Kötet, fezejet
1 I, I | magyar betegséget.~Kellett is aztán az ilyen ételek előállításához
2 I, I | leül a sutba, s onnan nézi aztán, a két tenyerébe támasztva
3 I, I | belőle. A haragos nagyasszony aztán megkapja a gallérjánál fogva,
4 I, I | sem éri a földet, hanem aztán ahelyett, hogy kilökné azt
5 I, I | is a konyhát. Ott kezdte aztán vallatóra venni a palócot.~–
6 I, I | kilikasztotta a cifra dolmányt: aztán olyankor, mikor maga is
7 I, I | Találsz enni-innivalót eleget; aztán feküdjél le, amíg rád nem
8 I, I | után félrerakta őket. Most aztán előszedegette sorba. Egész
9 I, I | lakodalom napja van. Majd holnap aztán sírhatsz kedvedre; meg aztán
10 I, I | aztán sírhatsz kedvedre; meg aztán minden nap, minden éjjel,
11 I, I | én bátyámat is megölték: aztán meg az anyám bátyját is
12 I, I | rázárta a nehéz almáriumajtót, aztán a két öklét összeszorítva,
13 I, I | szívének: „Vége legyen!”~Aztán indult az ajtó felé, ami
14 I, I | Milyen bolond kis lyuk! – Aztán elég arra, hogy az embernek
15 I, I | hímzett mellényen, s akkor aztán megnyugodott. A dolmány
16 I, I | gyűrűváltásra itt volt: „Aztán a húgámmal úgy bánj ám,
17 I, I | A szalagot is fűzd belé. Aztán elénekelheted magadban: „
18 I, I | terítve fehér virággal; s aztán ahányat tépett, mindenütt
19 I, I | mind a kettő kezéből, s aztán az üst fenekére csapott
20 I, I | hagyta magát engesztelni, s aztán visszatérve Ilonkához, tanácsot
21 I, I | szörnyű látványt.~Mikor aztán a nagyasszony odaér, az
22 I, I | rajta. Egyre félrebeszél. Aztán futni akar, alig bírják
23 I, I | Na eredj, meséld így. Aztán, asszonyhúgom! Ez nem lesz
24 I, I | mégis megismerte: annak aztán megengedte, hogy a fejét
25 I, I | én most ittmaradok magam.~Aztán elkezdett a gyermekének
26 I, II | egész felkelést, s akkor aztán mehet vissza megint Lengyelországba.~
27 I, II | fogaitok közé szorítjátok, s aztán leúsztok szép vigyázva oda,
28 I, II | ágyúzni kezdenek felénk. Mikor aztán látom, hogy ti közel jártok,
29 I, II | menni fürödni elébb a vízbe, aztán vérbe. Nagy volt az öröm.~
30 I, II | áthangzik a túlsó partra.~Ekkor aztán Ocskay László is belezúdítja
31 I, II | Kende alatt.~– Lövesd őket, aztán öljed, vágjad, amíg egy
32 I, III | ekként kifizetett gavallér aztán vagy megy a száz ezüstlibertast
33 I, III | mondani akarna valamit, s aztán mikor elment, mindig ittfeledett
34 I, III | elért, az odaragadt. – Hanem aztán ahol egyszer a „nyalka kuruc”
35 I, III | vele az életben.)~Aminek aztán az lett a következése, hogy
36 I, III | soha ezen a világon.~Amint aztán azt a nagy felhőt, ami a
37 I, III | Ilonka kezében volt; ami aztán félig kérve, félig kínálva
38 I, III | édes asszonynéném – felelt aztán a lovag Tiszánénak –, el
39 I, III | kalpagjával a hölgyeket; a paripa aztán egyre két lábon ágaskodott
40 I, III | Léva vára ellen. A lovag aztán eltűnt, ahogy jött, az aranyos
41 I, III | fordul? Ki védelmezi meg?”~Aztán elővette a nagy lélekmardosás.
42 I, III | vissza a várbelieket, s aztán maga előrevágtatott egy
43 I, III | nagyasszony, leányát keresve; aztán lementek együtt a tornácba:
44 I, III | óh, de megszerette!~Mikor aztán a fogolynépről gondoskodva
45 I, III | diadalom közben. Amiért aztán a leányka orcája még jobban
46 I, III | asztalhoz való leülésnél aztán egy kis vita támadt, hogy
47 I, III | bocsátá közre, amiknek a végén aztán volt nagy vivátozás és pohárösszecsördülés.~„
48 I, IV | nevetésre állnának; amiknek aztán a szája is szekundál, a
49 I, IV | hozzá, meg jó keresztanya, aztán a paszitában magam is részt
50 I, IV | asszonyom. Azonnal behívjuk. Aztán jön a paszita.~A kapitány
51 I, IV | predikátumot kapsz.~– Hanem aztán majd ne olyan hűséggel szolgálj
52 I, IV | Furóné asszonyom.~De még aztán sorba vette a veszedelmes
53 I, IV | falatozáshoz, bruder!”~A kapitány aztán kétfelé hasítá az elbűvölt
54 I, IV | s aláírta az ítéletet, aztán odaadta a hadbírónak felolvasás
55 I, IV | hogy Istennél a kegyelem, s aztán azt a rövid vesszőt kettétöri,
