Kötet, fezejet

 1     I,  III |      azonban szívesen fogadta. – Kisebbik testvére még akkor csak
 2     I,  XI  |         Először a nagyobbikat. A kisebbik nyűgösködik, sír, hogy az
 3     I,  XI  |         Először a nagyobbikat. A kisebbik nyűgösködik, sír, hogy az
 4     I,  XXII| lefordítja neki magyarra.~– És a kisebbik?~A fejedelemnő mosolygott.
 5     I,  XXII|        olyan mohón tudakozódik a kisebbik felől, akárcsak az apja.
 6     I,  XXII|        előtte – a rajkót.~– Óh a kisebbik, az nagy pajkos. Az inkább
 7     I,  XXVI|          uramat, hajahaj!~Csak a kisebbik uramat, hajahaj!~Arra is,
 8    II,  XIII|         lehet tizenhárom éves, a kisebbik tíz. Mind a ketten fekete
 9    II,  XIII|         ökölre van szorítva. – A kisebbik egészen ellentétese a bátyjának.
10    II,  XIII|       suttogná: „Ocskay!”, míg a kisebbik nagyot dobbant a lábával,
11    II,  XVII|     leszedegette gyügyögtetve.~A kisebbik aludt már, azt az anyjának