1-alola | aloma-attek | atter-bekul | belat-bolon | boltb-csalt | csap-delig | delik-egyen | egyer-ellat | ellen-ember | embra-ezred | ezust-felje | feljo-foleb | foleg-gaspa | gatol-gyulo | gyur-harsa | harsc-hivat | hivd-imads | imadv-jogos | jogot-kegye | kegyl-kicse | kicsi-kival | kivan-korcs | korde-le-le | leagy-level | leven-megal | megar-megol | megon-mercu | mered-naplo | napod-odaer | odafa-oltar | oltja-parol | paros-proba | probs-rest | reste-selme | selye-szala | szale-szetd | szetf-tajek | tajke-terme | terne-trois | tromb-utako | utalo-vedel | vedem-villa | villo-zsira | zsirr-zuzaj
bold = Main text
Kötet, fezejet grey = Comment text
1 I, VII | egyik felekezet az „ly”-t „1”-nek, a másik „j”-nek ejté
2 II, X | esetben a férfi 7 naptól 14-ig terjedő börtönre ítéltetik,
3 I, I | pünkösd után való hétben, 1698-ban. Az előkelő, nagy birtokú
4 II, XX | Érsekújvárra a hírrel.~December 29-én jött vissza a cigány
5 II, IX | Polizeiamtnál, Alser Strasse Nr. 615, s ott felkeresni a Fremdenregistrierungscommissiont,
6 II, X | az utóbbi esetben a férfi 7 naptól 14-ig terjedő börtönre
7 II, IX | és azután holnap reggel 9 órakor személyesen megjelenni
8 I, XXIV | sopphengyule gagyule! Aztán dsamoré abadé! Háj csina fakadé! – Kiki
9 I, I | menyasszonyt, azt kell neki abbahagyni.~Éppen jött; mert a két
10 II, IX | mihelyt a generálisságot abbahagyod. Akkor aztán állj velem
11 I, IV | sült malac pedig nemhogy abbahagyta volna, sőt inkább visítani
12 I, XXV | több esze. A sánctetőről abbahagyták a lövöldözést. A labancság
13 I, XXII | kegyelmed albumában? Hahaha!~– Aber Excellenc!!! – kiálta fel,
14 I, XXIII | kunok, örmények és tatárok, Abesszínia és Arábia lakói; dánok és
15 II, X | kiáltotta el, hogy „hopplétz” (abg’lőst). – A kapus nem volt
16 I, XVII | kellett világítani a maga ablakait ennek a diadalnak az örömére,
17 I, XXII | vastagságú falába boltozott ablakfülke maga egy kis szobának látszott,
18 I, XXIII | hajdú meg egy kenőasszony az ablakfülkébe vonulva bámultak a betegre,
19 II, IX | lépegetést az ajtótól az ablakig és vissza.~Egyszer aztán
20 I, XXV | szobát, azzal az ólomkarikás ablakkal, amin keresztül zöld, piros
21 I, XXII | Ozmondának félrevinni Ilonkát egy ablakmélyedésbe, mintha a tűzijátékot néznék,
22 II, III | annak a két oldalán keskeny ablakocskák vannak, amiken át az érkezőt
23 I, IX | sötétlett a hó közül, s az ablakok télhideg idején mind tárva-nyitva.~–
24 I, XXII | mikor bevonul a városba. Az ablakokból virágot hintenek rá. A diadalkapu
25 II, XIII | szíve együtt reszket az ablakokkal! Egyszóval egész Bécs városa
26 II, XV | Tormássy László kinyitotta az ablakot, hogy friss levegőt eresszen
27 I, XX | kezei nyúltak ki feléje az ablakrácsokon. – Milyen nagyon nevetni
28 II, XII | átkarolva őt, eltolta erővel az ablaktól.~– El innen! Meglátnak!~–
29 I, XIX | bőrrel fedett, zsalugádoros ablakú bárka volt; Ritschán felnyitá
30 II, XII | az Oppenheim palota kiülő ablakvasaira: egy füstfaragót meg egy
31 I, III | az előny támadt, hogy az ablakvilágossággal szemben maradt, s az arcának
32 I, XIX | Nincsen széna, nincsen abrak, Kedves lovam, agyoncsaplak!”
33 II, VII | feleségeddel, mert kiveti az abrakadabrán, hogy kirúgtál! De hát ez
34 I, III | kenyeret, ökröket vágasson, abrakot tartson készen, mert az
35 I, XVIII | nem inkább a hallucinációk ábrándbirodalmába kell mindent sorozni? Bizonyos-e
36 I, XXII | fejedelem jobban szereti az ábrándjait a valóságnál, akkor szerencsétlenek
37 II, III | tökéllyel felruházott. Ez az ábrándkép volt Ocskay László.~Egy
38 I, XXII | álma. Csak forró képzelete ábrándképét látta maga előtt, semmi
39 I, XIII | azt viszi ő magával a maga ábrándos pusztájába kóborolni, s
40 II, IX | valami pásztorórák utáni ábrándozás hozott ide. Ahhoz nagyon
41 I, XIII | hagyott keserűség; álmok ábrándozása, amikből soha nincsen fölébredés;
42 II, V | a várat – szólalt meg az ábrándozó háta mögött Magdolna asszony. –
43 II, III | egész férfinemet, a maga ábrándvilágában alkotott magának egy bálványképet,
44 I, III | gömbölyödött attól minden ábrázat, még Ilonkáé is.~A nagyasszony
45 II, XVI | összefecskendette a sár; az ábrázatjából is csak a két szeme látszott
46 I, IV | látszott a baptisandusnak az ábrázatján, annak a szája is tátva