56 I, V | maradunk. Csak azt ne fájlalja aztán meg az Ilonka húgom. Az
57 I, V | róla. Szóból ért az ember; aztán szegény megboldogult uram
58 I, V | pedig azt nem tanítják. Aztán az úrfiak sem igen tudnak
59 I, V | jött – monda Tormássy, s aztán megbiztatá a nagyasszonyt,
60 I, V | ami nehezebben ment, s aztán elpróbálta sorba mind a
61 I, V | aj lov ju, zsö téme.”~– Aztán mit tesz ez magyarul?~–
62 I, VI | azt megérdemli tőled. És aztán követeljük tőled azt, hogy
63 I, VI | törökhöz: mohamedán lettél. Aztán – ahogy megtagadtad a Krisztust,
64 I, VI | szerző! Éljen a hős! Hanem aztán most én jövök ez epilóggal. –
65 I, VI | megszorítá egymás kezét, s aztán megcsókolták egymás arcát.~–
66 I, VI | azt a titoktartó szájat, s aztán sorba adta; mindenkinek
67 I, VII | pillanatot is az együttlétből.~Aztán nemcsak gazdaságból, kertészetből
68 I, VII | fordít: diákból magyarra. Aztán úgy megy ám ez a fordítás,
69 I, VII | interpunkciók megértetésének.) Aztán milyen szép dolgok vannak
70 I, VII | a pitvarba. A menyecske aztán nagy szégyenkedve futott
71 I, VIII | éjjeli rohammal, s akkor aztán összeszedte a serege maradványait,
72 I, VIII | felesége mókusát?” Amire aztán Csajághy keményen visszafelelt: „
73 I, VIII | leventéjét. Egy ilyen párbaj vége aztán lelket öntött a győztes
74 I, VIII | volt őt célbavenni.~Egyszer aztán, amikor Ocskay húsz lépésnyire
75 I, VIII | bukott a lováról.~Többet aztán Ocskay sem látott: a világ
76 I, VIII | el a csatatérről, s vele aztán fejét veszté az egész labanc
77 I, VIII | hideg hullámba egypárszor, aztán visszasietett, a csatlósával
78 I, VIII | orvosság: szabónak halál”. Aztán most már pólya és pelenka
79 I, IX | mindjárt összevesznek. Később aztán megint azon ortályoskodnak,
80 I, IX | táskájában csak rézlibertas kong; aztán az egyenruhás sereg kopott,
81 I, IX | aranylibertasban játszanak.~Aztán folyik az árulkodás, nyíltan
82 I, X | Heistert küldték le; aki aztán a határszélről minden rendes
83 I, X | senkivel az útjok célját, mikor aztán pontosan az összebeszélt
84 I, X | álmodozott minden ember.~S aztán mi volna benne lehetetlen?
85 I, X | felbőszítve, kétségbeesve… Aztán egyszerre előtte áll a megnyílt
86 I, X | rövid puskázása után: amiért aztán a városra kemény sarcot
87 I, X | ami azokat agyonnyomhatja: aztán a várost erős kőfalak, ágyúkkal
88 I, X | Duna szélesebbik ágán is, s aztán éjnek éjszakáján, mielőtt
89 I, XI | párduc módra vonagolva, s aztán hirtelen asszonyi kíváncsisággal
90 I, XI | megcsókolja a bátyját kétszer is; aztán ő is ugrik az ágyból, s
91 I, XI | meg a marmotás kalitka – aztán mehetnek útra.~– Hol a néni? –
92 I, XI | az ablak mellvédjére, s aztán macskaügyességgel ereszkedett
93 I, XI | Látod? Ez az apa!~Akkor aztán tudott a gyermek imádkozni –
94 I, XI | fenyegető kongását meghallják.~Aztán együtt az ablakhoz futnak,
95 I, XI | csodálatos megszabadulásért. Aztán a gyóntató elmondja, mi
96 I, XI | párduc módra vonagolva, s aztán hirtelen asszonyi kíváncsisággal
97 I, XI | megcsókolja a bátyját kétszer is; aztán ő is ugrik az ágyból, s
98 I, XI | meg a marmotás kalitka – aztán mehetnek útra.~– Hol a néni? –
99 I, XI | az ablak mellvédjére, s aztán macskaügyességgel ereszkedett
100 I, XI | Látod? Ez az apa!~Akkor aztán tudott a gyermek imádkozni –
101 I, XI | fenyegető kongását meghallják.~Aztán együtt az ablakhoz futnak,
102 I, XI | csodálatos megszabadulásért. Aztán a gyóntató elmondja, mi
103 I, XIII | van vágyódása? Cinka Panna aztán azt felelte maga jószántából,
104 I, XIII | szabadon járhassa a lég. Aztán a piros szoknyát kifoldozni
105 I, XIII | kell neki, hogy daloljon. Aztán olyan a cigány: pénzedet
106 I, XIII | ilyent szereti a cigány!~Aztán meg tetszett neki az az
107 I, XIII | fogok vele beszélni. Hát aztán mit mondjak neki?~– Most
108 I, XIV | áll a kapuja előtt.~Ezzel aztán porba esett az egész szép
109 I, XIV | egy ágyút.~A Csallóközben aztán megtudta, hogy Heister a
