bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, I | belőle.~– Nem beszélted még ezt el senkinek?~– Ha senki
2 I, I | menyasszonysága napján.~– Látod ezt a drága szép kiskönyvet? –
3 I, I | sötétszőke most!~– Nesze: ezt most neked adom.~– Hogyan?
4 I, I | Hiszen hetvenesek is viselik ezt.” – „Hetvenben megint újra
5 I, I | kaptam egyet a homlokomra; de ezt számba se veszem most.~–
6 I, I | szemébe, eltakarni előle ezt a szörnyű látványt.~Mikor
7 I, I | mi tüzünk el nem emészti ezt a rossz világot, a pokol
8 I, II | fel kell rá kapaszkodni.~S ezt a felkapaszkodást megnehezíti
9 I, II | mondá Bercsényi. – Ti ezt ott a Kárpátokon túl nem
10 I, II | felhő skarlátpiros volt. S ezt a lángverességet tükrözte
11 I, III | vihogjatok ti azon. Lássátok, ezt azért találta ki a vezér,
12 I, III | elébb még, pro appetitorio, ezt a kis kupicányi várat itten,
13 I, III | No, én csak nem nézem ezt a szörnyű dolgot testi szemeimmel –
14 I, III | halálra találta; hát még ezt mi éri, ha azokkal a nagy
15 I, III | akihez a tál kerül.~Hallotta ezt Ilonka, s ha eddig csak
16 I, III | oltotta a leányszívekbe ezt az ösztönt, hogy kíváncsiak
17 I, III | vállára.~– Hanem ehhez elébb ezt a régi átalagot nyissuk
18 I, III | olyan pokolégés az, mint aki ezt a szót szomjazza: „becsület!”~
19 I, IV | kell keresztelkednie, s ezt nézve, elvállalta a keresztanyaságot.
20 I, IV | ellent ne mondjon.)~De már ezt meg kell fogni!~Egyszerre
21 I, IV | ceremóniáit; ebben egyeztünk meg. Ezt látjátok a fejedelem medalionjára
22 I, IV | az életemmel együtt veszi ezt el valaki. – De ni! Mi a
23 I, IV | Muki, Muki! Mért tetted ezt velem?~A kapitány nagyot
24 I, IV | boszorkányos orákulumot, ezt a kérdést intézé hozzá:~–
25 I, IV | lesz-e, vagy özvegyasszony? – Ezt tudakolták tőle inkább.~
26 I, IV | lesz?~– Csak egy.~Ki értse ezt?~Csak Ilonka halaványult
27 I, IV | Háromszor kell ismételni ezt a kérdést; ha a harmadiknál
28 I, IV | Ilonka volt az.~Hol vette ezt a nagy bátorságot, hogy
29 I, IV | Ajándékozza énnekem kegyelmed ezt a topolyfavesszőt.~Jaj,
30 I, IV | gázoltál ki a hínárból. Fogd ezt az aranyat, fizesd ki vele,
31 I, IV | Nekem adta egy kértemre! Ezt én elültetem, és ki fog
32 I, V | akarnak menni kegyelmetek? No, ezt az Ilonka majd nagyon megfájlalja.~–
33 I, V | jó egyetértést is, ahogy ezt kegyelmed megláthatja ezen
34 I, V | még jobban megszeressem ezt a derék ifjút, mint ahogy
35 I, V | semmit sem örökölt. Aki ezt el akarja venni, a másvilágról
36 I, VI | elhalt, a Pálffy-ezrednél. Ezt a két urat expressz kívánta
37 I, VI | Megtörtént – megvan. – Ezt a titkot nem tudja más,
38 I, VI | egész ezred színe előtt. – Ezt az egykori csapatodat ellenségképpen
39 I, VI | Követeljük tőled, hogy ezt a nőt, akit feleségeddé
40 I, VI | követeljük tőled azt, hogy ezt a hazát, ezt a szabadságot,
41 I, VI | tőled azt, hogy ezt a hazát, ezt a szabadságot, amelynek
42 I, VI | öcséd, Sándor…~– Nem tudtam ezt – rebegé Ocskay; de szemeit
43 I, VI | tette a kezét.~– Ne mondd ezt, kedves vezérem. Nekem fáj
44 I, VI | boldog vagy. Maradj az! Ezt az egyet követeljük tőled
45 I, VI | az. Ha megcsalod valaha ezt a nőt, ha elárulod valaha
46 I, VI | nőt, ha elárulod valaha ezt a hazát, gyilkosod lesz –
47 I, VI | felvette, mert ő hímezte ezt ki. Itt vágta keresztül
48 I, VI | magával.~– Utoljára vettem ezt most elő – szólt Tiszáné. –
49 I, VI | mindenkinek meg kellett ezt a néma ajkat csókolni: Ocskay
50 I, VI | dörmögé fülébe.~– Ha te ezt a jelenetet valaha el tudnád
51 I, VII | dörmögé a nagyasszony, mikor ezt olvasá. – Hát a hadverésből
52 I, VII | No, megütheti a kaszakő ezt a mulatságot! – mondá ennek
53 I, VII | Bethlen Gáborné volt, már ezt a gúnydalt énekelték róla:~
54 I, VII | Mai napság fel nem tudja ezt már fogni senki, hogyan
55 I, VII | hazaszeretet lángjánál áldoztak: ezt példázta amaz emlékpénz
56 I, VII | feleségemet.~– Hat hét óta teszed ezt már.~– S tenni fogom, amíg
