Kötet, fezejet

 1     I,  XV   |   császári sereg felé.~Ez az árulás egy perc alatt megfordította
 2     I,  XVIII|   Lehet-e ebben valami igaz? Árulás, hitszegés, eskürontás egy
 3     I,  XVIII| testünkben van a rákfene, az árulás. Meg kell tudnunk, melyik
 4     I,  XVIII|       ha lappangva maradnak. Árulás van soraink között! Annak
 5     I,  XXVI | hazához. A csapodárság és az árulás ikertestvérek. Amint felgyógyult,
 6     I,  XXVI |  füledbe, amitől fölébredsz! Árulás volt, ami kudarcunkat okozta.~
 7     I,  XXVI |    útjában állt.~– De én az „árulás” szót az apostolnak sem
 8     I,  XXVI | táborunkból nem támadt semmi árulás! Isten a tanúm, hogy készek
 9     I,  XXVI |  hogy kegyelmetektől jött az árulás – de valóban árulásnak volt
10     I,  XXVI |      népet nem ért soha. Ezt árulás nélkül meg nem tehette volna.~
11     I,  XXVI |     Nem vonom kétségbe, hogy árulás okozta a kudarcot. Kívánom
12     I,  XXVI | dandárunkban nem történt sem árulás, sem kötelességmulasztás.