Kötet, fezejet

 1     I,  I    |          ki egész a konyháig. Ott persze a pujpunellaháború már a
 2     I,  XXI  |       bordájában szövöttje!~– Hát persze hogy én hoztam! Hiszen tudni
 3     I,  XXIII|       mind a hét koplalt. – Erről persze kegyelmednek még csak sajdítása
 4     I,  XXVI |       csók pedig ragad a zsírtól. Persze a cigányleány nem szokott
 5    II,  III  |        ezredesét.~– Hihetetlen!~– Persze, hogy hihetetlen, mert apáca
 6    II,  VII  |          hát az is az én bajom.~– Persze, hogy az. Hát gyere, számoljunk,
 7    II,  X    |          A komoly magyar urak ezt persze csak nevetik – szólt a tánc
 8    II,  X    |      önnek amaz asszonyság?~– Hát persze hogy rokonom. Unokahúgom.~–
 9    II,  XII  |    elhagyni templombontás nélkül.~Persze, hogy őtet prédikálták ki.
10    II,  XII  |        kiáltozza „rajta, rajta!” (persze magyarul); az Úr ráfuvall,
11    II,  XII  | kakastollas.~– Nem volt szent? Te persze ismerted? Te füstfaragó!