47 II, V | hogy melyik a képes fele az ábrázatjának. – Ugyanaz a Jakusich Lázár
48 I, XVI | ami semmivel sem tette az ábrázatját kellemesebbé.~Ez is növelte
49 II, X | lesz az úrra!” S pártfogói ábrázattal veregetett a vállára.~Ocskay
50 II, XIV | ez a szó: feketére mázolt ábrázatú kurucok. Ezek az ellene
51 I, XVI | aki páncélos német lovagot ábrázol: s az egész konvent ott
52 I, IV | a kalendáriumban a napot ábrázolják – hogy hát mármost ők majd
53 II, V | vannak tele a sok virágos abrosszal. És amellett mesél. Hosszú,
54 I, XXV | Magyarországon a férfiak absolutióban, Istenben, másvilágban?
55 II, X | az ezüstben a grófok, az acélban a katonatisztek, a rózsaszínű
56 II, XII | orozva, a markába rejtett kis acélollóval lecsikkentette az egyik
57 II, X | meg az ezüstös, azután az acélos meg a rózsaszínű, meg a
58 I, II | csak akadály, emezek meg acélozottan a víztől, felfrissülve,
59 II, III | kenyérből, s próbálgatta az acélráspollyal, hogy igazi-e az a gyémánt
60 I, XIV | Heisternek, hogy a tollas kalapja acélsipkával volt bélelve, meg hogy az
61 I, II | csügg le a válláról, fényes acélszablya csillog az öklében. – Ocskay
62 II, XVI | acélvárban lakik, s az egész acélvár egy kardnak az éle; végre
63 II, XVI | csatamén: bűvkör van körüle; acélvárban lakik, s az egész acélvár
64 II, VII | kilőtt golyó előbb a bán acélvértjét érte, s arról lepattanva,
65 I, XVII | sakktábla, elefántcsontból, achát- és kalcedonfigurákkal. A
66 I, VIII | előtte, s eközben azt az Achilles-sarkát fordította feléje, Ocskay
67 I, XIII | XIII. Cinka Panna~Ha Achillesnek volt Briseise, a mi Ocskaynknak
68 II, III | tartott, amíg megkapta, amire ácsingózott; akkor aztán megint iparkodott
69 II, XV | eléje a deszkákat, és ott ácsolni össze a szeme láttára a
70 II, III | be, mégis bemegyek.~– Ez actus majoris potentiae!~– Nem
71 II, II | állni, alvezéreivel Botka Ádámmal, Szegedi Istvánnal együtt,
72 I, VI | ember~Nem sok időhaladékot adának az esküvői előkészületekre,
73 I, I | szép nagyvirágú rokolyákat adassa magára: „Nem negyvenöt esztendős
74 I, XXII | keernem eő kegyelmét, hogy adatna más kalendáriumot a porkolábnak.~–
75 I, IV | kolostori életéből igen kényes adatokat kezdett a malacfő előhozogatni,
76 II, X | kinn maradt az utcán, oda adatta ki magának a „schoppen”-
77 II, XII | arcát, szemeit, homlokát. S addig-addig csókolgatta, amíg egyszer
78 II, XIV | ami a kurucnak szállást adhasson télire; elkezdi e munkát
79 I, VII | teljesíteni? A nő boldogságát nem adhatja más meg, mint magam; a zászló
80 I, XVIII | excellenciáddal közölnöm kelle, nem adhattam eddig át Heister ügyetlensége
81 II, III | Hanem mármost hát nekem adj írást in optima forma ezekről
82 II, VIII | bezörgessetek, s tudtul adjátok, hogy Ocskay elárulta a
83 I, XXVI | azt a csókot?~De hát ki ne adná meg azt a csókot? Mikor
84 I, III | a várbeliek szívét, hogy adnák meg magukat!~A tizedik lövésre –
85 II, III | Édes tuba galambom! Könyvet adnék, hogy olvasgasd – ha volna.
86 I, XV | ellenség az úr, meg kell adnia magát hadifogolynak. Kínálgatja
87 II, II | mint áldozárnak, meg kell adnod az absolutiót – szólt a
88 I, V | dalaikkal, lakomák alatt tréfás adomáikkal deríték föl a többi hazafiakat.~
89 II, X | jutott Diogenesnek az az adomája, amikor az archonok palotája
90 I, XXI | addig másról, csak a tréfás adomákról.~Az ember föl sem tenné
91 II, XIII | toborzására húszezer tallért adományozott neki. S hogy külső pompa
92 II, XVII | öreg, hogy a császár nekem adományozta Lietava uradalmát; a várával
93 II, XIII | kiváló szolgálatokért szokott adományoztatni.~Mikor Ocskay térde kiegyenesedett
94 I, XX | donationalis levél, melyben nekem adományozza a sztropkói uradalmat ősi
95 II, X | maradtak pipázni, kvaterkázni, adomázni, Ocskay természetesen smollist
96 I, VII | hajlandóbb, mint máskor.~– Adon Isten jó napot!~– Fogadj
97 I, XVIII | Ah, mon idole, comme je t’adore! (Ah, én bálványom, mint
98 I, XX | Mennyivel vagyok én teneked adósod?~– A többi semmiség volt –
99 I, XXIII | ember tartozik elfogadni adósság fejében, s aki azt el nem
100 II, XIV | le volna fizetve minden adóssága, összetörve minden lánca!~
101 I, XXV | megfizetteti a gyermekeket az apák adósságaiért negyedíziglen, s ledobálja
