Kötet, fezejet
1 I, I | azok a drága étekfogások sem, amikkel a hajdani magyar
2 I, I | változatosabb. Egyik fél sem enged a magáéból csak egy
3 I, I | egy szerecsendióvirágnyit sem. „Én Apafi Mihály fejedelem
4 I, I | konyhai értekezés alatt senki sem vette észre, hogy a nyitott
5 I, I | A gubbaszkodó alak fel sem veszi a fejét a két tenyeréből,
6 I, I | úgy fölemeli, hogy a lába sem éri a földet, hanem aztán
7 I, I | mit izent?~– Semmi rosszat sem izent biz az, eedes meezem.~–
8 I, I | een meeg a maókusmadárnak sem; csak már az östökömet eresztené
9 I, I | édesanya keze. Még csak azt sem engedte, hogy maga tanulja
10 I, I | leányának még csak a tyúkok közé sem engedte meg soha kimenni,
11 I, I | pompához használták), és sehogy sem akarta elvállalni, hogy
12 I, I | szokás; de még pisztolyokkal sem durrogatnak.~Jó előre, a
13 I, I | kellene lóháton érkezni: sem a kezében nem kellene kivont
14 I, I | ahol az öregek búsulnak. Ez sem lát már se Istent, se embert.~–
15 I, I | itatni, kötözni, és egy sem bírt vele, az anyját mégis
16 I, II | közeledőt de még csak egy bokor sem takarja. A gyaloghadat rác
17 I, II | közül kettőnek a mundérja sem hasonlít egymáshoz, csak
18 I, II | ócska szerdék.~A vezérek sem különbek a katonáknál.~Borbély
19 I, II | a félsziget felé. Senki sem vette őket észre. Minden
20 I, III | felőle hallani! Senkitől sem annyit, mint az édesanyjától;
21 I, III | érte – hanem azért akkor sem mondta el, ami a nyelve
22 I, III | felkapott hős csak egy napot sem hagyott betöltetlen; egy
23 I, III | erősségét törte be; híre sem volt még új bornak Verebély
24 I, III | eleven labancot.~– Talán ez sem igaz!~Másnap már hajnalban
25 I, III | Mindjárt meglesz az. Semmi étel sem hűl el odáig. S ahányra
26 I, III | ahányra terítve van, egy sem fog hiányozni az asztaltól,
27 I, III | dolmányáról, fehér paripájáról el sem veszthette az ember a szemei
28 I, III | napon nem vette azt körül sem az anya, sem a testvér imája,
29 I, III | vette azt körül sem az anya, sem a testvér imája, mint valami
30 I, III | szemmel kísért alak meg sem ingott a lován: a kalpagjával
31 I, III | az arcvonásait nézte. Meg sem rándultak azok. Még csak
32 I, III | azok. Még csak a szemöldöke sem húzódott össze: csak a szemei
33 I, IV | a nevetést.~– Hát én azt sem bánom. Legyen a nevem ezentúl „
34 I, IV | magyar hangzású név. Azt sem bánom, ha megkeresztelnek,
35 I, IV | egymás után, mintha ott sem lettek volna. S utoljára
36 I, IV | amikről eddigelé még senki sem tudott.~Végre megsokallta
37 I, IV | ítéletét.~– Mondom! Egy nap sem múlik el anélkül. Pedig
38 I, V | formális leánykérésnek), én sem bánom, beszélgessünk róla.
39 I, V | lenni. Még csak a vallására sem nézek, nem bánom, ha pápista
40 I, V | tanítják. Aztán az úrfiak sem igen tudnak biz ahhoz. A
41 I, V | egészen rá ütött: tőlem semmit sem örökölt. Aki ezt el akarja
42 I, V | költészet!~Másnap egyébről sem akart Ilonka beszélni, mint
43 I, V | melyik a legszebb?~– Egyik sem! Egy szót sem tanulok többet
44 I, V | legszebb?~– Egyik sem! Egy szót sem tanulok többet kegyelmedtől.~
45 I, VI | érkezett meg lóháton, és le sem nyergeltetett.~Ocskay tudta
46 I, VI | Csajághy Márton.~A nevét sem jelentette be senkinek e
47 I, VI | már, de egyiknek az arca sem mutatta még csak a hajnalodását
48 I, VI | még csak a hajnalodását sem valami örömnek, hogy a másikat
49 I, VI | erőltette a nyugalmat.~Egyik sem nyújtotta a másik elé kezét.
50 I, VI | megcsonkíttatásodat: még a hitvestárs sem fedezheti azt fel soha. –
