Kötet, fezejet

 1     I,  II   |            mely gyorsan emelkedett fölfelé.~– Esőt kapunk! – dörmögé
 2     I,  IV   |       fejezve ki, bajusza hegyesen fölfelé, kecskeszakálla merészen
 3     I,  VI   |           amíg e magasra vivő úton fölfelé haladsz. … Addig: igazán
 4     I,  XIV  |           az egyik bajusz makacsul fölfelé, a másik éppoly megátalkodottan
 5     I,  XXV  |         gyanánt engedni magát esni fölfelé, a végtelen magasba, s itthagyni
 6     I,  XXVI |            lelkén is előretörni és fölfelé.~Még csak most kezdett el
 7     I,  XXVI |         Mert hát innen is, túl is, fölfelé is, lefelé is mindig „eb
 8    II,  III  |          meglátta, hogy nyomakodik fölfelé a lépcsőgádoron vagy tíz
 9    II,  XIII | megállapodás. Aki elkezdett esni – fölfelé, annak esni kell, amíg a
10    II,  XVIII|      hosszú út megint hegynek vitt fölfelé; a fakó szekér lassacskan
11    II,  XVIII|         észrevehető, amint az úton fölfelé vágtatott.~– Vigyázzatok,
12    II,  XVIII|           ráismert.~Egyedül vágtat fölfelé az úton, s méghozzá fegyvertelenül.
13    II,  XX   |          magukat; a jégen haladtak fölfelé, az olyan út, amelyikről