Kötet, fezejet

 1     I,  I    |     kicsit.~Jó is volna, ha ezen nevetni lehetne!~– No, a végét a
 2     I,  IV   |          cifrázta, hogy az csupa nevetni való volt.~A kapitány úgy
 3     I,  XVIII|    nevetséges.~– Aha! A kínpadon nevetni is szoktak. Mikor a fájdalom
 4     I,  XVIII|         nevess rajta, kínzottam! Nevetni való is az! Hogy még annak
 5     I,  XIX  |         kezét. Akkor az angyalka nevetni kezd, s repesve borul a
 6     I,  XX   |   ablakrácsokon. – Milyen nagyon nevetni való volt ez mostan!~Onnan
 7     I,  XX   |         megette. – Milyen nagyon nevetni való volt ez!~És most már
 8     I,  XXIV |             Ha elmondom, hogyan, nevetni fogsz rajta.~Ocskay bevitte
 9    II,  II   | rosszkedve dacára kénytelen volt nevetni.~– Hát a hozzá való legénység?~–
10    II,  VI   |          várban.”~A hölgy rögtön nevetni kezde a szava után.~– Tudod,
11    II,  VI   |    tündérlárva!~Ez volt igazán a nevetni való! Ocskay azt mondá magában:~–
12    II,  X    |     nevetve.~– De ne tessék ezen nevetni – dörmögé halkan a főnök –,