51 I, VI | mindennapi ember volnál, ide sem jöttem volna hozzád, hogy
52 I, VI | testőrhadnagya lettél. Annak a testét sem védted meg. Otthagytad a
53 I, VI | hogy nem volt egy tükör sem abban a szobában, nem láthatta
54 I, VI | aludjál csendesen. Soha sem költelek fel már többet
55 I, VII | Mennyire szeretve van, azt meg sem kísérté szavakba foglalni.
56 I, VII | szemérmes nő még az anya előtt sem beszél. A férjének csak
57 I, VII | ketten.~Még csak dohányozni sem lopózik félre a férj, mind
58 I, VII | dolgokat embernek kigondolni sem lehet. Bellarminiusnak hívják
59 I, VII | vas ember arca semmivel sem volt mosolygásra hajlandóbb,
60 I, VII | leveleket?~– Kaptam. De egyet sem bontottam fel.~– Hát micsoda?~–
61 I, VII | Ilyen nagyon még a hitvest sem szabad szeretni. Aki az
62 I, VII | embernek az arca még erre sem változott át. Hidegvérrel
63 I, VIII | akiknek a testét nem fogja sem kard, sem golyóbis~Amilyen
64 I, VIII | testét nem fogja sem kard, sem golyóbis~Amilyen jókedvű,
65 I, VIII | ütközetre valóbbat kívánni sem lehetett; korán reggel már
66 I, VIII | szembeállítsatok?~De Ocskay sem maradt neki adós.~– Ha a
67 I, VIII | visszalőtt rögtön, de egyik sem talált.~Arra mind a ketten
68 I, VIII | lováról.~Többet aztán Ocskay sem látott: a világ elsötétült
69 I, VIII | eltévesztett szerszámokat, sem a csodahatású gyógyszert
70 I, VIII | gyógyszert nem lehet elkészíteni, sem az olyannyira szükséges
71 I, VIII | beszalasztottuk a városba: még ott sem maradt tőlünk veretlen,
72 I, VIII | erre-amarra elkóborolt, tizedrésze sem talált oda Schlickhez.~Reggelre
73 I, IX | diskurálva mellette: a tiszt urak sem tesznek egyebet, csakhogy
74 I, IX | vizet nem kap; maga a vezér sem, habár olyan közel tanyáznánk
75 I, IX | Be a faluba mind. Senki sem jött eléjük. Nem volt abban
76 I, IX | még a lovasok közeledése sem bírta elriasztani.~Hát még
77 I, IX | fejét lecsüggeszté.~Senki sem merte őt vigasztalni.~Egy
78 I, IX | Úgy eltűnt, hogy emléke sem maradt. Mindent elvittek
79 I, X | Favorita-vonalig terjedtek; az sem volt valami erős sáncolat,
80 I, X | sohasem evett még ilyen húst. Sem cédrusfából meg drága puszpángfából
81 I, X | kedvetlenül fogadták. Tehát oda be sem szállásolt, hanem lekerült
82 I, XI | hamva is takarja. Senki sem mondaná, hogy nem valami
83 I, XI | mintha hajnalodnék. Maga a nő sem vette észre annak az okát,
84 I, XI | hamva is takarja. Senki sem mondaná, hogy nem valami
85 I, XI | mintha hajnalodnék. Maga a nő sem vette észre annak az okát,
86 I, XIII | adja oda a Herkópáternek sem. Egyébiránt söpörjön ki-ki
87 I, XIII | nem ártott az ő talpának sem a tarló, sem az élesre fagyott
88 I, XIII | ő talpának sem a tarló, sem az élesre fagyott sár.~Ez
89 I, XIII | vidéken ütnek tanyát, sehol sem ragadnak meg. Ő mindenütt
90 I, XIII | maradna az Ocskaytól! – El sem lehet fogni, mert hiszen
91 I, XIII | Lassú tűzön pirítanák, sem vallana az ki semmit. Különben
92 I, XIII | s az erős férfiak ketten sem bírták a hüvelykujját kifeszíteni.~–
93 I, XIII | apácák között pedig senki sem tud magyarul, csak az én
94 I, XIII | Másforma öltözetet most sem viselt, mint révész korában:
95 I, XIII | észreveszik a szökését, azt sem tudják, merre üssék bottal
96 I, XIII | egész lakoma alatt egyébre sem ittak áldomást, mint ennek
97 I, XIII | vagy ki tudja, mi? Egyik sem! Vágy, gyönyör, kín, a szem
98 I, XIV | könnyűvé tenni. Még jól ki sem áldotta magát, amidőn betoppan
99 I, XIV | kicsinált terv.~Balahó uramnak sem volt miért fölevezni csónakjával
100 I, XIV | közös hadügyi büdzsé”! Semmi sem új a nap alatt!~Ocskay a
