Kötet, fezejet

 1     I,  III  |  pisztolyt sütöttek el, s az is halálra találta; hát még ezt mi
 2     I,  VI   |       tudnám hinni, hogy maga a halálra ítélési és megkegyelmezési
 3     I,  XVI  |      ott nincs, s biztos kézzel halálra nem lövi az eszeveszettet.~
 4     I,  XIX  |         asszonyt, hadd kínozzuk halálra!”, ön azt felelte: „Nem
 5    II,  V    |    résbe: csak egy óra még, s a halálra szentenciázott leány ott
 6    II,  XI   |      aki előtte fut? Ő az, akit halálra keres.~– „Ha elárulod valaha
 7    II,  XII  |       bécsi gyülevész őt keresi halálra…~Csúf halál!~Piszkos gyülevésztől
 8    II,  XV   |         a szót, s aztán, mint a halálra sebzett vad, rohant ki a
 9    II,  XVII |                    XVII. Életre halálra~Mire Ocskay a felesége hintaját
10    II,  XVII |    szívére szorítva. – Ő volt a halálra sebesített…~Szobájába érve,
11    II,  XVIII| vonásait: sápadt volt, mint egy halálra váló. A szemei mereven néztek,
12    II,  XX   |       nem mondom. – De most már halálra adom Ocskayt! – Tegyen meg
13    II,  XXII |         a kuruc vezér ítéltette halálra a hét fogoly osztrák vezértisztet,