110 I, XIV | hajdúságnál keltett. Ez aztán nem az a taktusra adott
111 I, XIV | ahogy én kiraktam. Ettől aztán nem bort szomjazik, hanem
112 I, XIV | egyszer kilőjük az ágyút, s aztán rajta-rajta! Ez csak jeladásra
113 I, XIV | megitták a hordó bort, s aztán együtt énekelték vele, hogy: „
114 I, XIV | egy vonalba jöjjenek, s aztán egyszerre folytassák a rohamot.~
115 I, XIV | hátra lódult. Hanem akkor aztán Balahó uram két kézre kapta
116 I, XV | bámultak rá egy ideig, s aztán nézegettek egymás szeme
117 I, XV | hisz utol nem érik. Egyszer aztán megtudta, hogy mi jó szándékkal
118 I, XV | oda kikaptatott. S akkor aztán egyik kezébe fogta a csákányát,
119 I, XVI | német parókát.”~Nem telt aztán bele fél óra, hogy Dúló
120 I, XVI | akarta ezt elhinni.~Elhitték aztán, mikor szemeikkel látták,
121 I, XVI | Éhes vagyok, mint a farkas! Aztán küldjetek jeget, hadd borogattatom
122 I, XVI | keserves.~– Tálalni! Tálalni! Aztán semmi hosszú asztaláldás. „
123 I, XVI | ki-ki, ahol helyet talál. Aztán hogy mondják a barátok: „
124 I, XVI | hát! Igazodj! Tisztelegj! Aztán idd ki ezt a kancsót egy
125 I, XVI | lövi az eszeveszettet.~Erre aztán általános lett az elismerés
126 I, XVI | mint egy olajbálvány. Mikor aztán én végre segítettem magamon
127 I, XVI | császáromat.~– Nem kérdeztem. Aztán majd ha egyszer nagyon sok
128 I, XVII | meddő fenyőfa megrakodott: aztán az a sok megbecsülhetetlen
129 I, XVII | a kis Krisztus? Hát még aztán azok a ragyogó arcok, amik
130 I, XVII | pálcaló meg a cifra ostor, aztán a négylovas szekér, ez az
131 I, XVII | négylovas szekér, ez az enyim.~Aztán következik a „bátya”. Az
132 I, XVII | udvaron hagyják énekelni, aztán az ablakból hajítják le
133 I, XVIII| szelei irányában: hanem aztán rövid időn éppen olyan könnyen
134 I, XVIII| valaki meggyújtotta; ez aztán elég világossá tette az
135 I, XVIII| bolondóci ostromtól; hanem aztán bosszújában nekiesett a
136 I, XVIII| őrt álló hajdúnak, akik aztán lódultak kifelé, míg Ocskay
137 I, XVIII| s ha ezt a vászonneműt aztán forró vaskályhára teszik
138 I, XVIII| haját hirtelen hátravesse, s aztán a nyújtott selyempalástot
139 I, XVIII| Ozmonda a szemébe nézett, aztán felkacagott hangosan – mint
140 I, XVIII| egy lánggal égő palást, és aztán kérdezd, ahogy inkvizítori
141 I, XIX | szabómestert felhajhászni, aztán meg egy susztermestert,
142 I, XIX | kimossam vele a hajamból. Aztán ugyanott a patikában ragasztasson
143 I, XIX | bolondság; mértéket venni, aztán kiszabni a kelmét, mikor
144 I, XIX | vetett a háborúnak. Hanem aztán futhatott maga is. Az ő
145 I, XIX | erősebben sarjazik utána. – És aztán mindezt a titkot úgy őrizte,
146 I, XIX | érzik.~– Az valószínű.~– Aztán az a szegény Ocskay is olyan
147 I, XIX | lefelé csapkod. „Be! Be!”~Aztán Ocskay nyújtja felé a kezét.
148 I, XIX | kedves.~A másik pillanatban aztán már Ilonka is ott van az
149 I, XX | izenettel Cinka Pannát.~Ezen aztán nevettek mind a hárman. –
150 I, XX | vezetett kantárszáron.~Egyszer aztán megnyílt a tornácajtó, s
151 I, XX | talánynak. Még inkább elbámult aztán, mikor azt látta, hogy ez
152 I, XXI | hálni: nem állom én azt ki. Aztán rosszul élnek ottan, még
153 I, XXI | elő a háti batyujából, s aztán elkezdte azt a nótát húzni:
154 I, XXI | a kártyáit a földről, s aztán térdeltében megcsókolgatta
155 I, XXI | idő ott kinn a sátorban, s aztán nem lesz más, aki a füledbe
156 I, XXI | szamócától, mint a többié. Hanem aztán arra a szóra, hogy: „Kinek
157 I, XXI | előugrott, hogy az az övé.~Akkor aztán a keresztapjának csak le
158 I, XXI | Összecsókolóztak.~Az asszonyok aztán elébb a cselédek számára
159 I, XXI | fáraóval együtt!)~Mikor aztán vége volt a lakomának, a
160 I, XXII | szerzetest fölszentelte, s aztán mint szökevényt exkommunikálta,
161 I, XXII | eaux”, s azt mondja „ó”; aztán meg „aout”, s az is „ó”,
162 I, XXII | hogy merne ilyent mondani?~Aztán Ocskay nincs mellette, hogy
163 I, XXII | hölgyekkel félrevonul, s akkor aztán a férfiak is igyekeznek