101 I, XIV | volt.~– Hát biz azt sehogy sem.~– Talán hát a feleségét
102 I, XIV | Talán hát a feleségét sem hasították kelmednek kétfelé?~–
103 I, XIV | vette azokat?~– Bizony sehol sem én, ha csak a fáról nem
104 I, XIV | meg!~– Eszerint hát azt sem égették meg?~– Mindegy az.
105 I, XIV | sortüzet adni egyik csapat sem tudott oly pontossággal,
106 I, XIV | feléjük a „pumáikat”, egy sem talált oda.~Az ilyen tréfákért
107 I, XIV | volt, hogy hadifogoly senki sem szeretett lenni; hanem ha
108 I, XIV | Hallod-e, bajtárs, sehogy sem tetszik az nekem, hogy ennek
109 I, XIV | dárdasövény, még az ágyútűz sem: mindenen áttörtek. Hanem
110 I, XIV | egész veres volt a dühtől. Sem látott, sem hallott.~Csak
111 I, XIV | volt a dühtől. Sem látott, sem hallott.~Csak ez teszi felfoghatóvá,
112 I, XIV | közt!”~Azok amoda át észre sem is vették; ha látták, mit
113 I, XV | egymást, hogy egyiknek a hada sem volt többé sereg.~És Ocskay
114 I, XV | körülöttük levő sömlyéket sem engedik befagyni. Ezért
115 I, XV | sebesültek, akiket senki sem jő felszedni; a csatatér
116 I, XV | akit útban talál. Senki sem érti, mit akar? Vállat vonnak,
117 I, XVI | egész kuruc sereg.~Senki sem akarta ezt elhinni.~Elhitték
118 I, XVI | Ellenállásról beszélni sem lehet. A falak nem ágyú
119 I, XVI | daganatban; ami semmivel sem tette az ábrázatját kellemesebbé.~
120 I, XVI | újra megtámadni, s most azt sem tudja, hogy merre van előre,
121 I, XVI | helyet, s addig ebédhez sem fog, amíg a vitéz urat ott
122 I, XVII | nem hall ő erről egy szót sem.~– Imádkozzék érte kegyelmességed
123 I, XVII | Mondd el!~– De senkivel sem szabad azt tudatni.~– Hát
124 I, XVII | Még pater Renatusnak sem, gyónás alakban.~– Gyónás
125 I, XVII | is gyújtotta.~– Egy szó sem volt róla sem a Diariumban,
126 I, XVII | Egy szó sem volt róla sem a Diariumban, sem a Mercurban.~–
127 I, XVII | volt róla sem a Diariumban, sem a Mercurban.~– A nyomtatott
128 I, XVIII| gyalogság együtt maradt. Senki sem háborította. A kuruc csapatok
129 I, XVIII| megint, s mintha semmi baj sem történt volna, újra kezdte
130 I, XVIII| találta el a testét; de egy sem ütött rajta valami nevezetes
131 I, XVIII| kedvükben voltak!~De az ellenfél sem igen könyörögte a kegyelmet.
132 I, XVIII| asszonyt, akin semmi öltözet sem volt.~– Mit szólsz! – kiálta
133 I, XVIII| meg az arcán, de azt fel sem vette: annálfogva az arca
134 I, XVIII| annak még eddig semmi baja sem történt.~– Mikor „így” áll
135 I, XVIII| agyonlövetem.~– Senkit sem fog kegyelmed agyonlövetni,
136 I, XVIII| ezredeskapitány uram. Senki sem nyúlt semmiféle asszonyi
137 I, XVIII| egészen meg nem ért, sehogy sem ért meg. – Bizony nagy szégyen,
138 I, XVIII| felolvasztására való. Nekem sem volna az semmi vigasztalás,
139 I, XVIII| titkait! Nem, énnekem meg sem kell mutatnotok a tüzes
140 I, XVIII| titkolni, hogy álmodban sem mondod el senkinek; mert
141 I, XVIII| veszélyes titkokat?~– Egy szó sem igaz azokból, amiket mondott.~
142 I, XVIII| tartá.~Ocskay pedig meg sem mozdult. Még az összefont
143 I, XVIII| Még az összefont karjait sem vette széjjel. De szemei
144 I, XIX | hogy Csajághynak sehogy sem állt a képéhez és alakjához
145 I, XIX | már magának, az senkinek sem árt.~Addig pedig nem lehet
146 I, XIX | futhatott maga is. Az ő lovának sem volt mit enni. A kurucok
147 I, XIX | csak egy rövid levelkét sem tudott férjének fogságából
148 I, XIX | Tiszáné nagyasszonyomtól sem kapott levelet ez idő óta.
149 I, XIX | belőle. Még Csajághynak sem szólt felőle semmit.~Hosszú
