Kötet, fezejet

 1     I,  I    |   Valami baja van talán?~– Nem fáj biz annak semmije se.~–
 2     I,  I    |       homlokára: az ő feje úgy fáj, majd szétszakad: talán
 3     I,  VI   |     ezt, kedves vezérem. Nekem fáj az jobban, téged, a hőst,
 4     I,  VII  |   megcsókolja a helyét – s nem fáj többet. Hagyjatok engem
 5     I,  XIV  |        féljetek, szászok! Ahol fáj, szúrjátok!” – A magyar
 6     I,  XVIII|     folytatása – mondá a nő. – Fáj, ugye, amit mondok? Az inkvizítor
 7     I,  XXIII|       becsületérzésnek. Ott is fáj nekik, ahol senki sem bántotta.
 8     I,  XXIII|       báj, kecskemáj; ha neked fáj: ebnek fáj!”~– Olvassa kegyelmed.~
 9     I,  XXIII| kecskemáj; ha neked fáj: ebnek fáj!”~– Olvassa kegyelmed.~S
10     I,  XXV  |        ezt föl most előttem?~– Fáj talán?~– Irtózik tőle a
11    II,  XVI  |         amit mi teszünk. S nem fáj érte a szívük. Te se légy
12    II,  XVII |       előttem ezt oly sokszor. Fáj a szíve érte, hogy téged
13    II,  XX   |        meggyógyít – semmid sem fáj többé.~A lakomázó asztalt