57 I, VII | egyik az volt, hogy tedd ezt a nőt olyan boldoggá, ahogy
58 I, VII | levelet, s dölyfösen mondá:~– Ezt éppen úgy nem fogom felbontani,
59 I, VII | Sajnálni fogom. Mert ha ezt a levelet el nem olvasod,
60 I, VII | Akkor meg éppen nem fogom ezt elolvasni! – kiálta indulatosan
61 I, VII | egy még nagyobb úrtól. Ezt bizonnyal el fogod olvasni. –
62 I, VII | hogy ne folyjanak őutánuk. Ezt tegye kegyelmed, és mi is
63 I, VII | tegye kegyelmed, és mi is ezt tesszük. – Énnekem pedig
64 I, VII | visszatérsz, folytatjuk ezt a boldogságot.~Egy könnyet
65 I, VIII | verni a rábízott dandárt!~Ezt a hibát ugyan nagy hirtelen
66 I, VIII | parancsolt többet. Te nyerted meg ezt a diadalt. Énekli is felőled
67 I, VIII | csendesen aludt az Úrban, ezt az egy ezredet meg a szorost
68 I, VIII | máson. Probavi et successit. Ezt is beírhatja a receptkönyvébe,
69 I, IX | szava áthallanék hozzánk.~– Ezt még jobban szeretem – mondá
70 I, X | Hogy lettek így megtépve? Ezt az az út tudná megmondani,
71 I, X | lépni a Morva folyón!~Ocskay ezt adta ki napiparancsban:~„
72 I, X | maguk előtt találtak.~– Ezt kell elfoglalnotok! – parancsolá
73 I, X | győzelmes zászlót.~Nem lehet ezt csak úgy egy kézcsapásra
74 I, X | Isten, úgy hallgassa meg ezt is!~(Pedig meghallgatta
75 I, XI | anyja is. – Meg ne hallja ezt valaki!~Akarod apát látni? –
76 I, XI | anyja is. – Meg ne hallja ezt valaki!~Akarod apát látni? –
77 I, XIII | zenéjével elbűvölt-bájolt; hogy ezt az embert ő meg tudja kínozni,
78 I, XIII | kegyelmed asszonyát! Megteszem ezt a tempót!~És azután az egész
79 I, XIII | könnytől. – Mi az?~És még ezt is odaadja Ocskay, azért
80 I, XIV | panaszkodom én a magam bajáról? Ezt mind elviselném. Csak azt
81 I, XIV | közt.) És ki tette mind ezt? Maga a „nagyfejű”, az a
82 I, XIV | Itt ez az én kardom, ahol ezt látjátok villogni, ott villogjon
83 I, XIV | uraságokat, hogy csinálják utána ezt a tempót, ha értenek hozzá!~
84 I, XIV | magyarok is nagyon szerették ezt a renegátot. Volt ott több
85 I, XIV | ropogtatni jöttünk ide!”~Ezt izené Rákóczi Bercsényinek,
86 I, XIV | Mikor a leánykák csinálják ezt a karácsonyi tréfát, akkor
87 I, XIV | előre felbuggyanó gombóc ezt a nevet rejté: „Balahó kapitány!”~
88 I, XIV | fekete! De most már elteszem ezt a képet, ide a keblembe!
89 I, XIV | holnapi szent keserves napon, ezt az én kardomat belemártogatom
90 I, XIV | ütni az orrát. Kár volt ezt Ocskaynak idehozni közénk.
91 I, XIV | képezte az ágyúfedezetet, ezt tartotta a legfegyelmezettebb
92 I, XIV | Annyiszor elmesélte ő ezt, hogy már maga is egészen
93 I, XV | Bécs alá vezetett, most ezt a szétzilált ellenséget
94 I, XV | befagyni. Ezért választotta ezt a patakot Heister hátvédül:
95 I, XV | látta is valaki közülök ezt a kergetőzést, éppen úgy
96 I, XV | hangon, ami Ocskay Lászlóé, ezt kiáltja:~– Mi kell teneked
97 I, XVI | sereg.~Senki sem akarta ezt elhinni.~Elhitték aztán,
98 I, XVI | habzó árpalével.~– Csak ezt a bal felől való széket
99 I, XVI | tudok se enni, se inni, amíg ezt a derék vitézt mellettem
100 I, XVI | Tisztelegj! Aztán idd ki ezt a kancsót egy hajtásra lélegzetvétel
101 I, XVI | lényegesen hozzájárult, hogy – ezt a lakomát ne Rákóczi Ferenc
102 I, XVI | megmotozták, a mellénye alá dugva ezt a képet találták meg.~Azzal
103 I, XVI | volt az a gazember, aki ezt idekarmolta?~– Alatta a
104 I, XVI | úr, mivel érdemlettem én ezt?~– Mivel érdemletted? Hát
105 I, XVI | az istentelenség, hogy te ezt egy gonosztevő haramia kurucnak
106 I, XVI | pecsenyéje nem vagyok. Tudod ezt? Áruló!~Scharodi kifeszítette
107 I, XVI | ideál után vázlatozni.~– Ezt nevezed te ideál után vázlatozásnak,
108 I, XVI | ütközetben.~– De úgy hiszem, hogy ezt helyrepótoltam bőségesen.~–
109 I, XVII | hozott az apának. Nézd, ezt a csecse játszótáblát.~A
110 I, XVII | belé. Az, a vízbe vegyülve, ezt egyszerre felháborította,