150 I, XIX | hegyhátról vezet alá: azok sem voltak többen kétszáznál.~
151 I, XIX | hogy van a világon? Azt sem mondják neki: istenhozzád!
152 I, XX | vett volna… Még csak fel sem tekintett az ablakba, ahol
153 I, XX | érte, hogy az még csak fel sem néz hozzá egyszer is az
154 I, XX | ablakba; még csak vissza sem fordul egy búcsútekintetre.~
155 I, XX | odatérdelt mellé (pedig pápisták sem voltak), s egymást átölelve,
156 I, XXI | Tüzet a nyelvedre. Engem sem ríkatsz meg. No, vedd elő
157 I, XXI | nap. Cinka Panna még ki sem rázta a szalmát a hajából,
158 I, XXI | nem maradt. Még csak látni sem jó azt, hogyan dolgozik
159 I, XXI | jövendőmondásával senki sem törődött, hisz azt könnyű
160 I, XXI | billegetni; azt pedig ő maga sem tudta. A kisfiú egy cseppet
161 I, XXI | tudta. A kisfiú egy cseppet sem félt a marcona hadfi hegyesre
162 I, XXI | lakomától, hogy: „A császár sem eszik ilyen jót Bécsben!” (
163 I, XXI | adomákról.~Az ember föl sem tenné a vas emberről, hogy
164 I, XXI | a feleségét hozzá…~Senki sem vette észre az arcán e rövid
165 I, XXII | most Ocskay helyében, azt sem tudta volna, melyik lábával
166 I, XXII | ismerős. Egy pillanatig sem jő zavarba, mikor eléjük
167 I, XXII | mondott áldomást. (Még akkor sem a „Gotterhalte”, sem a „
168 I, XXII | akkor sem a „Gotterhalte”, sem a „Rákóczi-induló” nem volt:
169 I, XXII | rá: még csak szemöldököt sem engedett nagyobbat csinálni,
170 I, XXII | Ilonka arca egy sugárral sem lett pirosabb ennél a szónál,
171 I, XXII | szakaszra volt osztva: egyikben sem volt semmi.~A bán némán
172 I, XXII | ide bekerült, még csak azt sem lehetett kivenni, hogy kinek
173 I, XXII | feleletet ád, hogy senki sem okosodik ki belőle.~Ezalatt
174 I, XXII | némelyiken; ritkaságokban sem volt fogyatkozás, megfizethetetlen
175 I, XXII | arcának egy tekintetével sem fejezte ki mindezen drágaságok
176 I, XXII | Cellini remekműveit. Semmire sem derült fel az arca.~Végre
177 I, XXII | arcán még csak kíváncsiság sem látszott.~A bán finom udvaronc
178 I, XXII | fickót, akinek még a nevét sem tudtam meg eddig. Most már
179 I, XXII | palócnak még csak egy arcvonása sem mozdult meg erre a szóra.
180 I, XXII | a szívét.~– Tüzes vassal sem veszik ki belőlem, meglátod!~
181 I, XXII | bársonykézre.~És Eleonóra még akkor sem ismert rá.~A fejedelem aztán
182 I, XXII | meglátta a hintóban, s az sem kerülte ki a figyelmét,
183 I, XXII | kegyelmed?~– Onnan, hogy egyszer sem akart ránézni, mindig elfordította
184 I, XXII | Ilonka kezét. S azzal be sem várva a választ, hirtelen
185 I, XXII | szemeiről, de a hangjáról sem a férjére.~– Én attól féltem,
186 I, XXIII| a világnak olyan kincse, sem olyan veszedelem a földön,
187 I, XXIII| olyan veszedelem a földön, sem olyan fényes hatalom, ami
188 I, XXIII| fejhordozású vitézi alakról senki sem mondta volna, hogy ez az
189 I, XXIII| zászlója alá állt, s azóta sem nőtt ki a bajusza (nagy
190 I, XXIII| is fáj nekik, ahol senki sem bántotta. Keresve keresik,
191 I, XXIII| kicsapta az ajtót, s be sem tette maga után.~Az alvezérek
192 I, XXIII| de nem törik; a kardot sem lehet kihúzni belőle; arra
193 I, XXIII| Nem! Mérget! – Tenger sem mossa le! – Mérget! Hadd
194 I, XXIII| Bercsényi fölött, senki sem tudta, mi baja lehetett.
195 I, XXIII| tudott vele bánni: most arra sem ismert rá: a ruháit tépte
196 I, XXIII| Nehéznyavalya? Ördöngösség?~– Egyik sem – felelt Ilonka. – Nem ilyen
197 I, XXIV | maradnak; az ígért segélypénzt sem küldte meg neki: hatszázezer
198 I, XXIV | Rézpénzeit már a nemesség maga sem akarja elfogadni. Fele annak
