Kötet, fezejet

 1     I,  I    |       vágyik, le a hideg földre, a szomorú porba, s omlik két szeméből
 2     I,  I    |       lélek! Mert néked beszélek!” szomorú zsolozsmáját. Nem menyasszonyt
 3     I,  II   |            feketéllnek rajta.~Ez a szomorú hírnöksereg tudatja a fejedelemmel,
 4     I,  IV   | megpuskázzanak miatta?~– Ez bizony szomorú kötelesség – szólt Ocskay. –
 5     I,  VI   |      hivatalosak voltak. Nem olyan szomorú lakodalom volt ám ez, mint
 6     I,  XX   |         Nem is sejtette, hogy minő szomorú titka van ennek.~– No hát,
 7     I,  XXIII|            elnevette magát – ugyan szomorú nevetés volt! Aztán fülbe
 8     I,  XXV  |        alapított. Mi célra? Hogy a szomorú háborúban, melyet megakadályozni
 9    II,  I    |          Pálffy János: a trencséni szomorú ütközet diadalmas hőse.~
10    II,  V    |            amellett mesél. Hosszú, szomorú végű történeteket, amik
11    II,  V    |            a másikat, aminek aztán szomorú következései lesznek. –
12    II,  XI   |      felhők közül, s bevilágította szomorú halott fényével a várost;