Kötet, fezejet

 1     I,  I   |     mi oka van valakinek az ismerős, édes anyai arcot itt hagyni,
 2     I,  VI  |     anya és leánya. Régi jó ismerős volt előttük Csajághy Márton.
 3     I,  XXII|    kergetőzött. Megannyi jó ismerős. Egy pillanatig sem jő zavarba,
 4     I,  XXII|    énekelt, a hangja nagyon ismerős nekem.~– No, akkor igazán
 5     I,  XXII| kérem semmi titkát, csak az ismerős lovagnak a nevét. Azt felséged
 6     I,  XXVI|   Az úgy el tudott múlni az ismerős emberek közül, mintha csakugyan
 7    II,  IV  |    keblére; s ismét azon az ismerős, szelíd hangon szólt hozzá:~–
 8    II,  IX  | megjárta ő azt az utat már! Ismerős volt előtte minden város.
 9    II,  XII |  háta mögött. A kacagó hang ismerős volt. – Ozmonda fizette
10    II,  XIII|    már valami!~Hisz ez régi ismerős is. Sokszor diskuráltak
11    II,  XIV |    ember ismerkedni. De egy ismerős mégis volt közöttük: Ritschán.
12    II,  XX  |   fátyolozott szemeivel egy ismerős arcú lovagot látott maga