164 I, XXII | albumomnak” a története.~És aztán elmondott Ilonkának a grófné
165 I, XXII | illettek neki.~– Most már aztán meg fogod érteni, kedvesem,
166 I, XXII | háromszögénél kétfelé szakadva; és aztán a végtelen távol, mintha
167 I, XXII | suttogá a bán.~Visszatérőben aztán felnyittatá a hatalmas főúr,
168 I, XXII | tán könny szökött belé, s aztán karját nyújtá Ilonkának,
169 I, XXII | egy kicsit a füttyszót; aztán állj elő, ő kegyelmeik akarnak
170 I, XXII | csúsztatott a fogoly markába, aztán sietett ki a börtönből.
171 I, XXII | Tisza Gábor megöletésének, s aztán annak a meggyalázásnak,
172 I, XXII | Magukkal vihetik.~Erre a szóra aztán tanulhatott valamennyi zafír,
173 I, XXII | is elviheted emlékül, és aztán, ha akarsz, beállhatsz Ocskay
174 I, XXII | megláthatják.~Innentől kezdve aztán egész Nyitráig egy diadalmenet
175 I, XXII | veszik ki belőlem, meglátod!~Aztán egészen büszke volt rá,
176 I, XXII | orgonavirágot” csináltunk.~Így folyt aztán a beszélgetés Ozmonda tolmácsolása
177 I, XXII | sem ismert rá.~A fejedelem aztán vágtatott tova a „maga”
178 I, XXII | megcsókolá Ilonka arcát, s aztán feddő szóval fordult Ozmondához:~–
179 I, XXII | kíséret együvé jöhessen, s aztán együtt vonulhassanak be
180 I, XXII | látszott a férje szemeit.~Innen aztán cum gentibus indulának meg
181 I, XXIII| princeps Transsilvaniaet”. Erre aztán a magyarok természetesen
182 I, XXIII| prédikáló, facipős barát, aztán megint mint muzsikus cigány,
183 I, XXIII| hadd örüljön neki: másnap aztán ő emelheti a pénzes zsákot.~–
184 I, XXIII| végiglovagolt a hadsor előtt. Mikor aztán a hadsorok háta mögé került,
185 I, XXIII| alvezérek utánabámultak, s aztán dörmögve kérdezék egymástól:
186 I, XXIII| ugyan szomorú nevetés volt! Aztán fülbe súgva mondá meg Ocskaynak
187 I, XXIII| jelszót súgva, az alvezérek aztán vették a kalapjaikat, s
188 I, XXIII| uramat főhadvezérnek. Erre aztán „eltörött a mécsescserép”,
189 I, XXIII| egyszerre megtud az egész ház, s aztán az egész világ.~Doktor Wolffius
190 I, XXIII| száguldoz, repülő parókával, aztán végig valamennyi szobán,
191 I, XXIII| a szót!~Doktor Wolffius aztán elkezdte Ilonkának magyarázni,
192 I, XXIV | ismét boldognak lenni, s aztán másodszor is elveszteni:
193 I, XXIV | mozdulatlanul. – Ekkor aztán elkeserülten kirántotta
194 I, XXIV | valakit, akiért ide fogják aztán adni mind a hármat.~– Akárhová
195 I, XXIV | ütés, annyi betörött fej.~S aztán, mintha nem volna Bécsnek
196 I, XXIV | a lovára szőrén, s akkor aztán ők tudják, mit tesznek.~
197 I, XXIV | eresztették vissza: amikor aztán a főudvarmester nehány marok
198 I, XXIV | fiai! sopphengyule gagyule! Aztán dsamoré abadé! Háj csina
199 I, XXIV | császári kísérettől.~„Ez aztán marhaszerencsétlenség! –
200 I, XXIV | riadallal.~„No most már aztán, urak, úrfiak, válogatott
201 I, XXV | fejedelem ellen fordult.~Akkor aztán kihúzta magát a játékból,
202 I, XXV | elrontaná vele. S akkor aztán ismét kezében van az élő
203 I, XXV | temetve rőzsével, s akkor aztán lábtókat lehessen vetni
204 I, XXV | elfoglalja Vöröskő-várt. Keresse aztán a bán, hogy ki sértette
205 I, XXV | közelgő sebláznak.~Akkor aztán ráért, az ágyban fekve,
206 I, XXV | valamit, a másik felbontotta. Aztán ki-kimentek a mellékszobába
207 I, XXV | hogy „konzílium”.~Amellett aztán ilyenkor minden ember orvos
208 I, XXV | a fejükhöz hajigálni, de aztán megint olyan érzés veszi
209 I, XXV | hogy ébren van, s bejönnek. Aztán maradjon veszteg; mert a
210 I, XXV | felváltotta a fiatalabb.~És akkor aztán Ozmonda elhozta magával
211 I, XXVI | szabad azt elvesztegetni.~Aztán, hogy kipanaszkodhatta magát
212 I, XXVI | lesújtó csapás! Akkor jöjjön aztán még valaki csalogatni! –
213 I, XXVI | bölcselkedjék, hanem verekedjék.~– Aztán buzgó katolikus is volt
214 I, XXVI | amikor én már nem élek.~Most aztán Ocskay Sándor kezdte sejteni,
215 I, XXVI | porosz király hadseregével, s aztán egyesült erővel vetni véget