102 II, III | küldtél neki pénzt, hogy az adósságát kifizesse.~– Hát mi köze
103 II, III | volt, s azt jól mívelték, adósságot nem csináltak, tehát nem
104 II, XII | ők elvállalják mindazt az adót, amit a zsidók eddig fizettek.
105 I, XIV | módom benne, mert nekem adózott egész két vármegye. Kastélyaim
106 I, VI | Rákóczi mennyköve”. Hűségesen adtam-e elő a curriculum vitae-t
107 I, XXV | akadályozza. A mai szent advent vasárnapon Ilonka leányom
108 I, VIII | hogy megszabaduljon az Aesculaptól, s egyedül maradhasson Csajághyval.~–
109 II, XII | S ez így ment az „in aeternum amen”-ig.~Mikor kijött Ocskay
110 II, XVII | császár ajándékát – s aztán afölötti örömében elfelejtett tőled
111 I, X | Bizonyítják azok a harcok, amiket afrikai vadak ellen folytatnak mai
112 I, XXV | kereszt a mellén, melynek ágai a nyakától az öveig s egyik
113 I, XXIV | ponyvafedett szekér, zöld ágakkal körültűzködve, előtte egy
114 II, XII | egy gombkötő!~– Hátrább az agarakkal! Hentes! Mészáros!~A sokaság
115 II, XVI | prüszköli feléje a tüzét; hiába ágaskodik felé a csatamén: bűvkör
116 I, III | voltát, s elkezde nyeríteni, ágaskodni, négy menyecske se bírta
117 I, XXII | mondá Eleonóra, letörve egy ágat a lilaszín orgonavirágból,
118 I, XXII | innen? – kérdezé Ilonka; aggasztva e baljóslatos csendtől.~–
119 II, III | aranyos rámája tele volt aggatva koszorúkkal. Valahány diadalhír
120 I, V | pápista: de emiatt ne legyen aggodalma kegyelmednek; a mi fejedelmünk
121 II, III | hitvestársam miatti hűséges aggodalmam.~– Az Istenért! Meg ne rémítsen
122 II, IV | megvolt az ok a bánatos, aggodalmas archoz, nem kellett azt
123 I, VI | suttogá a hozzásimuló hitves, aggodalmaskodva.)~– Milyen délceg volt,
124 I, III | ekkora közelségből minden aggodalom nélkül lehetett a kastély
125 II, XVII | Ocskayt magát is elővette az aggódás, amíg az alkony ködében
126 I, XVIII | jó rebellis. Aki nagyon aggódik a hazája sorsa felett, az
127 II, XVII | nincs. Nem kell miatta aggódnom. Csak a négy sor igazgyöngyömet
128 II, IX | Nem jut az ember zöld ágra ezen az úton. A lelkem is
129 I, II | valamennyi olyan rongyos, mintha ágról szakadt volna. Elzüllött,
130 II, IV | szobájáig: odabújt melléje az ágyába; ölelte, csókolta, el nem
131 II, XI | Kleber-lucke, (ahol az agyagba beleragadt az ember lába),
132 II, XVIII | ponyvával fedett szekerük az agyagverem mélyében volt elrejtve,
133 II, XVIII | országúttól, egy vályogvető agyagverméből valami tűz lobogott fel.
134 II, XVI | rendeztetett, kályhákat fűttetett, ágyakat szellőztetett. – Meg kell
135 I, XXIII | Neki is villámlott át az agyán valami emlékezet. Hányszor
136 I, XXIII | belépett az ajtaján, a beteg az ágyán feküdt, a falnak fordulva,
137 II, VI | másikban a sima vállat.~A vér agyának tódult.~Új életpálya, hatalom
138 I, XIII | rágyújtott, s a pipát az agyarára vágva, odaguggolt a többi
139 I, I | sikerült a nagyasszonyt ágyasházába áttuszkolni.~Ott feküdt
140 I, IX | istállót csináltak.~Hát az ágyasházban mi van? A szép, remekbe
141 I, XXVI | amik a gyilkos és öngyilkos agyát szokták meglepni: azok a
142 II, VIII | sulymot enni, sárban, fagyban ágyazni a feje alját: az ám jöjjön
143 II, XII | ellen, s itt is hősködöl, és agyba-főbe vered a jámbor polgárokat;
144 I, XXV | flastromokat.~Ocskay pedig a sebláz agyfeszítő hősége alatt azt kezdte
145 I, XXIII | hadd kötöztessem le az ágyhoz Bercsényi uramat; mert különben
146 I, I | nem támasztana fel, úgy ágynak esnétek tőle – akkor doktor
147 I, XXVI | gazdája meg a paplanyos ágyon. Fújhatod most annak azt
148 I, XIX | nincsen abrak, Kedves lovam, agyoncsaplak!” Talán akkor keletkezett
149 I, VII | adtak elő, amikben a papokat agyoncsúfolták, s hogy már a megszólalásnál
150 II, III | Valljuk meg az igazat, hogy agyonitta magát!~– De az asszony miatt
151 I, XVIII | egy nő öltözetét megtépi, agyonlövetem.~– Senkit sem fog kegyelmed
152 I, IV | mikor azt a szegény kurucot agyonlövik.~– Nézd! Itt a kegyelem
153 I, X | kiállítani ellenök, ami azokat agyonnyomhatja: aztán a várost erős kőfalak,
154 II, XI | nyomtatja el, akik egymást agyonölték.~Borongásából lódobogás
155 II, VII | nem volt elég, hogy ezt az agyonsértő szót kiáltotta eddig híven