111 I, XVII | Ozmondának. – Hogy lehetne ezt megtudni?~– Én tudnám, hogyan.~–
112 I, XVII | is.~– Meggondoljuk nagyon ezt a dolgot…~– Énnekem van
113 I, XVIII| tejjel, amit akarnak, s ha ezt a vászonneműt aztán forró
114 I, XVIII| Név és személy szerint. Én ezt mind kitanultam. Ha itt
115 I, XVIII| fontos felfedezéseket az, aki ezt magával viendli. (Scharodi.)~
116 I, XVIII| írott sorokat. Hogy lehet ezt az öltönydarabot, ami a
117 I, XVIII| Itt van, madame, vegye fel ezt magára!~A hölgyalak, amint
118 I, XVIII| Hogyan?~– Tortúrázni fogom.~– Ezt az alakot itt?~– Ezt. –
119 I, XVIII| Ezt az alakot itt?~– Ezt. – Mindig utáltam a hóhérmesterséget;
120 I, XVIII| nincs, félistenem; mikor ezt az ostoba vas embert olyan
121 I, XVIII| egy ember van, aki tudja ezt a titkot!~– Óh igen. Együtt
122 I, XVIII| Sejtetted te azt jól, mikor ezt az alkalmatlan tanút kiküldted
123 I, XVIII| senki. Előérzeted súgta ezt meg neked. Azt kacagtam.
124 I, XVIII| Hát ennek mi a kulcsa?~– Ezt nem lehet se kincsekkel,
125 I, XVIII| ember jön. Forgách tábornok.~Ezt a nevet jólesett hallani
126 I, XVIII| fejbólintással inte, hogy ezt is lehetőnek tartja.~– Van
127 I, XVIII| igaz magyar! Mivel lehetne ezt megvesztegetni?~– Éppen
128 I, XVIII| asszony: veszedelem volna, ha ezt egy törvényszék előtt mondaná
129 I, XVIII| felugorva üléséből Ocskay. – Ezt a nevet csak a vak bosszú
130 I, XVIII| semmit ki nem hagytam. Ezt kész vagyok esküvel megerősíteni. –
131 I, XVIII| nemcsak ketten vannak, akik ezt az ő homlokára látják írva?
132 I, XVIII| csendesen pihenni fogok? Hogy én ezt a meggyaláztatást, amit
133 I, XVIII| Ah! A nővel! A nővel? Ezt el is felejtettem, hogy
134 I, XVIII| alak itten asszonyféle. Ezt nem szabad tortúrázni, mert
135 I, XVIII| tortúrázni, mert ez asszony, ezt nem szabad agyonlőni, mert
136 I, XIX | hát csak siessen! Kapni ezt mind Beckó városában. Itt
137 I, XIX | üveg spiritus vinit, hogy ezt a barnára festő diófaolajat
138 I, XIX | Shakespeare leír.~– S ha ezt akarnám? Talán bűnöm volna?
139 I, XIX | romjaira; átokkiáltássá tette ezt a nevet, s az angyal el
140 I, XIX | ne pusztítsák kölcsönösen ezt a szegény országot: nyújtsák
141 I, XIX | munkára a véres kezeiket. Ezt teszi az ördög. Hanem a
142 I, XIX | hittem, hogy ön kitalálta ezt a rejtélyt.~Amidőn azt mondták: „
143 I, XIX | fel Ozmonda gúnyosan. – Ezt Ritschán mondta, ugye? Az,
144 I, XIX | tartott felesége helyett; amíg ezt az ajánlatot Bécsbe felexpediálják,
145 I, XIX | Bécsbe felexpediálják, amíg ezt a főhaditanácsban meg az
146 I, XIX | egymással.~– Hát még én! (Ezt csak magában akarta mondani
147 I, XIX | ezredes uramnak a feleségeért. Ezt a nőt kegyelmed ragadta
148 I, XIX | diadalmas kárörömmel nézte ezt a kínvonaglást az arcán:
149 I, XIX | Megkönnyebbült a lelke, amint ezt megtudta.~Most már ő is
150 I, XIX | az ocskói kastélyban. Te ezt nem tudtad?~Ocskay sietett
151 I, XIX | a bajuszát tépik!~Látja ezt Ozmonda? Segít-e az rajta,
152 I, XX | mondá Ilona.~– Hát már ezt is tudod rólam? – kérdé
153 I, XX | hogyne!~– De hát kitől tudtad ezt meg?~Ilona nem tudta tovább
154 I, XX | dörmögé Csajághy. – Hanem ezt az utolsót soha el nem felejtem.
155 I, XX | pestis-lazarétumot bíztál volna rám, mint ezt a némbert.~– Vége van. Felejtsük
156 I, XX | szónál Ocskayra, aminőre ezt a kemény arcot alig hihette
157 I, XX | ennek a boldogságnak is?~És ezt a potenciára emelést a testvér
158 I, XX | mellett ülve, elbeszéli ezt az esetet Ocskay az egész
159 I, XX | oly szívdobogva hallgatják ezt a regét. Ilonka nagyokat
160 I, XX(1)| esett légynek a kázusával is ezt tették.~
161 I, XXI | nem volt az ínyére, hogy ezt a cigányleányt a szobába
162 I, XXI | Csak vinnéd magaddal ezt a csúfidőt! – mondá neki
163 I, XXI | hozzá, hogy sikerüljön. Ezt tehát Cinka Panna is tudhatta.~
164 I, XXI | fogva a hangja tenorát, ezt mondá:~– No mármost, édes