199 I, XXIV | titkolja el az igazat. Ki sem szabad mondani azt a szót,
200 I, XXIV | nagy szerencse, hogy meg sem kínálták, mert így legalább
201 I, XXIV | lehet megmagyarázni.~Senki sem tudta ezt meg az arcáról.~
202 I, XXIV | szokása szerint, mikor senki sem állt is előtte, nagyokat
203 I, XXIV | felnézett az égre, és semmit sem felelt, csak egy fogai közé
204 I, XXIV | mindenféle fajtája, a cigányok sem maradnak el.~Egész búcsújárás,
205 I, XXIV | meg maga Jávorka.~Senki sem veheti őket így gyanúba:
206 I, XXIV | téve. De a dicső még ekkor sem sírt. „Glacht had e!”~A
207 I, XXIV | le a mély kertekbe; egy sem törte ki se a lova lábát,
208 I, XXIV | már a harschier gárdával sem volt dolguk; az a háta mögött
209 I, XXV | semmivé tette, hogy hírmondó sem ment el belőle: aki élve
210 I, XXV | volt annyi rábeszélő ereje sem a szilaj haragnak, sem a
211 I, XXV | ereje sem a szilaj haragnak, sem a hideg észnek, hogy elgázoltassa
212 I, XXV | elfogják tőle, három napig sem állhatja ki a szomjat a
213 I, XXV | Érsekújvárott; egyébiránt semmiben sem lesznek megzavarva, csakhogy
214 I, XXV | ágya körül; s maga Csajághy sem tudta kemény arcán eltitkolni
215 I, XXV | nyugtatva. Most már azt sem nézte ördögnek, de ugyanazon
216 I, XXV | ontottam életemben. Számba sem veszem. De ennek minden
217 I, XXV | hiszek ennek az öltözetnek sem, amiben most előttem megjelentél.
218 I, XXV | nem az a másik.~És senki sem vette észre, mi történik
219 I, XXV | Még a gyanakodó Csajághy sem.~Hogy egy szelíd, ájtatos
220 I, XXV | említett urak közül egyik sem az. Jó partizánvezérek,
221 I, XXV | embert, ahogy én ismerem, sem kecsegtetéssel, sem hívogatással
222 I, XXV | ismerem, sem kecsegtetéssel, sem hívogatással meg nem nyerhetjük;
223 I, XXV | vele. Mondhatom, hogy sehol sem sebesített meg.~– Nem sebesítés,
224 I, XXVI | tábornokká, aki vesztett. Ez sem döntötte meg. Nem kötötte
225 I, XXVI | kegyetlenül bánt; még a nőket sem kímélték a kurucai.~Ennek
226 I, XXVI | nyílása.) A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot. –
227 I, XXVI | vissza a táborból. Sehol sem találják.~Este későn megtudta,
228 I, XXVI | mit gondolok? Jól van. Én sem hiszem. De lehetetlen volt
229 I, XXVI | ágyúk közül de csak egyet sem sütöttek ki. Az emberi vakmerőség
230 I, XXVI | benne írva.~Most már irigyei sem mondhatták Ocskayra, hogy
231 I, XXVI | koronás királyt.~Ocskay azt sem bánta.~– No, hát mégiscsak
232 I, XXVI | többet ötezernél. Egyesülten sem elég, hogy az oldalát verő
233 I, XXVI | egypár bíborszín felhőnek sem volna kedve aludni menni
234 I, XXVI | csak a mosolygó külszín sem? Ő is ivott a többiekkel;
235 I, XXVI | kecmelegtem ki az ellenségből, azt sem tudom, hány sebet kaptam.
236 I, XXVI | Komáromtól vertem idáig, megállni sem hagytam, aki nem tudott
237 I, XXVI | árulás” szót az apostolnak sem engedem! – ordítá Ocskay.~–
238 I, XXVI | turnai ütközetet, aki ott sem voltam? Engem öklelt fel
239 I, XXVI | dandárunkban nem történt sem árulás, sem kötelességmulasztás.
240 I, XXVI | nem történt sem árulás, sem kötelességmulasztás. Erről
241 I, XXVI | csak egyetlenegy görhes sem; se deres, se fakó, se kesely;
242 I, XXVI | Iszom egymagamban. – Ezt sem próbáltam még. – Talán jól
243 I, XXVI | Hozd azt a bort!~Meg sem várta, hogy az átalagból
244 I, XXVI | Nem vagyok én szelídecske:~Sem szűz, sem lyány, sem menyecske,~
245 I, XXVI | én szelídecske:~Sem szűz, sem lyány, sem menyecske,~Mert
246 I, XXVI | szelídecske:~Sem szűz, sem lyány, sem menyecske,~Mert én égi harmat
