Kötet, fezejet

 1     I,  I    |    hasonlíts te másokat, az igen szelíd fiú volt.~– Én nem is tudom,
 2     I,  III  |      járt ide a házhoz; csendes, szelíd fiú; akin mindig úgy látszott,
 3     I,  III  |         nyakát simogassák, olyan szelíd az, mint a bárány. Azzal
 4     I,  III  |     paréjt – szólt Ocskay László szelíd mosolygással –, de amint
 5     I,  V    |          mint az „égő szerelem”, szelíd mosolygással felelt Ocskaynak,
 6     I,  VII  |      abban sétálni, lovagolni, a szelíd dámvadakat etetni ők „ketten”.~
 7     I,  XX   |       Csajághytól elvált, valami szelíd keserűség vonult át az arcán:
 8     I,  XXII |       mondva! – A nagyobbik igen szelíd, komoly és jó tanuló; már
 9     I,  XXIII|          a rángatózásai; ennek a szelíd s bátor tekintete megfékezé
10     I,  XXV  | gyanakodó Csajághy sem.~Hogy egy szelíd, ájtatos apáca hogy támasztja
11    II,  IV   |         s ismét azon az ismerős, szelíd hangon szólt hozzá:~– Ne