216 I, XXVI | jobban tetszik. Rákóczi aztán a haragos fővezér kedvéért
217 I, XXVI | recsegteté Bercsényi.~Ekkor aztán Ocskay Sándor is közbelépett,
218 I, XXVI | vezérhez fordulva, amire azok aztán kezeiket nyújták; de nem
219 I, XXVI | páncélingeiket felölteni, s aztán ki-ki a maga csapatjához.
220 I, XXVI | Azért nem talált rá. Mikor aztán sok keresés múlva reáakadt,
221 I, XXVI | törte össze a Pálffy.~Ekkor aztán ketten nevettek.~A Pálffy
222 I, XXVI | Csalj, hazudj, szaladj, aztán tagadd el! Dicsekedj vele!
223 I, XXVI | karikagyűrű az ő jegygyűrűje; de aztán csak azt gondolta magában,
224 I, XXVI | szívem szomorítja!~Most már aztán Ocskay maga is belejött
225 I, XXVI | aludjék ki a világod!~Arra aztán Deliancsa folytatta a nótát:~
226 I, XXVI | meglátszott rajta a foga helye.~Aztán elkezdett kifelé lejteni,
227 I, XXVI | előtte az ajtót.~S akkor aztán ott látta maga előtt a szélesre
228 I, XXVI | Bálványimádó is leszek! Nekem aztán mindegy: akár tündér képében
229 II, I | harmincezer német jön a sarkukban, aztán mágneses golyóbissal lövöldöz,
230 II, I | minden golyó emberbe talál.~Aztán éhesek voltak pogány módon.
231 II, I | jól nem lakott.~Egyszer aztán jött valaki a segítségére
232 II, I | vannak ott benn az erdőben. Aztán ha mi támadunk, hegynek
233 II, I | Egymásra nyargaltak, s aztán öt-hat kardvágást váltottak
234 II, I | egymásnak a kardjára, s aztán megfordultak, széjjelmentek.~
235 II, I | pisztolyainkat?~– De ez jó lesz.~Aztán mind a ketten kilőtték egymásra
236 II, I | visszahúzódott a sűrűbe.~Erre aztán a kurucságnak megint nagy
237 II, I | megy el üres kézzel.~Ocskay aztán odadümmögött neki a fülébe.~–
238 II, I | zúgolódó rongyos gárdának aztán be kellett érni azzal, hogy
239 II, I | erdőnek.~Erre a diadalhírre aztán Ocskay lovasságának is egyszerre
240 II, I | neki a fővezérrel szemben.~Aztán pedig ennek a két embernek
241 II, II | én meg táncoltam hozzá; aztán daloltunk együtt, táncoltunk
242 II, II | tenni már lehetetlen. – S aztán jön a többi.~Amint e levelet
243 II, II | dicsőség mámora után. De aztán mikor az undor ki van heverve,
244 II, III | egészségére: a bőséges lakoma után aztán stafétát nyargaltatott Bercsényihez
245 II, III | összevagdalták. – Az már aztán mégiscsak goromba állítás
246 II, III | A fejedelem és Bercsényi aztán válaszoltak a leveleire,
247 II, III | ellenség betörésétől.~Ezzel aztán a fejedelem, meg a fővezér
248 II, III | bevett várak neveivel; hanem aztán volt egy óriási nagy koszorú
249 II, III | Csodálatos, nagyon csodálatos.”~S aztán, hogy magyarázatát adja
250 II, III | amire ácsingózott; akkor aztán megint iparkodott olyan
251 II, III | éjszakára – szólt Ocskay, s aztán a katonákhoz fordult. –
252 II, III | csak be a belső szobába! Aztán kimehettek. A lovakat lenyergelhetitek.~–
253 II, III | felnyitogatá a závárokat; aztán felemelte a nehéz vasajtót.~–
254 II, III | kardcsapásokkal szerezték?~– Aztán mennyi pénzt akarnál kapni
255 II, III | Siess, mert éhes az ember! Aztán ami jó és drága, hozasd
256 II, III | ember számára van itthon. Aztán én nem ígértem neked mást,
257 II, III | csak legyen mivel.~– Hát aztán csak kettőre terítenek? –
258 II, III | Felhangolta, megpengette; aztán félrehajtotta rá a fejét,
259 II, III | kastélyban látott víziók.~Aztán a többi:~„Kinek van, kinek
260 II, IV | megvadultak, s mármost azok aztán viszik!~Otthon éppen nem
261 II, IV | hazajövök? – felelt a férj.~Aztán észrevették magukat mind
262 II, IV | kapna a gyermek.~Ilonka aztán nagyot bámult nagy léleklátó
263 II, IV | esett! – gondolá Ocskay, s aztán töprengett annak az okain.~
264 II, IV | az evőeszközt letenni, s aztán imára kulcsolni a kezeit
265 II, IV | lopni! Nesze virgács!~Most aztán súgjátok-búgjátok egymásnak,
266 II, IV | az örvendetes fordulattal aztán egyúttal a nagyobbik fiú
267 II, IV | megcsókolgatta az arcát; arra aztán megszűnt sírni, még jobban
268 II, IV | fejedelem udvaránál.~Egyszer aztán Egerből visszatérő futárja