247 I, XXVI | szereti a szépet, mert el sem koppantja a gyertyája hamvát.~
248 I, XXVI | lelkedet is, s nem adja vissza sem a gyűrűt, sem a lelket.
249 I, XXVI | adja vissza sem a gyűrűt, sem a lelket. Hogy kacaglak,
250 I, XXVI | fogva sohasem látta többet. Sem ő, sem más. Az úgy el tudott
251 I, XXVI | sohasem látta többet. Sem ő, sem más. Az úgy el tudott múlni
252 II, I | összevissza. Zászló egy sem, tiszt sehol. Lármázni tudtak
253 II, I | csinálni közöttük, arról szó sem volt. Nem is lett volna
254 II, I | se kísérgessen engem, én sem kegyelmedet.~– Valljuk meg
255 II, I | diadala végén?~– Hát az sem lehetetlen.~A két szemközt
256 II, II | Igen. Énelőttem most sem vagy egyéb, mint pap. Akinek
257 II, II | tartogassák!~Pedig még semmit sem vétett, semmit nem mulasztott.~
258 II, II | seregét. Most már senki sem kételkedik ennek a hírnek
259 II, II | rossz szél fú! Azért is elő sem merem most hozni a zsold
260 II, II | szétbomlásban van: egy ezrede sem képes síkra szállni – ámde
261 II, II | őrizhette őt senki.~Senki sem vigyázhatott már Ocskay
262 II, III | kelepcébe zárják, hogy ki sem tud többet jönni.~Van is
263 II, III | földesuraságai, a jobbágyaikat sem sanyargatták, áldott földjük
264 II, III | hiszen a többi várakhoz sem volt Ocskaynak semmi köze,
265 II, III | feleségének testvérei. Azt sem neheztelem már, ha kegyelmed
266 II, III | Ennyi jóságot majd vissza sem tudok fizetni.~– Ne is gondoljon
267 II, III | kedves házigazdát.~– Hát rám sem akart ismerni, kedves urambátyám?~–
268 II, III | énnálam még csak vacsorát sem kapsz, mert itt semmi sincs.~–
269 II, III | De én ezt a kincsesládát sem tarthatom idehaza, mert
270 II, III | vendégét Ozmonda.~– Talán rám sem ismer?~– Bizony csak alig-alig.
271 II, III | többet.~– És így apácának sem? Hát nem mondtak igazat?~–
272 II, III | ételt hoztak: Ocskaynak az sem ízlett.~– Megkapta kegyelmed
273 II, III | szereti a muzsikát, s az engem sem zavar.~Ozmonda előhozta
274 II, III | ajtót.~– Mondd el!~Senki sem háboríthatta őket.~Az öregúr
275 II, III | hogy láttad!~Ocskay bele sem tekintett a lajstromba;
276 II, IV | együtt – Sztropkóra.~Senki sem küldte oda, se Bercsényi,
277 II, IV | a fejedelem.~A felesége sem írta neki egy szóval se,
278 II, IV | jövendőjét fölépítse. Vagy semmi sem vezette már, csak a láncaikról
279 II, IV | akar ütni rajta. A bába sem tudja még megmondani.~–
280 II, IV | semmi mást. Egy betű írást sem hozzá.~Mit akar ez jelenteni?
281 II, IV | kerget bennünket?~– Még magam sem tudom. De sejtem, hogy nem
282 II, IV | elé állítanak, még védni sem tudom magamat. Egy szó nem
283 II, IV | vágnak, és mégis egy szót sem tudok abból elhárítani.
284 II, IV | soha idegen még vendégül sem lett a kapuján bebocsátva.
285 II, IV | a fejemre. De csúfságot sem hagyok tenni rajta. Megértettél-e
286 II, IV | minden dicsősége közepett sem tudnám soha elviselni.~–
287 II, V | Ilonkának még a bástyákra sem lehetett felmenni, hogy
288 II, V | Balladákat éneklő diákokat sem engedett az anyja soha a
289 II, V | Ilonkának ez a sok magasztalás sem esett jól. Egy asszony sem
290 II, V | sem esett jól. Egy asszony sem szereti azt, ha a másik
291 II, V | Szunyoghy Gáspár uramnak, sehogy sem tetszett a legény. Neki
292 II, V | Katinkánál az ütés-verés sem használt: ő csak a Forgách
293 II, V | alatt, de egy hét alatt sem, mert én azt a kulcsot a
294 II, VI | tesz, hogy a kurucaid észre sem veszik, mikor egyszer körül
295 II, VI | királyi zászlóhoz, hogy maga sem veszi észre. Ocskay László