156 I, XXIII | Hogy ököllel szeretném agyonütni.~S ütötte nehéz öklével
157 I, XVIII | selyempalástot, ami egy agyonütött templáriusé lehetett, s
158 II, XII | tépetni, bottal, mozsártörővel agyonveretni, utcacsatornában végighurcoltatni,
159 II, III | keresztülmenni. Onnan kövekkel agyonverhetik akárkinek a seregét.~Innen
160 II, I | magát, s így kerülte el az agyonzúzatást, de az arcát megütötte és
161 II, XI | úgy vetette le magát az ágyra, le sem vetkőzött.~
162 I, XXIII | cacchinnál: a sok cseléd egyik ágytól a másikhoz szaladgál, s
163 I, XIII | Amint ti meghalljátok az ágyúdörgést kelet felől; de még az égő
164 I, XIV | német zászlóalja képezte az ágyúfedezetet, ezt tartotta a legfegyelmezettebb
165 I, VIII | öltözetében és fegyvereivel. Ágyúik voltak, morva tüzérekkel,
166 I, XXVI | gyalogságunk le van kaszabolva, ágyúink ott vesztek: a fejedelem
167 I, XXVI | ezereit? Hát elfoglalta az ágyúinkat? Elszedte a zászlóinkat?
168 I, XIII | összemérkőzhetnek a császári hadakkal. Ágyúinkkal, haubicainkkal zárt városokat
169 I, XXII | nyestprémes városatyák: a vár ágyúitól alig lehet hallani, hogy
170 I, II | A fejedelemnek még egy ágyúja sincs.~Elébb megkísérté
171 I, VIII | nemigen lehetett bízni, ti. az ágyúkban.~Igen szép idő volt, ütközetre
172 I, XIX | röpítenek a városba a szakállas ágyúkból, hanem azokat a kurucok
173 I, XXIII | kiküldjük Sziléziába posztóért, ágyúkért, fegyverekért, idebenn a
174 I, XIX | mondá neki. – Én megyek az ágyúkhoz.~Nagyot lélegzett, mikor
175 I, II | keresztül lehet lőni; az ágyúkon kívül pedig feles számú
176 I, XXV | elfoglalhatja a várat egy ágyúlövés nélkül, vagy hogy a dámáknak
177 I, XVIII | külváros bástyáit. Az első ágyúlövésekre, nem várva a réstörést,
178 I, XIV | egymást, szemközt felállítva ágyúlövésnyi távolban. A magyar tábor
179 II, II | volt benne; azok az első ágyúszóra megint visszatértek a labancokhoz.
180 I, XXVI | volt tudomásunk, mert semmi ágyúszót nem hallottunk; mi, Ocskay
181 I, XXV | hajigálták egymásra. Ocskay az ágyútaligához köttetve magát derekánál
182 I, XXV | Kerítettek számára egy ágyútaligát. Arra feltetette magát,
183 II, IX | lyukakat ott a kőfalba az ő ágyútekéi ütötték, az a kormos váromladék
184 I, VIII | török háborúban megszokta az ágyútüzet: a többi mind felkelő lovasság,
185 I, XIV | se dárdasövény, még az ágyútűz sem: mindenen áttörtek.
186 II, XIV | ádáz csatába, emberirtó ágyútűzbe, rohantass meg velem bevehetlen
187 I, XXI | durcásan. – Nekimegyek az ágyútűznek, ha az én uram utánam következik.
188 I, XIV | gomolyodott a felállított ágyúüteg felé, aminek emiatt nem
189 I, XIV | hadsort, megrohanták az ágyúüteget, annak a fedezetét is elverték.
190 I, XIV | sorban. Szembe az ellenség ágyúütegével haladt éppen a borsodi hajdúezred.
191 II, X | Gondolta magában: „Bolondok! Ágyúval sem tudtatok a helyemből
192 I, XIV | Arra az is megkezdte az ágyúzást. Különösen a fejedelem és
193 I, II | visszafordulok, mikor azok ágyúzni kezdenek felénk. Mikor aztán
194 II, III | nyomta a sipkáját a fejébe.~– Ahá! Hát ennek „érzi eborrod
195 I, III | étel sem hűl el odáig. S ahányra terítve van, egy sem fog
196 I, XVI | én hadnagyom olyan igen áhítatos – recsegteté a hangját Heister.~–
197 I, XXII | forgó mellé odatűzte, egy áhítatteljes csókot lehelt arra a hófehér
198 II, III | nagyon invitálja a martalékra áhítozókat.~– Hozassa ide kegyelmed
199 I, XIV | most már, hogy a „talpas”-ainak az ezreit oda küldte strázsálni.~
200 I, XXIII | bolondos Bercsényinek? „Áj, báj, kecskemáj; ha neked
201 II, XVII | kiálta dühtől reszkető ajakkal Ozmonda. S odarohant az
202 II, XV | észrevette, hogy Danausok ajándéka neki az a rác harámbasa.
203 II, XVII | Bécsben megkapta a császár ajándékát – s aztán afölötti örömében
204 I, XXII | flegmával kétrét hajtogatá az ajándékba hagyott láncokat, s a vállára
205 I, V | gyönyörűséget okozott ez ajándékkal Tormássy a nagyasszonynak.~–
206 II, I | gárdája a pokolnak kell – ajándékképpen is.~– De annak a háta mögött
207 I, XXII | raboknak szokás aprópénzt ajándékozni: azon ők vesznek maguknak
208 I, IV | munkájában megakasszon?~– Ajándékozza énnekem kegyelmed ezt a
209 II, XVII | anyámtól kaptam menyasszonyi ajándékul.~Ennél a szónál, „szegény