165 I, XXI | mind a hárman egyszerre ezt a nevet ejték ki:~– Cinka
166 I, XXI | Pannával?~– Megjövendölte ezt, ezelőtt három nappal –
167 I, XXII | fejedelem azt az embert, akire ezt a feladatot ruházza, hogy
168 I, XXII | arcának az elborulása okozta ezt a sötétséget! Inkább egy
169 I, XXII | minden megszólítás előidézi ezt. Először nem érti tökéletesen
170 I, XXII | idegen hölgyeknek udvarol. Ezt ő nem tartja jó szokásnak.~
171 I, XXII | követ, marquis des Estampes, ezt a bókot hozza áldozatul
172 I, XXII | Blaskovich?~– Kegyelmed ismeri ezt a kuruc urat?~– Par hasard.~–
173 I, XXII | hogy tehát majd ő fogja ezt a történetet elmondani Ilonkának.~
174 I, XXII | Olyan természetes volt tőle ezt a kérdést intézni Ozmondához:~–
175 I, XXII | hízelkedés. Azt hiszed, hogy ezt csak a maga gyönyörűségére
176 I, XXII | szerint; a császár pedig ezt az egyet nem akarja aláírni.
177 I, XXII | valóságos paradicsom.~– És ezt kell nekünk elpusztítanunk! –
178 I, XXII | illuminálva volna – nappal.~– És ezt kell nekünk elpusztítanunk! –
179 I, XXII | csukódó.~A kulcshordó várnagy ezt az ajtót is felnyitá a bán
180 I, XXII | gondolva magában, hogy ezt az asszonyt bizonyosan megszállta
181 I, XXII | nyitogatta fel.~Ezalatt Ilonka ezt súgta a férjének: – Ez a
182 I, XXII | makacs hallgatásáért! S ezt sohase tudja meg senki,
183 I, XXII | Eleonóra sohasem láthatta ezt a gyönyörű fejet; még nem
184 I, XXII | feltenni, vajon ráismernek-e? Ezt teneked nem szabad elrontanod.
185 I, XXII | kérdeni találja: nem ismered-e ezt az urat, azt felelned rá,
186 I, XXII | fejedelem küldi általam ezt a bokrétát felségednek.~
187 I, XXII | ez az én kedvenc virágom. Ezt mi úgy híjuk, hogy „margaranthus”.~–
188 I, XXII | is nézett érte.~– Hogyan? Ezt is a fejedelem megbízásából
189 I, XXII | beszélni valaha!~De már ezt nem várta be Rákóczi, hogy
190 I, XXII | jutalom elfogadása.~– De „ezt” talán? – mondá Eleonóra,
191 I, XXII | elárulja magát, hogy ismeri ezt a lovag urat valahonnan.~
192 I, XXII | aki azt először látja.~Ezt nem akarta Ozmonda kitanulatlan
193 I, XXII | egymást tegezni), ismeri talán ezt a lovagot?~Ilonka meglepetve
194 I, XXII | kérdezőre.~– Honnan gondolja ezt kegyelmed?~– Onnan, hogy
195 I, XXII | Nem látta, nem ismeri ezt a lovagot?~– Láttam is,
196 I, XXII | igaz, Ilonka! Hogy híják ezt a lovagot?~Ilona arca most
197 I, XXII | Akkor te szereted őt!~Amikor ezt mondta a fejedelemnő, arcában
198 I, XXII | fordult Ozmondához:~– Látod, ezt a titkot te vallattad ki
199 I, XXII | Neki nem kellett volna ezt elmondani. Mármost hozzuk
200 I, XXII | lovag felől, magyarázva ezt a képzelhetlen átváltozást,
201 I, XXIII| nevezni: „testvér”-nek.~Ezt volt a legnehezebb megadni:
202 I, XXIII| Rákóczi nem követelte tőle ezt a koronát (még most nem),
203 I, XXIII| árulni?~Amire Bercsényi ezt mondá:~– Bizony mondom neked,
204 I, XXIII| fogadja, notába vétetik. Ezt a határozatot Szirmay pártolta
205 I, XXIII| Contribuáljunk.~– Csakhogy ezt nem lehet lefordítani magyarra.
206 I, XXIII| csikorgatja Bercsényire. Ő ezt szántszándékos megsértésnek
207 I, XXIII| hozzá az orvosságot, s ha ezt a lövőszerszámot felé fordítom,
208 I, XXIII| Jávorka sohasem feledhette el ezt a szót!~Doktor Wolffius
209 I, XXIII| papirosra írna.~– De ki merné ezt a fejedelemtől kérni, mostani
210 I, XXIII| aqua vitae”.~A fejedelem ezt a néhány sort írta a lapra.~„
211 I, XXIII| Hányszor megsebesítette ő ezt a nőt meg ennek a férjét –
212 I, XXIII| levegő okozza azt. Jó volna ezt a helyet elhagyni.~– Ha
213 I, XXIII| valami fürdő kigyógyítja ezt a bajt egészen?~– Tapasztalásból
214 I, XXIII| kegyelmed – engemet.~ ~Ezt az utolsó szót, voltak,
215 I, XXIV | álomlátás csalképei voltak: óh, ezt asszonyszív nem bírja meg.~–
216 I, XXIV | megmagyarázni.~Senki sem tudta ezt meg az arcáról.~Ocskay a
217 I, XXIV | egész a Dunáig; mai nap ezt a vonalat foglalják el a
