Kötet, fezejet

 1     I,  I  |  zokogásra fakadt, s a leány keblére borulva, annak az égszín
 2     I,  III|      elérzékenyülten szorítá keblére az üdvözlő lovagot, s nem
 3     I,  VI |    egészen odaborult a férje keblére, mintha féltené azt, hogy
 4     I,  XI | szőke hölgy mosolyogva tette keblére kezét.~– Éppen az ellenkezője
 5     I,  XI |      hercegnő odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát csókolgatá
 6     I,  XI | szőke hölgy mosolyogva tette keblére kezét.~– Éppen az ellenkezője
 7     I,  XI |      hercegnő odaölelte őt a keblére, s arcát és homlokát csókolgatá
 8     I,  XX |  ingatta, s odatapadva férje keblére, mondá:~– De énnekem ez
 9    II,  III|      Ocskay kezét odavonta a keblére, s bedugta a bekecse alá,
10    II,  IV |       Ilonka odaborult férje keblére, s nagyot fohászkodott.~–
11    II,  IV |    Odafekteté az arcát férje keblére; s ismét azon az ismerős,
12    II,  XVI|   szíve, amint két gyermekét keblére szorítva, hintajából nézte