210 I, XIX | visszautasíthatlan cserét ajanlanak. Ez a nő mégsem olyan gonosz,
211 I, XXV | valami csalhatatlan szert ajánlani, ami az ő bajában használt,
212 I, IX | hadjáratot. Tetszik ez az ajánlat neked?~– Elfogadom.~– A
213 I, XXV | egyúttal Péter orosz cár ajánlatait Rákóczihoz a lengyel korona
214 I, XXII | viszonzá a bán szíves ajánlatára –, nagyon köszönöm a kegyes
215 II, IX | Angyal korcsmárosának az ajánlatát, hogy legyek a vendéglője
216 II, II | neked, hogy „mindazok az ajánlatok, amik a minapi három kegylevélben
217 II, II | helyeslem Bezerédy Imrének azon ajánlkozását, miszerint Pálffy bánhoz
218 II, X | keresett, meg akihez a bántól ajánlólevelei voltak; aki otthon volt,
219 I, XIX | van, s értesül erről az ajánlott cseréről, az vágtatva fog
220 I, XXVI | királynak, a kálvinistának ajánlotta fel.~– Pokolra a dogmatikus
221 I, XXV | hitvestársamnak, igaz szeretettel ajánlva, Sztropkó várában.”~– Az
222 II, XXI | ki akarná csalni annak az ajkaiból még azt a vigasztaló felvilágosítást
223 I, XXIII | nem szalasztották ki az ajkaikon, míg végre Bercsényi maga
224 II, VI | kellett szólni, elég volt ajkainak görcsös rángatózása, arcának
225 II, XII | spektákulumnéző kövér asszonyság ajkairól jönne, hasította át a zsivaj
226 I, I | látja, csak nézi, felnyílt ajkaival némán kérdi, de nem szólítja
227 I, V | hogy melyik esik jobban az ajkának? „Ich liebe dich, io t’ama,
228 I, XXVI | fordulva, ha meghasad a piros ajkpár, s kivillan a két gyöngyfogsor:
229 I, XXVI | megszólalt ismét a hegedű a terem ajtajában, rákezdve a nótát, kísérve
230 II, II | absolutiót – szólt a fehér barát, ájtatosan letérdelve Ocskay László
231 I, XXIV | azután, mikor a császár ájtatoskodását elvégezte, s ismét lovára
232 II, XII | a Szent István templomba ájtatosságát végezni. A templomban nagy
233 I, III | s annak nekifeküvék nagy ájtatossággal.~Ilonka pedig felment a
234 II, X | Szent István templom egyik ajtóján, a másikon meg ki; mert
235 II, VI | asztalt, Ozmonda bezárta az ajtókat, s aztán abba a legbelső
236 II, IX | tegezést is elhagyta. Az ajtóknak füleik vannak.~Ocskay szigorú
237 I, XXII | előrebocsátva őt minden ajtóküszöbnél. Ennek az ezredét semmisítette
238 I, XXII | szólt a bán, az egyik ajtóra mutatva –, ahová a háborús
239 I, XXIII | módon becsapva maga után az ajtószárnyat: az arca sápadt volt, az
240 II, IX | a csendes lépegetést az ajtótól az ablakig és vissza.~Egyszer
241 II, IX | lótottam-futottam egyik ajtótul a másikra, hogy igazságot
242 II, X | egymás mellett levő, de közös ajtóval összekötött szobában tartózkodnak;
243 I, XXV | többé.~Mikor e másodszori ájulásából magához tért Ocskay, késő
244 I, X | kísérlet, ami a legnagyobb akadályokon mese módon átsikamlék, íme
245 I, XXVI | hajtotta a bánt, miért nem akadályozta meg Heisterrel egyesülését,
246 I, XXV | annak az oka, ami őt ebben akadályozza. A mai szent advent vasárnapon
247 I, XIV | most be vannak fagyva, nem akadályozzák a lovasságot.~A fejedelem,
248 II, IX | indulatokat; elhárítsak minden akadályt, mely nagyratörésének útjában
249 II, IX | majd a vámnál egy kicsit akadékoskodni találnak vele.~Tudniillik,
250 II, XIII | áldozatul esett a rendszernek; akadtak főemberek, akik nyíltan
251 I, XIII | bízva, hogy válasszon: ott akar-e maradni Ocskaynál, vagy
252 I, XXV | elköltözik: tudás, emlékezet, akarat, szeretet, remények; azok
253 I, XXV | valót a képzelettel. Erős akarata van, ébren lenni, sőt tettlegesen
254 I, VII | szenvedne soha. De hát Isten akaratja ez idő szerint, hogy ne
255 I, XVIII | szólt diadalmasan Ozmonda. – Akaratlanul kitaláltad. Igenis. Aki
256 I, VI | több része van az emberi akaratnak, mint a vak predestinációnak.
257 I, XXII | betűket magolni. Makacs, akaratos, szilaj fiú: egészen az
258 I, XIII | tejbe-vajba fürösztötte volna akárhány nagyúr, csak nála maradjon;
259 I, XIV | parasztgúnyában, egymaga, mit akarhat? Amellett a tért ellepő
260 I, XXI | azt kérdeztem, hogy nem akarja-e az én uramat háborúba vinni.~–
261 II, II | ugyan szeretném fölcserélni akárkiével, más halandó emberével valóban,
262 II, IV | gyermekeimé csak poszpász. El akarlak titeket meg a kincseimet
263 II, XX | azt is meg bírja fékezni, akármennyit vesztegetett is el eszéből,
