Kötet, fezejet

 1     I,  I    |  öltöztetem. Egy nap csak az övé. A tied lesz háromszázhatvannégy
 2     I,  VI   |    vas keze lenyomta azt. Az övé erősebb volt.~– Ne esküdj!
 3     I,  IX   |      földet, a szíveket nem. Övé a kerített városok sánca,
 4     I,  XIV  |    oly pontossággal, mint az övé. Amellett szigorú fegyelemtartásáról
 5     I,  XVII |     a nyíllövő puskát. Ez az övé.~Az anyja kapja a bogláros
 6     I,  XXI  |   csak előugrott, hogy az az övé.~Akkor aztán a keresztapjának
 7     I,  XXV  | Mindenik azt akarja, hogy az övé legyen.~Utoljára az az egy
 8     I,  XXVI |      melegebb volna, mint az övé. Vagy mind csak a káprázat
 9    II,  X    |  csatatéren; azt hiszi, hogy övé az már.~Rajta, rajta!~Ágyú
10    II,  XVII |  bántották azt a nőt, aki az övé! – Óh, mily emésztő irigységet
11    II,  XVIII|      kapcsot szíveik között, övé a diadal!~– Te tetted ezt? –
12    II,  XXII |      hogy a sírban legyen az övé? – Átvitte e titkot a másvilágra,