Kötet, fezejet

 1     I,  I   |          törvényt lát a népnek, aki kenyeret ád a katonának. Az egyik
 2     I,  III |        lovasnak a számára süttessen kenyeret, ökröket vágasson, abrakot
 3     I,  III |          tulkot vágasson, háromszáz kenyeret küldjön fel a várba az ottmaradtaknak.
 4     I,  XXII| Kiszabadítasz a börtönömből, holtig kenyeret, mundért adsz; meg is becsülsz,
 5    II,  I   |            Ocskayhoz a kastélyba, s kenyeret, húst, bort követelt.~Ocskay
 6    II,  I   |        félig nyúzott ökröt, kemence kenyeret, s futott szerteszéjjel,
 7    II,  III |              mint fekete retket meg kenyeret. A borom mind megnyúlósodott,
 8    II,  V   |             hagyatott a falon, hogy kenyeret, vizet lehessen beadogatni
 9    II,  IX  |            zárt hordót, felvágatlan kenyeret az be nem hagy vinni a vámon.
10    II,  X   |           ismeretes ütenydallamra: „Kenyeret, kenyeret, kettőt, kettőt,
11    II,  X   |           ütenydallamra: „Kenyeret, kenyeret, kettőt, kettőt, csontot,
12    II,  XIV |          körülöttem sem egy harapás kenyeret, sem egy ép háztetőt. Most
13    II,  XVII|    megkeresni számukra a mindennapi kenyeret.~Semmit el nem viszek rajtuk