218 I, XXIV | egy Ave Mariát elmondjon. Ezt tudva, rendesen egész kolduscsoport
219 I, XXV | kristálytiszta vízsugár! Aki ezt a kútfőt elfoglalhatja,
220 I, XXV | szomjat a várban.~Csakhogy ezt a vár védői is nagyon jól
221 I, XXV | mellékszobába veszekedni: ezt úgy híják, hogy „konzílium”.~
222 I, XXV | Fogadja tőlem szívesen ezt az ajánlatot.”~A felolvasott
223 I, XXV | kegyelmedet, olvassa fel nekem ezt a levelet.~Az apáca mélyen
224 I, XXV | az a 100 000? Az apácák ezt nem találhatják ki.~Ocskay
225 I, XXV | életet?~– Áldott legyen, aki ezt leimádkozta!~– Nem érez
226 I, XXV | tollat a kezéből, és nem írta ezt le.~– Leírta kegyelmed? –
227 I, XXV | kegyelmed, soror Arminia?~– Ezt?~– Amit mondtam.~– „Olyan
228 I, XXV | látja álmában is, ébren is ezt a szokatlan öltözetű alakot
229 I, XXV | Ozmondának legelőbb kellett ezt megtudni: mert ő vele volt
230 I, XXV | igazat. Miért is hoztam ezt most elő. Ahelyett, hogy
231 I, XXV | mosva? Nem rablom el tőle ezt a nevet, s nem dobom el
232 I, XXV | múlt este írott sorokat. „Ezt” elolvasni igazán vezeklés
233 I, XXV | evangéliumos” levelet, ezt a kegyelmedét most visszatérőbe
234 I, XXV | szóra.~– Miért emlegeti ezt föl most előttem?~– Fáj
235 I, XXV | miatt lett kiontva. – És ezt még nem gyóntam meg soha,
236 I, XXV | mikor szenved. És „ti” ezt az eget akarjátok egy egész
237 I, XXV | Ozmondától és azoktól, akik ezt a levelet a kezére bízták,
238 I, XXV | volna lennie. – Hanem hát mi ezt az embert, ahogy én ismerem,
239 I, XXV | el nem vadítják maguktól. Ezt már lehetőnek tartom. S
240 I, XXV | amiben semmi virtus nincsen. Ezt a levelet nem írta Wratislaw.
241 I, XXV | disputálok. Hanem itthagyom ezt a levelet kegyelmednek.
242 I, XXV | Akkor megmutathatja neki ezt a levelet, s megkérdheti,
243 I, XXVI | utolsóban vássék a fogunk. – Ezt nem én mondom, hanem Turkoly.~–
244 I, XXVI | Első volt Forgách (mert ezt is árulással vádolják, hogy
245 I, XXVI | bizonnyal ráismerünk. – Ha én ezt az asszonyt egy puskalövésnyire
246 I, XXVI | várát akará elfoglalni.~Ezt a várat azért építék a császáriak,
247 I, XXVI | hogy meghódítsa valaki. S ezt a hatalmas várat csak úgy
248 I, XXVI | elhagyták a vezért, Csajághy ezt dörmögé:~– Én valamit gondoltam.~–
249 I, XXVI | lehet róla föltenni.~Hogy ezt a hatalmas erődöt, aminek
250 I, XXVI | meztelen karddal a kezében: ezt nem gondolhatta ki más,
251 I, XXVI | neki, ezzel a szóval:~– Ezt a levelet csak akkor bontsd
252 I, XXVI | Ocskaynak hírül hozták a kémei. Ezt a gyönge pontot éjszakai
253 I, XXVI | ki volt az ellenség, aki ezt meggyőzte tenni?~– Hát ki
254 I, XXVI | ilyen hadvezetésre!~De amíg ezt elmondta Ocskay, Bercsényi
255 I, XXVI | vezérlette mezei tábort, ezt felkeverte, a derékhadra
256 I, XXVI | magyar népet nem ért soha. Ezt árulás nélkül meg nem tehette
257 I, XXVI | ne keressék kegyelmetek ezt a főt a távolban; hanem
258 I, XXVI | belőle! No, hát nyomtassuk le ezt a nagy port!~Azzal fölemelé
259 I, XXVI | Iszom egymagamban. – Ezt sem próbáltam még. – Talán
260 I, XXVI | igyál, Deliancsa! Ismered ezt a bort?~– Hogyne ismerném!
261 I, XXVI | rémlett előtte, mintha ő ezt a leányt már egyszer látta
262 I, XXVI | búcsúvételnél. Ki volt az, aki ezt így szokta adni? – Mint
263 I, XXVI | egész tábort. – Én tettem ezt. – Ismersz-e már? – Kitalálod
264 II, I | nemzeteknek.~– No, hát fújdogáld ezt nekik.~A töröksíp fújta
265 II, I | kellett átugratnia a lovával; ezt szerencsésen meghaladta,
266 II, I | vásár!~De hát hogy tudhatta ezt a bán hamarább, mint maga
267 II, II | bizonyosan más álruhát vett fel. Ezt beszélik, akik látták őtet.
268 II, II | józan ész el nem fogyott!” Ezt vallja-e be, ha bírái elé
269 II, II | ha bírái elé állítják? – Ezt tudja-e meg így a feleség
270 II, II | Ad ugrandum!” Ugye? Ezt tanácsolják, akiknek olyan
271 II, II | valamikor a jezsuiták nevelték. Ezt a tudományát vette elő legelébb.~
