Kötet, fezejet

 1     I,  II  | tombolása egy kórussá vegyült az emberi ordítással, üvöltéssel,
 2     I,  VI  |      történik, több része van az emberi akaratnak, mint a vak predestinációnak.
 3     I,  XXII|         a változatosságban, amit emberi kevélység kigondolni képes.~
 4     I,  XXII|         Vagy talán számított? Az emberi hála gyönge csíráira gondolt?
 5     I,  XXIV|   boszorkányságot tud.~– Egészen emberi módon számítok. Mi is kézre
 6     I,  XXV |         Féktelenül büszke minden emberi teremtés irányában, aki
 7     I,  XXV |   legiszonyúbb rémbálványt, amit emberi ész, a sötétben eltévedve,
 8     I,  XXVI|        egyet sem sütöttek ki. Az emberi vakmerőség felcsúfolta a
 9    II,  VIII|         mi rossz, az ne ismerjen emberi érzést, szánakozást, irgalmat,
10    II,  IX  |          jól, minden ház, minden emberi szív úgy reszketett az ő
11    II,  XI  |       beszélt hozzá, mint valami emberi szózat.~Egy rémgondolat
12    II,  XIV |         kiálta rá Ritschán, s az emberi jószívűség visszatarthatatlan
13    II,  XVII|          Isten azt a bűnöd, amit emberi szív meg nem tud bocsátani.~