269 II, IV | megragadta karjánál fogva, aztán visszarohant a férjéhez,
270 II, IV | gyermekeknek való scéna. Aztán majd menjünk át a másik
271 II, IV | maradjon mellette, és ringassa. Aztán bátor léptekkel, elszánt
272 II, IV | az én kincseim vagytok, aztán meg az ezüst angyalkáim,
273 II, IV | férhet majd hozzátok; akkor aztán majd megmondom, hogy ki
274 II, V | felmásznak a nagy szál fenyőre, aztán megragadják körmös talpaikkal
275 II, V | olyan, mintha fogoly volna.~Aztán Sztropkón annyi mindenféle
276 II, V | Későn kell fölkelni, s aztán éjfélen túl fönn lenni,
277 II, V | megcsalja a másikat, aminek aztán szomorú következései lesznek. –
278 II, V | azok költött dolgok. Most aztán, mint igaz történeteket
279 II, V | egy diót megtörni. Néha aztán az asszony is bosszút áll
280 II, V | tisztes asszonyság is. Aztán a hitvesi boldogság nem
281 II, V | a nyugati bástyafokra, s aztán onnan nagy merengve elbámulhatott
282 II, V | éppen oda ment most.~Este aztán elmesélte neki Magdolna
283 II, V | lábát. A hűséges cseléd aztán egy éjszaka, hogy az ura
284 II, V | azt bokában levágta, s így aztán Jakusich megszabadulhatott. –
285 II, V | akart lenni. – Gáspár uram aztán végre kegyetlen fenyegetések
286 II, V | az Isten világára. Volt aztán öröm a szeretők között,
287 II, V | az oroszlánkői cimborái aztán közbevetették magukat, hogy
288 II, V | lent a rokkájáról. Egyszer aztán próbára tette az Illésházy
289 II, V | kisasszony. Szombat napon aztán így fizette őt ki az Illésházy: „
290 II, VI | egykor a szép Katinkát, s aztán majd neked is onnan kell
291 II, VI | volna értem?~– Hogyne!~– Aztán elvittél volna magaddal,
292 II, VI | Ocskay.~– Ugyan ki látna meg? Aztán ha meglátna? Van ebben valami?~
293 II, VI | Ozmonda bezárta az ajtókat, s aztán abba a legbelső szobájába
294 II, VI | ide a kerevetre mellém! – Aztán add ide a török késedet!~
295 II, VI | katonáid hátralevő zsoldját, s aztán küldje őket hozzád. A kuruc
296 II, VI | pénzzel együtt futna. – Mikor aztán együtt lesz nálad az ezred,
297 II, VI | körül vannak fogva. Akkor aztán, mikor se előre, se hátra
298 II, VI | a kurucnak a szép szót; aztán hoznak nekik jó bort, fehér
299 II, VI | regementje, olyan oltalma lesz aztán, s a Rákóczi mennykövéből
300 II, VI | majd ideadják nekem; én aztán annak adom, akit én szeretek. –
301 II, VI | megcsípi a két orcáját, s aztán úgy csókolja meg a száját.~
302 II, VI | dühösen a nevető fejét, s aztán leteperte maga elé, s rátérdelt
303 II, VI | folyvást kacagott.~Ekkor aztán Ozmonda hízelkedésre fogta
304 II, VII | a tartalmát az asztalra. Aztán összekaparta egy halomba.
305 II, VII | elálló dragonyosokra, s aztán közéjük vágott, s keresztültörte
306 II, VIII | megkorbácsolják: az ám jöjjön velem. – Aztán akinek a nyelve ráfordul
307 II, VIII | hát az maradjon itt velem. Aztán annak, aki velem jön, ne
308 II, IX | katonásan szalutálta Ocskayt, s aztán megexcellenciásurazta.~–
309 II, IX | Kappan”, az „Arany Bárány”, aztán meg a „Három Nyúl”, a „Zörgettyű”,
310 II, IX | korcsmáros urat.~Ocskay aztán előrehajtatott a hatalmas
311 II, IX | széttépje, szétdarabolja: hanem aztán a másik perc visszahozza
312 II, IX | egyik percben – a másikban aztán a kiderült homlok, a nevető
313 II, IX | a süvegét a fejére.~Arra aztán Scharodi is felnyomta a
314 II, IX | ott kellett volna vesznem. Aztán ottfelejtettek. A zsoldomat
315 II, IX | hogy hol kapom meg. Mikor aztán perre vittem a dolgot, akkor
316 II, IX | császártól kaptam, s akkor aztán felküldtek Bécsbe, internáltak,
317 II, IX | generálisságot abbahagyod. Akkor aztán állj velem társaságba, légy
318 II, IX | fizetek.~A „kendezés”-re aztán a kamerád is megexcellenciásuramozta
319 II, IX | kitekergette a sallangjaiból, s aztán abból tömte meg a pipáját,
320 II, IX | kegyelmed elé, s kegyelmed aztán szépen felruházta. Emlékezni
321 II, IX | Ocskay tűzszerszámával, s aztán belenyomtatva az égő taplót
