Kötet, fezejet

 1     I,  II  |          holnap a szolnoki hadak rajtuk ütnek, szétverik, elnyomják
 2     I,  X   |         s éjfélig átszállították rajtuk az egész dandárt.~Átellenben
 3     I,  XV  |    kardjuk; keresztülvágta magát rajtuk. Azután könnyedén elszáguldott
 4     I,  XVII|          nem, a veresek áttörnek rajtuk.~– Hát azok a gömbök, amik
 5    II,  IV  |      elfojtó rángatózás látszott rajtuk.~Itt valami háborúság esett! –
 6    II,  VII |           s keresztültörte magát rajtuk, vele ment el kétszáz kuruc.~
 7    II,  XII | megmérgezett gyertyákat keresték rajtuk, amikkel a császárt meg
 8    II,  XIV |     László csendesen végignézett rajtuk. Az ő szíve nagyon meg volt
 9    II,  XV  |      amerre látnak: nem segíthet rajtuk. Nyughatatlan szívét, mint
10    II,  XVI |     vitéze!~– Sohse sírdogálj te rajtuk! – vigasztalá őt Ocskay. –
11    II,  XVI | imádkozott magában, hogy bárcsak rajtuk ütnének a kurucok, s elragadnák
12    II,  XVII|   kenyeret.~Semmit el nem viszek rajtuk kívül magammal: tudod, hogy