272 II, III | felhágót egy falépcső képezi. Ezt a sziklafészket a protestáns
273 II, III | hat óra hosszat süt a nap.~Ezt a várat választotta Ocskay
274 II, III | vegye be az igazi hűséget.~Ezt mind elhistorizálták a víg
275 II, III | lenni, mint a pokróc.~És ezt az embert okvetlenül meg
276 II, III | oldalba köszönteni.~Ismerte ezt a helyet jól Ocskay.~Mikor
277 II, III | a sok közül előbb.~– És ezt a marha sokaságú kincset
278 II, III | megszerzi.~– Hát őseink ezt az egész országot nem kardcsapásokkal
279 II, III | Az is jó lesz.~– De én ezt a kincsesládát sem tarthatom
280 II, III | őrizetlen marad.~– Itt hagyom ezt a tíz huszárt, akit magammal
281 II, III | bolond nélkül is tudom. Ezt bízd reám! Tudom én mindennek
282 II, III | Egész életemben mindig ezt tanultam. Úgy értek hozzá,
283 II, III | benne! Micsoda remek csat! Ezt egy fejedelem viselte valaha!
284 II, III | hördülve Gáspár úr; mikor ezt meglátta, a tíz körme egyszerre
285 II, III | egyszerre markolásra görbült. – Ezt is mind raboltad?~– Meghódítottam,
286 II, III | Talán a falak fújják rá ezt a légvonatot?~Nagyot hallgatott,
287 II, IV | cserebüly.~Ha Ocskay László ezt a szót meg nem hallottá
288 II, IV | gondol többé arra, hogy ezt a birtokot nagy hamar el
289 II, IV | csomagot doktor Wolffiustól. Ezt valódi jó barátjának tartá.~
290 II, IV | rögtön el kell hagynunk ezt a kastélyt.~Ilonka elsápadt,
291 II, IV | együtt! Nézd a gyermekeidet! Ezt a két ártatlant, aki még
292 II, IV | egymást!~Ocskay hüledezett. Ezt az asszonyt ő még nem látta
293 II, IV | Ne haragudj rám, hogy ezt felhoztam.~– Ezt is anyádtól
294 II, IV | rám, hogy ezt felhoztam.~– Ezt is anyádtól hallottad?~–
295 II, IV | is anyádtól hallottad?~– Ezt is. – Felelj rá meg bíráidnak,
296 II, IV | ölelte, szorította magához ezt a féltett drága főt. „Nem.
297 II, IV | elviselni.~– De hát ki mondja ezt?~– Anyám mondta. Mikor utoljára
298 II, V | Félnek a „megverés”-től.~És ezt mindennap háromszor kellett
299 II, V | keresztet magadra, mikor ezt a nevet kimondod!~– Rossz
300 II, V | Katinkát. Mert Gáspárnak hítták ezt is, valamint a mostanit
301 II, V | megboldogult anyámtól hallám ezt a mondát. Ő ismerte is azt
302 II, VI | teremtheted meg az új Ocskayt. – Ezt nekem a bán világosabban
303 II, VI | minél előbb megkapd. Én ezt a tervet gondoltam ki a
304 II, VI | gyalázat volna!” Ugye, ezt gondolod most, édes bálványom? –
305 II, VI | mit nevetsz, vagy levágjam ezt a másik füledet is?”~– Vágd
306 II, VII | börtönből.~S nem volt elég, hogy ezt az agyonsértő szót kiáltotta
307 II, VII | pecsétje rajta.~– Ismerem én ezt az írást nagyon jól – mondá
308 II, VII | sem menthet föl senkit. Ezt a kinevezést előbb a Hofkriegsverwaltungnak
309 II, IX | torkon kellene ragadnia ezt az embert, mintha fogadása
310 II, IX | várában; amikor a kurucok ezt az úrhölgyet nagyon is mezítláb
311 II, IX | bűbájos dal meleg áriáját: ezt a dalhanggá változott kábító
312 II, IX | fehér szín volt a gyász. Ezt pedig jó volt megtartani
313 II, X | következett a személyleírás.~Ezt az oberregistrator diktálta
314 II, X | Lászlónak a vállára veregetni! Ezt még nem próbálta halandó!~
315 II, X | mezítlábos, facipős szerzetes.~– Ezt hamarább fogják beereszteni,
316 II, X | Az egész világon éneklik ezt a nótát: „Ei, du lieber
317 II, X | du lieber Augustin.” – Ezt a nótát a nagy pestis idején
318 II, X | A komoly magyar urak ezt persze csak nevetik – szólt
319 II, X | kiabált Federreiter úr. – Ezt én nem tudom utánacsinálni!
320 II, X | frenetikus „jubel” követte ezt a nótát. Kétszer is utánaénekelte
321 II, X | védelmezni rajt.”~De már ezt a verset az egész társaság
322 II, X | tízszer is egymás után. Fogják ezt már énekelni minden utcán,
323 II, X | oda a becsület! Ki súgta ezt be annak a dőre utcai énekesnek?~
324 II, XI | Scharodinak –, hogy neked ezt a kárt okoztam. Megfizetek
325 II, XI | hin!”~Hányan vannak, akik ezt tudják?~Hárman: Csajághy,
