Kötet, fezejet

 1     I,  I   |        orcával, ami kettős tokát vetett, s szegletes tudott lenni,
 2     I,  IV  |       mégis özvegy.~Ocskay véget vetett a tréfának ezzel a szóval: „
 3     I,  VI  |          hogy ki az. – Keresztet vetett magára, úgy került eléje.~
 4     I,  XIII|    sovány volt, a karjain ráncot vetett a bőr. A haja sűrű volt,
 5     I,  XVI |     hadvezér, magában jól számot vetett az iránt, hogy ez rá nézve
 6     I,  XIX |         ezzel arra a télre véget vetett a háborúnak. Hanem aztán
 7     I,  XXII| figyelmét, hogy a lovag többször vetett beszéd közben futó pillantásokat
 8     I,  XXV |      Szemei kápráztak. Keresztet vetett magára.~– Hagyj magamra!
 9     I,  XXVI|    kivilágított város, verőfényt vetett a felleges égre. – Ki bírna
10    II,  XIII| hajnalban a búcsúlakomának véget vetett az ordinánctiszt megjelenése,
11    II,  XVI |         tüzes vasnak izzó füstöt vetett a kép. Talán egészen össze