264 II, XX | versenyt tudott gyalogolni akármiféle lovassal. Jávorka rendeletéből
265 I, I | akárki, beszélhet előtte akármiről, nem gyújtja azt tűzlángra:
266 I, XVII | vajon mit hoz az idén?” Akármit higgyenek a pogányok, a
267 I, XV | lovak nélkül, mintha ők akarnák még maguk szakállára folytatni
268 II, III | szerezték?~– Aztán mennyi pénzt akarnál kapni erre a zálogra?~–
269 I, XIX | Shakespeare leír.~– S ha ezt akarnám? Talán bűnöm volna? Mikor
270 II, XIX | legelésznek, mintha azokból akarnának elkapkodni. A kurucok erre
271 I, XXII | valakit szerencsétlenné akarnék tenni, az nem a fejedelemnő
272 I, XV | húzta meg magát, s onnan nem akaródzik előjönni. Nem ismer rájuk,
273 II, I | úgy tudták a vezérek nem akaródzó hadaikat egymásra rávinni,
274 II, IV | a fejét. Engemet is oda akarsz-e küldeni ebbe a farkasverembe?
275 II, XIV | így összekötözötten, hadd akasszák még ezt is oda arra az aranyláncra!~
276 I, XXVI | hogy azzal a megnyugvással akasztanám a szegre a kilőtt muskétámat,
277 II, XIV | gyalázat! S még ennek a nyakába akasztják az aranyláncot! Menjünk
278 II, X | szalmaszékről, a nyakába akasztott gitárral, s egyik lábát
279 I, I | is lehúzta, és a többihez akasztotta a karikára, ami egy ezüst
280 II, XII | megfogtak, s stante pede oda akasztották fel az Oppenheim palota
281 II, III | Andaházyakat, Hricsó várában az Ákayakat a fejedelem hűségében megerősíteni,
282 I, IV | divatja vala.~Egészen idegen akcentussal ugyan, de magyarul beszélt
283 II, XIII | sajnálom azt a tegnapi fatális akcidenst. A katonaság tévedésbe volt
284 I, XXII | legfurfangosabb gézengúz, akiből az alatt a másfél év alatt,
285 I, XXVI | beszólítani azt a két emberét, akikben föltétlenül bízhatott. Egyedül
286 I, XIV | hadvezéreknél hiányzik, akiknél a személyes vitézségből
287 I, XXVI | folytatják a kísértetprocessiót! Akikre az az áruló patyolat rávallott!~
288 II, VIII | is esküszünk ma azokra, akiktől eddig segítséget vártunk.
289 I, XIX | táborunkban fog lenni. Egészen akképp fogunk kegyelmeddel bánni
290 I, XVI | vagyok Scharodi.~A tábornok akkorát ugrott a székéről erre a
291 I, XXVI | hízelgi be magát. Az utolsó akkordban minden ki van fejezve, ami
292 I, VII | egy lelket a másiknak az aklából a magáé számára. A hittérítők
293 I, X | pincék telve; istállók, aklok megrakva gyönyörű szarvasmarhával,
294 II, XVI | fényes nappal betörtek az aklokba, onnan ragadozták ki a háziállatokat:
295 II, X | magában, hogy ez a föld alatti aknafelrobbantás nem csak sikerült, de meg
296 I, I | oldalán egy kerek lyuk volt, s akörül széles, vörösbarna folt,
297 I, XXVI | kézzel a faedényt, s az akonából ivott. Nagyot ivott az édes
298 II, IX | előkeresték az első árulásom aktáit, mikor, tudod, tealattad
299 I, XXV | nem bukott meg komédiás az aktus végén, mint én. A fejedelem
300 II, XII | kakastollas népvezér csitította az ál-Ocskay kókányozóit, hogy Hagyják
301 II, XVI | a kincses társzekerekkel alá- s fel kószálni a hegyek
302 I, XXIV | koldusokéhez, hogysem mint a cifra alabárdosokéhoz: „Azt hiszitek, volt ilyen
303 I, XXIV | után a vele szemközt álló alabárdosra rivallva: „Glabst, had e
304 I, XXIV | helyén. Azt az egynehány alabárdost leverték minden küzdelem
305 I, XXII | s vezette őt egy fokkal alább, a földszintre.~A torony
306 I, XXVI | Sztropkóra; Soncha barlangjának, Aladin bűvlámpájának minden mesés
307 I, XXVI | kurucok veres zászlós táborát aláereszkedni a báni hegyszakadékokból
308 I, XXII | mikor a szőlőhegyekről aláereszkedtek a hintók, szemközt jőve
309 I, XVIII | ahonnan Beckót, a bolondot aláhajították. A vérét lemosta a zápor,
310 II, IV | égből, hogy szeressenek aláhullani a földre, pedig csak addig
311 I, XXI | fejére, a csizmáit eldugja alájuk, csak az alsógúnyája ázik,
312 I, XIX | sisaktarajai is a Hévíz felől alákanyarodó úton, mely a magas hegyhátról
313 I, XXVI | deli alakot fed, szoborrá alakítja azt át; a szennyes, gyűrődött
314 I, IX | ahol a tót nép lakik, s alakíts belőlük saját parancsod
315 I, XV | s mind szélesebb karéjt alakítva, elkezdte megkeríteni. Ocskay
316 I, I | hanem vőlegényed, a bátyád alakjában. Egy személy a kettő. Annak
317 II, XVI | emberfölötti dühében, s arca kikelt alakjából, ellenséges lovast, lovával
318 I, XIX | sehogy sem állt a képéhez és alakjához ez a rögtönzött udvariaskodás.~–
