Kötet, fezejet

 1     I,  VIII|     az a szándék, miszerint a sebesült Vak Bottyánt otthagyják
 2     I,  XXV |     lova alól kiszabadíták, s sebesült combjával nem tudott többé
 3     I,  XXV |    Éppen jókor – mondá neki a sebesült vezér.~– Sürgetős leveleket
 4     I,  XXV | tábori felcser is vesződött a sebesült lába bekötözésével. Egyik
 5     I,  XXV |   fejével tagadólag inteni.~A sebesült odanyúlt a kezével, hogy
 6     I,  XXV |   Sztropkóról! – kiálta föl a sebesült, hirtelen könyökére emelkedve.~–
 7     I,  XXV |   asztalkát az írószerekkel a sebesült ágya mellé, és odaült hozzá.~–
 8     I,  XXV |     még le azt a szót soha?~A sebesült folytatá:~„De tudatnom kell
 9     I,  XXV |   sokszor föltámad – rebegé a sebesült férfi, félkönyökére emelkedve. –
10     I,  XXVI|      volt az egyik apáca, aki sebesült bátyádat ápolta. Kár, hogy
11    II,  XX  |  amidőn Jávorka megérkezett a sebesült, megkötözött, megalázott