296 II, VI | Pedig donatiós leveled sem volt hozzá. – Édes kincsem,
297 II, VII | zászlójával az ezredéhez.~Remekben sem lehetett volna tökéletesebben
298 II, VII | elegen: mit nyertek vele? Az sem volt elég, hogy a vezér
299 II, VII | kénytelen lerakni a fegyvert, ez sem elég nyereség. Rábiztatni
300 II, VII | Balskovichnál. Még csak sejtelmük sem volt róla, hogy hová mennek!~
301 II, VII | Ocskay-ezredet.~Még senki sem sejtette az árulást.~Csak
302 II, VII | átúsztatott rajta, s hátra sem nézett többet.~Az üldöző
303 II, VII | vannak, amik alól a császár sem menthet föl senkit. Ezt
304 II, VIII | kérdeztem tőletek, egyitektől sem, hogyan fogjátok el, ha
305 II, IX | Szent Kristófot viszed, sem bánom én: a posta az első
306 II, IX | megvizsgáljuk: semmiben sem fog kár esni, tessék megnyugodni
307 II, IX | ráismert e pofára.~Ez senki sem más, mint Scharodi Vencel.
308 II, IX | kollégák voltak már! Egyiknek sem volt mit respektálni a másikon.~–
309 II, IX | kinevezése őrnaggyá: rá sem hederítettek, azt mondták:
310 II, IX | kegyelemdöfést.~Ocskay egy szót sem tudott szólni.~Scharodi
311 II, IX | kalitkában levő madár szemei sem látják, karöltve ülni, s
312 II, IX | változott kábító arómát.~Azért sem!~Nagyot dobbantott a lábával.~„
313 II, IX | Úgy tett, mintha tudomást sem venne róla, hogy a szomszéd
314 II, X | anyja méhében levő gyermeket sem.~Scharodi már odakinn várt
315 II, X | Tehát báró? – Lovag?~– Egyik sem. Magyar nemes vagyok.~A
316 II, X | inkább meghallgatják.~Azért sem akar asszonyvédelemre szorulni! –
317 II, X | meggondolta, hogy az oroszlánt sem jó háborgatni, mikor lakomázik;
318 II, X | közös jó barátunk senki sem volt más, mint a politzeiregistratura
319 II, X | találkozása? A délutánt sem várhatja?~Felballagott a
320 II, X | testvére” az úrnak.~– Azt sem bánom – szólt Ocskay nevetve.~–
321 II, X | gráciával. Ocskay senkit sem talált otthon, akit keresett,
322 II, X | reszket minden tagja, beszélni sem tud már, sem a lábán állni;
323 II, X | tagja, beszélni sem tud már, sem a lábán állni; hanem amint
324 II, X | magában: „Bolondok! Ágyúval sem tudtatok a helyemből kimuzsikálni
325 II, XI | a helyeken, hogy nyomára sem akadt volna többé senki.~
326 II, XI | kedvét még a félelmes környék sem lohasztotta. Hiszen éppen
327 II, XI | vetette le magát az ágyra, le sem vetkőzött.~
328 II, XII | megvannak átkozva. Potom áron sem, ingyen sem kellettek senkinek.
329 II, XII | Potom áron sem, ingyen sem kellettek senkinek. Ottmaradt
330 II, XII | biztosíttatni; s egynek sem volt kedve az elhagyott
331 II, XII | minden kitelik. Annak akkor sem kell hinni, amikor imádkozik.~
332 II, XII | az idegen nyelvekben, azt sem tudta, miről van szó; csak
333 II, XII | nyitva volt az út.~Jávorka sem szokott ilyenkor hátul maradni:
334 II, XIII | tőle, hogy jó barát-e, vagy sem. Mind jó barát volt.~Ocskaynak
335 II, XIII | Ocskaynak a szemére különben sem engedett volna álmot jönni
336 II, XIII | lázadás gócpontját. Senki sem gondolt a Görög utcára.
337 II, XIII | tágasabb!”~– Most már el sem bocsátom kegyelmedet: az
338 II, XIII | barátság. Wratislaw szóhoz sem engedte jönni Ocskayt; elhalmozta
339 II, XIII | előtte, s még csak jól meg sem nézte őket.~A szíve úgy
340 II, XIII | hadjárataiban „szerzett”, soha egyet sem tett fel. Ez már pénzen
341 II, XIII | tartozik.~S még csak azt sem mondta neki, hogy: „Isten
342 II, XIV | vissza Bécs városából. Senki sem hitte volna azt.~– Hja!
343 II, XIV | legkisebb lelkiismeretfurdalást sem érzett ez emberölés miatt.
