatsz. Adjak hozzá dohányt? Megállj, majd én megtöltöm a pipádat,
 5    II,  III|       tehozzád tartozik. Hanem hát megállj: majd mutatok neked még
 6    II,  III|         temérdek sok kincs mind.~– Megállj csak! Hátha nem igazi ez
 7    II,  V  |             mások tudják: „mater”. Megállj: majd este a fonásnál elmesélem
 8    II,  VII|             s odakiált Ocskayra:~– Megállj, kutyahitű! Én láttam, mikor
 9    II,  XI |      vontatott kiáltása: „Ki vagy? Megállj!”~Olyan kietlen, zord helyen
10    II,  XI |          alak, s ezt kiáltaná rá: „Megállj! Térdre! Imádkozz, meghalsz!
11    II,  XVI|            az enyém milyen kemény. Megállj, még majd vért is kell ontanod,
12    II,  XVI|       kemény szíved, mint nekem!~(„Megállj csak – mondogatá magában
13    II,  XVI|             Két kicsiny porontyom! Megállj, kuruc, ezt megkeserülöd!~