Kötet, fezejet

 1     I,  XIV  |         aki egyszer látta, rögtön ráismert róla: ott volt az idomtalan
 2     I,  XXII |        hagyta abba.~Ilonka bizony ráismert az emberre; Marci volt az:
 3     I,  XXIII|          is híven utánozá.~Ocskay ráismert ez alakra, még a színpadon.
 4     I,  XXIII|         megörült, mikor Jávorkára ráismert. Mindig tetszett neki ez
 5    II,  IX   |          korcsmárossal. Egyszerre ráismert e pofára.~Ez senki sem más,
 6    II,  XI   |          megüti a fülét egy nóta. Ráismert a ritmusáról, hogy ez magyar
 7    II,  XIV  |          lesütve lógatott. Ocskay ráismert.~Ez volt az a bizonyos „
 8    II,  XIV  |           Heister tábornagy, arra ráismert az arcképe után, a többivel
 9    II,  XVIII|            az átkozottak!”~Ilonka ráismert a hangról.~– Jávorka! Kegyelmed
10    II,  XVIII|          Ocskay maga!~Ő legjobban ráismert.~Egyedül vágtat fölfelé
11    II,  XIX  | szemberohant rá egy kuruc csapat. Ráismert messziről a vezérükre, Rácz
12    II,  XIX  |          leesett annak a fejéről.~Ráismert azután. – A testvére volt,