322 II, IX | legbűbájosabb asszonyával; aztán meg Bécs városában, ahol
323 II, IX | Amaz csábító, ez bosszantó.~Aztán éppen most legkevésbbé sincs
324 II, IX | ablakig és vissza.~Egyszer aztán felnyílt a közbenső ajtó,
325 II, IX | megaláztatását ezzel jelezé.~Ezért aztán Ocskay megsajnálta, s szelídebb
326 II, X | Rád-e vicsorítja még?~S aztán előre, mint a szélvész!~
327 II, X | hogy hol van most. Mikor aztán kiugrott az ágyából, s kitekintett
328 II, X | volna, hogy felökleli vele.~Aztán következett a vallatás,
329 II, X | nőnemen levő szenteit; amiért aztán az irodafőnök hátraszólt
330 II, X | ütközetbe a Garam mellett!~Mikor aztán eltávozott, a főlajstromozó
331 II, X | sárga csizmád a Burgig. Aztán mikor a déli harangozást
332 II, X | grófnőt is meginvitáltam, s aztán még egy közös jó barátunk
333 II, X | őexcellenciája a kancellár?~– Nos aztán? – kérdezé a kapus, a fél
334 II, X | mondok el róluk.~És tartotta aztán víg történetkékkel az egész
335 II, X | italoknak!~Ettől a bortul aztán Federreiter barátunk nemcsak
336 II, X | ott maradt heverve. Mikor aztán éjjel jött a „Todterbruderschaft”
337 II, X | az Augustint hallhassák. Aztán mikor az valami bolond nótára
338 II, X | a dallamos nótát, amihez aztán Ocskay, csípőre tett kézzel,
339 II, X | szobájába vonulhasson.~Az urak aztán még ott maradtak pipázni,
340 II, X | el lehet menni.~Délután aztán, mikor Federreiter úr meg
341 II, X | vigye az imádságoskönyvet, s aztán sétáljon be a Szent István
342 II, X | kész a veszedelem.~Akkor aztán leültek inni.~Ocskaynak
343 II, X | gúnyra vigyorodik, s amint aztán reszkető kezébe odanyomják
344 II, X | széjjelnéz, köszönget, s mikor aztán még a duda fúvóját is a
345 II, X | stádiuma a művésznél, amikor aztán megtelnek a szemei könnyel,
346 II, X | tovább a hangot. – Akkor aztán még egy pohár borókaszesz;
347 II, X | kellett – wacholderrel.~Akkor aztán felkelve a szalmaszékről,
348 II, X | az orra bukott tőle, s aztán nem várta, hogy megtámadják,
349 II, XII | gyülevésznek. Néhány év múlva aztán a császár is meg Bécs városa
350 II, XII | nagy pompát űzött. – Emiatt aztán egyszer a péklegények meg
351 II, XII | kapituláció föltételeit; aztán kinyitom az ajtót magam
352 II, XII | Ozmonda szobájában.~Amint aztán egyszer megfordul, meglátja
353 II, XIII | ragasztottak a fejükre, aztán mikor vissza akartak szaladni
354 II, XIII | bőséges kolláció mellett aztán egészen helyreállt a barátság.
355 II, XIII | s a haját bepúderezze, aztán egész gálába öltöztették,
356 II, XIII | hogy kit üssön agyon. S aztán bekóborolta egyedül az elhagyott
357 II, XIII | Gyűlölte az emlékeit!~Mikor aztán Schwechatnál megpihent a
358 II, XIII | kezdődött: „Édesem!”, s amiben aztán mindenféle nyomatékos mentség
359 II, XIV | Funkelnagelneuer General!” Aztán fennhangon mondá:~– Éppen
360 II, XIV | bataille-t állapítjuk meg.~Most aztán Ritschán maga igazítá oda
361 II, XIV | sem egy ép háztetőt. Most aztán itt jön a tél. Nekünk mindenütt
362 II, XIV | téli szállását; ahonnan aztán tavaszra mind valamennyien
363 II, XIV | munkát Léva városánál, s aztán föl egész Sárospatakig…~…
364 II, XIV | kardjával együtt az asztalra, s aztán odatartsa a két kezét, hogy
365 II, XV | lakóháza is van. Ami kára aztán az épületben fog esni, azt
366 II, XV | rossz-szívű szószátyár?~Ezen aztán elévelődött a két öreg.
367 II, XV | kaptál piros csizmát?” Hanem aztán nagy hamar észrevette, hogy
368 II, XV | kastélyt.~Hogy megdöbbent aztán, mikor a tornácban ott találta
369 II, XV | ne hallja ezt a szót, s aztán, mint a halálra sebzett
370 II, XV | előtt halotti köntösnek.~– Aztán ne tegyetek engem a kriptába.
371 II, XV | fekhelyéről Léva városára.~Egyszer aztán a csendes háztömeg közepéből
372 II, XV | kezével a szívéhez kapott, s aztán visszaesett, arcát lefelé
373 II, XV | református templomba kap a tűz!… Aztán recsegve tör ki a láng a
374 II, XV | Morvában, Ausztriában.~Ocskay aztán ismét visszalovagolt a dombra,
375 II, XVI | a fertelmes árulásért; s aztán visszatérett elhistórizálták
