Kötet, fezejet

 1     I,  I   |     kösöntyűt, s szórja szét a földre, maga is oda vágyik, le
 2     I,  I   |      is oda vágyik, le a hideg földre, a szomorú porba, s omlik
 3     I,  IV  |   rövid vesszőt kettétöri, s a földre dobja, akkor már „lőttek”
 4     I,  XIII|  uraságokkal egy körbe, csak a földre; nem szokott ő széken ülni.~–
 5     I,  XXI |       s leemelte a katlanról a földre. Azt azután körülülték,
 6     I,  XXV | ahonnan ember nem kívánkozik a földre vissza többé.~Mikor e másodszori
 7     I,  XXVI|       angyalarc hívogatta le a földre, s mikor oda közéjük leheveredett,
 8     I,  XXVI|      Csak eressz el! Tégy le a földre! – No hát no. Ne légy hát
 9    II,  III |        a pamlag bőrvánkosát, a földre az ólomkalamárist, az összehajtott
10    II,  IV  |       szeressenek aláhullani a földre, pedig csak addig csillagok,
11    II,  XV  |  kárhozatos dühvel, s felkapva földre ejtett kardját, mint akit
12    II,  XVI |      szegény asszony, arccal a földre borulva, s kezeit feje fölé
13    II,  XVII|     száz darabra, s elszórta a földre. Aztán leveté magát a kerevetre,