326 II, XI | volt a Verestorony-kapunál.~Ezt a nótát pedig itt Bécs városában
327 II, XI | keres.~– „Ha elárulod valaha ezt a zászlót, ha megcsalod
328 II, XI | zászlót, ha megcsalod valaha ezt az asszonyt: testvéred lesz
329 II, XI | toppanni egy sötét alak, s ezt kiáltaná rá: „Megállj! Térdre!
330 II, XII | zsidók rovására írták. – Ezt már nem tűrhették tovább
331 II, XII | kardfényesítőt.~Elfelejtette ezt mind már régen a bécsi nép.
332 II, XII | jöhettek; látjátok itt ezt a hordó puskaport, ha betörtök
333 II, XII | puskaporos hordón ülve.~Ezt az erőteljes szónoklatot
334 II, XII | bukfencezett a lajtorjáról.~Ezt a produkciót meg is vivátozta
335 II, XII | magatokat. Ismerem én jól ezt a gauklert! Hasból tud beszélni:
336 II, XII | hivatást, mit Isten rád bízott. Ezt a homlokot, amit az ég fölszentelt,
337 II, XII | Álöltözetben? De hát ezt a fejet hová tegyem? Hát
338 II, XII | elhatározottan –, hogy ha ezt a fejet idehoztam, innen
339 II, XII | futással. Ismerte már jól ezt a tempót. Addig hátra se
340 II, XII | neki Bécsbe jönni, hogy ezt meglássa? Hogy ilyen alakban
341 II, XIII | a főudvarmesternek, hogy ezt elmulasztották. Még ma kívánja
342 II, XIII | Irigykedve tekintenek reá. Ő ezt érzi, s jólesik a lelkének.
343 II, XIII | az álmodó: nem szeretem ezt az álmot: fel akarok már
344 II, XIII | Ocskaynak a külső megjelenése.~Ezt a félelmes kuruc hadvezért
345 II, XIII | arc simára van borotválva. Ezt a divatot I. József hozta
346 II, XIII | Federreiter! Nagy szerencse, hogy ezt a véletlen így hozta magával.~
347 II, XIII | pénzen vásárolt ékszer volt: ezt talán viselni fogja. A gyermekeknek
348 II, XIII | Ocskay nem állhatta meg, hogy ezt a mondást ki ne szalajtsa
349 II, XIII | valóságból kegyelmed ellen. Ezt a meggyalázást hát ne a
350 II, XIII | honfitársai szerezték neki ezt a meggyaláztatást, itt,
351 II, XIII | táborba.~– Megsiratják ők ezt még odahaza!~Annyira a szívébe
352 II, XIII | Isten hozzád, édes rózsám.”~Ezt a goromba hibát helyre kellett
353 II, XIV | összekötözötten, hadd akasszák még ezt is oda arra az aranyláncra!~
354 II, XIV | Tököli uram a fővezérségnél ezt a semmiséget, hát hiszen
355 II, XIV | veszedelmet hárítottam el ezáltal. Ezt katonai parolámra mondom.
356 II, XIV | titkot némított el örökre, s ezt katonai parolájára erősíti,
357 II, XIV | parolájára erősíti, akkor ezt minden tiszttársának el
358 II, XIV | nem kételkedem rajta, hogy ezt a feladatot, amit most már
359 II, XIV | jó!”~Ritschán mondhatta ezt – mert ő német, idegen!
360 II, XIV | Heisternek:~– Végre fogom ezt hajtani!~Mind fölkeltek
361 II, XV | Jobb, ha én hajtom végre ezt a hadi tényt, mintha Tököli
362 II, XV | A kuruc vezérek is éppen ezt követik. Ők adják a példát,
363 II, XV | megkímélte!~Okos ésszel el lehet ezt intézni.~Levelet fog írni
364 II, XV | Állja a császár pénztára!~Ezt mind megmagyarázta Ocskay
365 II, XV | ha akarta, magyar volt. Ezt használták izenethordásra.
366 II, XV | levelet, amire kívülről ezt volt írva: „Aki ezen levelemet
367 II, XV | Tormássy László megtudva ezt a vészhírt, rögtön vágtatott
368 II, XV | honfitársaidat? S te meg tudod ezt tenni? Igaz ez?~– Meg fogom
369 II, XV | tenni? Igaz ez?~– Meg fogom ezt tenni. Igaz.~Tiszáné nagyasszonynak
370 II, XV | temette el még elég jól ezt a titkot?~Az anya két keze
371 II, XV | suttogá (nem kiáltott) ezt a szíve mély keserűségében
372 II, XV | fejéhez kapva, hogy ne hallja ezt a szót, s aztán, mint a
373 II, XV | egy sebhető része volt: és ezt találták el!~Rohant, mint
374 II, XV | Verje meg az Isten, aki ezt tehette!”~
375 II, XVI | kímélettel hajtotta végre. Ezt meg kellett neki adni.~–
376 II, XVI | tréfás zajába. – Tiszttársai ezt csendes lelkifurdalásul
377 II, XVI | vigasztalgatja.~– Fel se vedd ezt az egész dolgot, édes gyenerálisom!
378 II, XVI | fejedelem németjei?~Már ezt a küldetést gyönyörűség