319 I, XXVI | székeikről.~A hívatlan vendég alakján látszik, hogy most jött
320 II, XII | azok éppen ráillettek az alakjára. Hirtelen előszedte Ozmonda
321 I, XVIII | szakította le a testéről ennek az alaknak az utolsó takaróját a kuruc
322 I, XVII | szüksége erre a kockáztatott alakoskodásra, s ha mégis megteszi azt,
323 I, XXV | helyébe odaállították az alaktalan fátumot, aki előre kimondta,
324 II, XVII | visszaverte, megkísérté kígyóvá alakulni, úgy közelíteni hozzá a
325 I, XIII | nélküli érzésnek harmóniává alakult káosza; jókedv és szomorúság –
326 II, XVII | szíverősítő; úgy híják, hogy „alamázia”. Hozzá vagyok szokva –
327 I, XXII | szédítő meredély szélén áll, s alánéz a sötétes mélységbe, s úgy
328 I, XXV | fenyegetnék szakállas ágyúikkal az alantas síkságot. – Mai nap már
329 I, III | a kalpag alól hullámosan aláomlik, elöl vastag tekercsekbe
330 I, XIX | szétrázva maga körül termetén aláomló haját.~Ocskay nem bánta
331 II, VI | morál ugyanaz marad, csak az alap változott meg. – No, ne
332 I, XV | szökevény tiszt által. Arra alapítá Heister a magáét.~Sárody
333 I, XXV | rend. Eleonóra fejedelemnő alapította.~– A mi fejedelemasszonyunk?~–
334 I, XVI | haditervemet erre a mozdulatra alapítottam. Erre vártam az intézkedéseimmel.
335 II, III | Ocskay László haditerve alapjául. Arra, hogy őtet meg ne
336 I, XXIV | aranymondatokkal, de hogy mi az alapnyelv, azt nehéz kitalálni.~Ez
337 II, III | volt fonva, a sárga gyopár alapon piros kakastaréjokból (celosia)
338 I, XXII | előtt a sok műkincs értékét, alapos tárgyismerettel. Némelyikhez
339 I, XXII | arcfesték. Hisz az egy jóltevő álarc, ami eltakar. Nem lehet
340 I, XVIII | viperacsípéstől megdühödve, vakon alárohant; ott a kapu nagyságú ablak,
341 II, XX | Eltékozolt egy esztendőt; alászállva minden becsületben.~Az új
342 II, XIII | kegyelmességedet.~– Köszönöm! Alászolgája.~Ez is elment.~Alig verte
343 II, I | századosaihoz, hogy indítsák meg az alattuk levő lovasságot, s verjék
344 II, XII | kegyelmesen meghallgatá hű alattvalói kívánságát, s kiadta a rendeletet,
345 I, II | lángol; csak a hosszú sorban aláúszó halottak feketéllnek rajta.~
346 II, XVIII | röptében elkapott, s cigány alázatossággal elhálálkodott érte.~– Csókolom
347 I, VI | megvallom, az enyimet is, odáig alázva látni, hogy mentegesse magát
348 I, XXII | arra a szóra: „a kegyelmed albumába” – mert az közbeszéd tárgya
349 I, XXII | neve is ott van a kegyelmed albumában? Hahaha!~– Aber Excellenc!!! –
350 I, XXVI | megkezdett sorban!~Ozmonda albumának a rémalakjai folytatják
351 II, XII | vannak öltözve, ez a legjobb álca: a kéményseprőnek nem lehet
352 II, XII | ledobta magáról a kéményseprő álcát, s elvegyült az iramodó
353 II, XX | fejét. Kolduló cigánynak álcázta magát; maga előrement egyedül
354 II, XVII | felesége többé.~– Óh, akkor áldalak, boldogságos istenanya,
355 I, VII | kegyelmedet ezért, meg is fogja áldani a magasságban lakozó Isten!
356 I, XIX | aranya a császárnak, elég áldása a római pápának, ami erre
357 II, III | bejövetel iránt.~Az úrnő áldását adta a fejére.~Ez a vár
358 II, XVII | hitestársad; ha osztoztam az áldásban, osztozzam az átokban is,
359 I, XXIV | húszfontos olvasóval osztotta az áldást. Átkozott fegyver volt az
360 II, XVII | ölelte át Ozmonda vállait.~– Áldjon meg hát érte az Isten, hogyha
361 I, XVI | hozzáláttak, hogy legalább áldomásaikkal segítsék elő a nemzeti ügyet,
362 II, XVI | poharazóasztal mellett. A diadal áldomását itták. – Vegyítve volt az
363 I, XXIII | kitett magáért. Ittak ott áldomásokat magyar, német, francia,
364 I, I | átalagoktól, amik a lakodalmi áldomásokra voltak szánva.~Az egész
365 I, XIV | s a hordó fenekére ülve áldomásozott, s gitárral a kezében dalolta
366 I, XXIII | utasítást vennie, mielőtt ily áldomásra poharat ürítene; az angol
367 I, XIV | könnyűvé tenni. Még jól ki sem áldotta magát, amidőn betoppan sátorába
368 II, II | nekem elmondtál.~– De mint áldozárnak, meg kell adnod az absolutiót –
369 II, XIV | meg.~Heister gyönyörködött áldozata halálsápadt arcának galvanikus
370 II, XVII | mint saskesely csapkodott áldozatára, s hogy az visszaverte,
371 II, IV | nagy tervekért mindenképpen áldozatbárányt, bűnbakot keresnek. Bezerédyt
