Kötet, fezejet

 1     I,  VI   |    Követeljük tőled, hogy ezt a nőt, akit feleségeddé tettél,
 2     I,  VI   |       Ha megcsalod valaha ezt a nőt, ha elárulod valaha ezt
 3     I,  VII  |        az volt, hogy tedd ezt a nőt olyan boldoggá, ahogy azt
 4     I,  XVIII|        közt.~– Ide hozták azt a nőt? – kérdezé haragtól fojtott
 5     I,  XVIII|   eltolva magától a hozzásimuló nőt.~– Tedd még komolyabbá!
 6     I,  XIX  |        lehet az, ami egy gyönge nőt, egy kényesen nevelt, minden
 7     I,  XIX  |    uramnak a feleségeért. Ezt a nőt kegyelmed ragadta el ocskói
 8     I,  XIX  |         az ember magát? Lehet a nőt is boldogítani, meg a hazáért
 9     I,  XXIII| Hányszor megsebesítette ő ezt a nőt meg ennek a férjét – a nyelvével!
10    II,  XV   |         volna? Egy összeroskadó nőt, aki érzi, hogy a szíve
11    II,  XVII |   azoknak, akik bántották azt a nőt, aki az övé! – Óh, mily