379 II, XVI | kiállották maguk is, lovuk is ezt a gyilkos járatot; hanem
380 II, XVI | Magdolna asszony. – Olvasd ezt a levelet. Csajághy Márton
381 II, XVI | gyermekeidet. – Nesze, szúrd ezt a szívén keresztül.~Azzal
382 II, XVI | benne.~– Hát még nem szúrod ezt a tüzes vasat a szívébe?
383 II, XVI | jól van, hát olvasd akkor ezt a másik levelet. Ezt Tormássy
384 II, XVI | akkor ezt a másik levelet. Ezt Tormássy László uram írja.
385 II, XVI | anyázz mostan! Hanem fogd ezt a vasat, és szurkáld a szívén
386 II, XVI | én mégis szeretem őt.~S ezt az utolsó szót aztán minden
387 II, XVI | a lévai gyújtogatásért! Ezt a megölt napadasszonyodért
388 II, XVI | napadasszonyodért vedd! Ezt a kuruc sáncért! Ezt a budetini
389 II, XVI | vedd! Ezt a kuruc sáncért! Ezt a budetini hitszegésért!”~
390 II, XVI | ellenedre” – „én akarok!”. Ezt írta neki.~Azt a levelet
391 II, XVI | Aztán meg félbeszakítani ezt az idilli életet itt Budetinban,
392 II, XVI | porontyom! Megállj, kuruc, ezt megkeserülöd!~Nagy volt
393 II, XVI | szorítva, hintajából nézte ezt a fölséges látványt. A férjet,
394 II, XVI | bántja!~Ilonka úgy bámulta ezt, mint egy álomlátást. Hát
395 II, XVII | Budetinnak!”~Csak amikor ezt a szót meghallá, tért vissza
396 II, XVII | volna el.~– Elhiszem. De ezt a feleségem előtt ne mutasd!~
397 II, XVII | Hagyta őket veszni, csakhogy ezt visszavívhassa! – Nem úgy,
398 II, XVII | varázsszépségű tündérnő! Ezt mind hozzá kellett gondolni,
399 II, XVII | annak a tudatában, hogy most ezt az asszonyt ő kínozza, férje
400 II, XVII | irigység holdvilágsápadtra ezt a deli arcot! – S egyszer-egyszer
401 II, XVII | fegyverei! Majd rákerül a sor!~Ezt a tusát ma végig kell küzdeni.
402 II, XVII | az addigi jókedvet.~– Te ezt nem is mondtad nekem – szólt
403 II, XVII | hanem a megemlékezésért.~– Ezt Bécsben vettem a számodra.
404 II, XVII | azt Ilonka elé. „Olvasd el ezt!”~Ez volt Ocskaynak az a
405 II, XVII | Egyéb bajod nincs? – Már ezt az egyet pedig nem fogod
406 II, XVII | pedig nem fogod megkapni. Ezt nem adom neked.~– De én
407 II, XVII | neked.~– De én elveszem ezt tőled! – suttogá Ozmonda,
408 II, XVII | Pápistává lett a feleségem!” Ezt kacagta.~– Hm! Ez bolond
409 II, XVII | régibb, mint Ocskay László. Ezt Ocskay László mondta el
410 II, XVII | László beszélte el előttem ezt oly sokszor. Fáj a szíve
411 II, XVII | szíve miatta szakadt meg. Ezt is tudod-e már?~– Tudom.
412 II, XVII | eltaszítja és gyűlöli. Tudod ezt?~– Én fölemelem és szeretem.~–
413 II, XVIII| övé a diadal!~– Te tetted ezt? – kérdezé Ocskay.~– Én!~–
414 II, XVIII| fejét, hogy ne hallja meg az ezt a szót az apja felől.~–
415 II, XVIII| a pokolba! Előre tudtam ezt! Dugjátok vissza a szerszámot
416 II, XVIII| cigánylegények! Kánápé! (Ezt akkor mondja a cigány, mikor
417 II, XVIII| meg, hogy ahol megkapom ezt a szörnyeteget, élve elfogom,
418 II, XVIII| könnyharmatja: ne öntözze meg ezt a földet. – Tartson meg
419 II, XIX | foglalták el egykor a kurucok is ezt a nevezetes várat a császáriaktól;
420 II, XIX | maradt abból a korból, amiben ezt megéneklik, s azt Ocskaynak
421 II, XIX | egész ég, az egész harcmező ezt a szót dörgé a fülébe: „
422 II, XX | Isten: ő tanúm: ő látta ezt a gondolatot a szívemben. –
423 II, XX | az megáll: „Ha te valaha ezt a hazát elárulod; ha te
424 II, XXI | Ilonkának.~Heister megsajnálta ezt az örömét az asszonynak.
425 II, XXI | levágják a fejét: én cserében ezt a három kuruc vezért nyakaztatom
426 II, XXI | ragadta meg az ő kezét, s ezt suttogá a fülébe:~„Özvegy
427 II, XXI | No, hát feleljük neki ezt: „Ha kegyelmed levágat az
428 II, XXI | Csajághy Márton a küldöncöt.~S ezt határozva, kettétöré a fekete
429 II, XXI | boldoggá. Úgy légy áldva, ahogy ezt tenni fogod.~Bátyád: László.”~
430 II, XXI | látta.~– Neki is megírtam ezt. Levelemet te fogod neki
431 II, XXI | őt keresve.~Ilonka küldte ezt hozzá, azzal a kéréssel
|