376 II, XVI | ijesztő csodával! – Ebből aztán nagy tréfa lett a tiszt
377 II, XVI | már csak a füstje látszik. Aztán egy csepp vér sem folyt
378 II, XVI | lepecsételt utasításból aztán megértette Ocskay, hogy
379 II, XVI | hóban.~Ettől a naptól kezdve aztán hetekig havadzott, soha
380 II, XVI | olvadásnak indult. Ekkor meg aztán éppen vége volt minden közlekedésnek
381 II, XVI | te menj legfölül”.~Mikor aztán, mint a máglya égett mind,
382 II, XVI | őt.~S ezt az utolsó szót aztán minden arcvonásainak fájdalomtól
383 II, XVI | éjszakára megtelepednek, másnap aztán el lehet érni Besztercepodhrágyot,
384 II, XVI | kiáradt Vág révén, s onnan aztán fel Budetinnak. Ez bizony
385 II, XVI | Ne lepjük meg őket!~S aztán levelet írt az urához: nagyon
386 II, XVI | írta neki.~Azt a levelet aztán rábízták egy vadászlegényre,
387 II, XVI | mint „titulus bibendi”.~Aztán, hogy is mehetne ő Lietava
388 II, XVI | várban a saját őrsége! – Aztán meg a kincses társzekerekkel
389 II, XVI | Ez rossz gondolat volt! (Aztán meg félbeszakítani ezt az
390 II, XVI | társzekér ezüstöt hoz magával; s aztán itt is marad – nem a vendég,
391 II, XVI | Valahol a biccsei kaptatónál aztán összeverődött az egész csapat;
392 II, XVI | réven átkeljenek, akkor aztán nem beszélnek velük többet,
393 II, XVI | Beleznay ellen fordult.~Aztán meg – még eddig senki sem
394 II, XVII | megvagytok! – dörmögé Ocskay, s aztán parancsot adott, hogy forduljon
395 II, XVII | lehet harc életre-halálra.~Aztán az öregember! Aki kincseket
396 II, XVII | is megmelegítettük.~Amint aztán Ilonka a két gyermekkel
397 II, XVII | holnapra való rendeleteket, aztán sietett a szobájába, átöltözni:
398 II, XVII | vágtatott, oroszlánként harcolt? Aztán mikor a kincseiről volt
399 II, XVII | a császár ajándékát – s aztán afölötti örömében elfelejtett
400 II, XVII | látta őt harcolni senki. – S aztán mikor megcsókolta az asszonyát
401 II, XVII | László felesége vagyok.~Ez aztán buzogánycsapás volt!~Ozmonda
402 II, XVII | darabra, s elszórta a földre. Aztán leveté magát a kerevetre,
403 II, XVII | Majd megszokod valaha!~Aztán nehányszor alá s fel lépdelt
404 II, XVIII| Ez volt a tanyájuk.~Akkor aztán megtalálta a levelet is,
405 II, XVIII| át ki a szabad mezőre, s aztán futvást neki az avarnak!~
406 II, XVIII| Az urad elől futsz, ugye? Aztán meg annak a szeretője elől?
407 II, XVIII| többire kapjatok fel szőrére; aztán toljuk az országutat a kerékkel!~
408 II, XVIII| csináltak a számukra, s aztán megindultak szép csendesen
409 II, XVIII| dőljön valami kátyúba, mikor aztán lejtőnek ment az út, akkor
410 II, XVIII| feljön; a ködből is kijövünk, aztán Biccsén alul majd kikaptatunk
411 II, XVIII| kegyelmedet a kapuba, s aztán visszatérek.~– Visszatér?
412 II, XVIII| se égiekben hitem. – És aztán tudja azt kegyelmed, magáról
413 II, XVIII| mikor nincs fizetővendég.)~Aztán odahajolt Ilonkához.~– Látja-e
414 II, XVIII| rebegé az asszony, s aztán betakargatá a két fiát a
415 II, XVIII| a tallérra babonásan; s aztán benyújtá azt a ponyva alatt. –
416 II, XVIII| mint akárki másnak. Te aztán mozdíts meg eget és földet,
417 II, XIX | jutnak be a ravelinba. Ott aztán hirtelen nekifordítják az
418 II, XIX | fűzfaerdő mögül, s ekkor aztán ő vette át maga annak a
419 II, XX | elsurranni, mint egy farkasfalka, aztán a befagyott folyókon, a
420 II, XX | egynehány aranyat adok.~Most aztán éjjel-nappal előre! Sűrű
421 II, XX | hízelkedő jövendőmondásért, s aztán átkarolta Deliancsa vállát,
422 II, XX | elkotródott a kastélyból, s aztán sietett vissza az erdőben
423 II, XX | is el eszéből, erejéből.~Aztán még lóhátról is ittak egy
424 II, XX | minden seregétől.~Úgy keltek aztán útra, vad danákat kurjongatva;
425 II, XX | kezét sebesíté meg: akkor aztán Jávorka a balkezében tartott
426 II, XX | akire nem vagy méltó, s aztán imádkozd le magad s bűneidet,
427 II, XXII | három kuruc vezért.~Erre aztán megint a kuruc vezér ítéltette
|