344 II, XIV | hadifoglyot gyilkolt meg!~– Mi sem! Egy becsületes katona sem! –
345 II, XIV | sem! Egy becsületes katona sem! – kiabáltak a többi tisztek
346 II, XIV | már keményedve: még akkor sem tudott megijedni, ha bűnösnek
347 II, XIV | Ritschán megfoghatatlan módon sem szégyenkedést nem mutatott
348 II, XIV | szégyenkedést nem mutatott az arcán, sem irigykedést Ocskay ellen,
349 II, XIV | kurucok nem hagytak körülöttem sem egy harapás kenyeret, sem
350 II, XIV | sem egy harapás kenyeret, sem egy ép háztetőt. Most aztán
351 II, XIV | szállására Ocskay, azt maga sem tudja. Künn tiszta idő volt,
352 II, XV | Előkelők, papok; maga elé sem bocsátá őket. Menjenek,
353 II, XV | a búcsúztatót éppen. Rá sem néztek a mellettük elrobogó
354 II, XV | deszkakoporsót, aminek még szemfedője sem volt: azt be kellett várni.
355 II, XV | neki állni, mikor már senki sem volt körülötte, és látni
356 II, XVI | látszik. Aztán egy csepp vér sem folyt el; a lakosság elmenekülhetett,
357 II, XVI | törtek össze semmit, el sem suvasztottak, a derék becsületes
358 II, XVI | világban történik: hírmondó sem jött sehonnan a várba. A
359 II, XVI | végigolvasott. Semmi kétsége sem lehetett. Elhallgatott,
360 II, XVI | Talán Budetinba. Magam sem tudom azt. Ahol az uramat
361 II, XVI | császári zászlók alá, ez sem volt egyéb, mint „titulus
362 II, XVI | csapatokkal; – (a „nyebojcsikok” sem jobbak!) – És ami a legfőbb,
363 II, XVI | összeverődött az egész csapat; akkor sem lehetett nagyobb egy svadronynál.
364 II, XVI | feleségét, hogy nyomába sem akad.~Egy pillanatig sem
365 II, XVI | sem akad.~Egy pillanatig sem tétovázott.~– Utánam mind!
366 II, XVI | Aztán meg – még eddig senki sem látta Ocskayt igazán harcolni.
367 II, XVII | bőrfüggönyök, hogy senki sem látszott ki belőle. – Elképzelé,
368 II, XVII | Ebből Gáspár úr semmivel sem következtetett kevesebbet,
369 II, XVII | elviszik is; a két fiadat sem eszik meg: de az ezüstöd,
370 II, XVII | kaptál is gézengúz, amíg el sem veszett! Porontyot is hoz
371 II, XVII | van letiporva. Ez a föl sem vevés; ez a hideg közöny
372 II, XVII | ilyen vallomásért még arra sem tartják érdemesnek, hogy
373 II, XVII | férjünk lelke a mienk.~– De az sem a tied! – kiálta dühtől
374 II, XVII | ilyen beszédet hallanom sem szabad! Ha nincs más mondandód,
375 II, XVII | éj sötétjében, hogy senki sem vette észre; még a lesben
376 II, XVII | még a lesben álló Ozmonda sem: oly nesztelen tudta intézni
377 II, XVIII| alusztok-e már?~Semmi válasz sem jött a köszöntésére.~Figyelt,
378 II, XVIII| város végére; még a kutyák sem ugatták meg.~Ott azután,
379 II, XVIII| híve, nem hibájuk, neki sem hibája; mindig az volt,
380 II, XVIII| lovára, még sisak, kalpag sem volt a fején: szétzilált
381 II, XVIII| hajnalban; kivált, hogy pénze sem volt az úriasszonynak, tőlünk
382 II, XIX | minden erkölcs. Verekedni sem tudtak már. A császári fővezérek
383 II, XX | hol vannak!~Az pedig senki sem volt más, mint Jávorka.~
384 II, XX | s hogy azután egy hétig sem tudott felőle hírt kapni:
385 II, XX | Most már a torony iránya sem vezette őket. Folyamok mentéhez
386 II, XX | úgy meggyógyít – semmid sem fáj többé.~A lakomázó asztalt
387 II, XXI | mondá a kocsisnak.~Senki sem kísérte, senki sem tartóztatta.~
388 II, XXI | Senki sem kísérte, senki sem tartóztatta.~Aznap korán
389 II, XXI | Öccse, Sándor egy pillanatra sem hagyta el többé.~Mikor készen
390 II, XXII | sírba, még csak keresztet sem tettek a fejéhez. Csupán
391 II, XXII | Ocskay Lászlónak egy gyermeke sem ért emberkort. A hatalmas,
|