372 I, XXV | tudott, a szerencsétlen áldozatokat, a sebesülteket ápolják.~
373 II, IV | nemzeti ügynek, bőkezű az áldozatokban, és szigorú a hűségben.
374 II, XX | megkerülni a jó előre haladt áldozatot, s lesni az alkalmat, mikor
375 I, XIX | rajta, hogy ily magas célra áldozhatott nemesi vérével.~– Addig
376 II, VI | nyugaton kel a nap, s keletnek áldozik le. Az ethos, a morál ugyanaz
377 II, XIII | minden tehetségét arra fogja áldozni, hogy a császár zászlóinak
378 I, XXVI | fel Ocskay haraggal, mikor alezredese, Pongrácz Gáspár e hírrel
379 II, XIV | egyetértésben, Erdélyt és az Alföldet szorongatja. Meg kell vallanom,
380 I, II | volt. Ilyenkor a magyar alföldi rónán az ég összefolyik
381 I, III | réme, pusztítója a magyar alföldnek. Sok nagy város keserű füstje
382 II, III | sem ismer?~– Bizony csak alig-alig. Mi hozza kegyelmedet mihozzánk?~–
383 II, VI | csalogattatni a szőke hajú alirumna által a kísértetes pusztára,
384 I, I | uramhoz, Verebély megye alispánjához.~Verebély vármegye neve
385 II, X | két ember fogta a két hóna alján, mikor beexpediálták a vendégterembe.
386 I, XVIII | gyönyörökből és ördöggé aljasító gonosz indulatokból… Ha
387 II, VIII | fagyban ágyazni a feje alját: az ám jöjjön velem. Aki
388 II, II | számos hegyi váraikkal, igen alkalmas helyül szolgáltak mindig
389 I, XIV | Fehér-hegyek közé, hogy ott alkalmatlankodjanak Heisternek, ha arrafelé
390 II, III | Ki látta ilyen későn alkalmatlankodni! Mit akartok? Az én házam
391 I, XXIV | olyankor, amikor a beghárdot az alkalmatlankodó törvényszolgák megszorítják;
392 II, XII | nép kedélyéhez tudta magát alkalmazni, s improvizált mind a kettő.~
393 II, XV | mindenki iránt kellő szigort alkalmazott, hanem az anyósának a házát
394 I, XXIV | viselt, a meleg évszakhoz alkalmazottan.~Jávorka a szent história
395 I, XXIV | pénzt felkapkodva.~Erre az alkalomra vártak Jávorka és a rongyosai.~
396 I, I | pujpunellamártáshoz miféle alkatrészek kellenek? Ez igen bonyolult
397 I, I | olasz mogyorónyi indigót alkermesben; keverd hozzá. Azután végy
398 I, XXV | egyik Göttingában végzett alkimista, a másik kitanult borbély.~
399 I, XIX | szivaccsal kimossa, míg az az alkoholtól ismét olyan szőke lesz,
400 II, XVII | elővette az aggódás, amíg az alkony ködében végighaladtak a
401 II, VI | fuvallt ez a szó a sötét alkonyatban „Egyedül magunk a várban.”~
402 II, IV | boszorkányos esteli bogarak, amik alkonyatkor a mezőn járó embert körüldongják,
403 I, X | volt őket tanácsos), mikor alkonyattájon csak megjelen közöttük Ocskay.~
404 II, XXI | hegyén volt valami gömb. Az alkonyég sápadásában oly rémletes
405 II, XXI | szívét darabokra törtem: alkosd még egyszer egésszé! Az
406 I, XXVI | lett. Nincs többé semmi alku, kibékülés a császárral.~
407 II, XVI | mindig mellette legyek.~– Alkudj ki a parancsaiddal, ahogy
408 I, XXII | saját lelkével tán ki tudna alkudni. – Az a kérdés, hogy a fejedelemnő
409 I, XXV | porosz királlyal folytatott alkudozásairól a magyar korona iránt; s
410 I, XXIII | rossz befolyása lesz az alkudozásokra.~– Azt a bécsi udvari dámát
411 I, XXIV | követek nem szakítják félbe az alkudozást, csak hazamennek újabb instrukciókért.
412 I, XXVI | pedig a lengyel koronára alkudozik Péter cárral.~A magyar szövetséges
413 I, XXVI | magyarnak: azon alul nem alkudtak. Süvegelje meg a magyart
414 II, XII | sipkában, azzal a bekötött állal.~Az pedig egy jámbor cseh
415 I, XXII | Istvánnak koronája; a magyar állam szimbóluma; a nemzet örök
416 II, X | fejeket bevernek; de semmi államellenes complottba nem ártják magukat.
417 II, XIII | készséggel bebocsáták, egész az államférfi belső szobájáig, ahol az
418 I, XVIII | mondja el annak a hatalmas államférfinak Bécsben vagy Vörösvárott,
419 II, II | szövetséget kínál a protestáns államoknak, Angol-, Porosz-, Hollandországnak,
420 II, IX | büszkeség az, mikor egy állampolgár egy olyan becsületesen megnövelt
421 I, XXII | rá, hogy őtet ilyen nagy államtitok megőrzésével bízták meg,
422 II, X | vagy úgy le volt foglalva államügyekkel, hogy nem ért rá őt elfogadni.~
423 II, XVI | volt az ő rettegéseinek állandó kútfeje: ettől a gondolattól
424 I, XXIV | infámis Heródiástól ki kellett állani, minden szörnyű kegyetlen
425 II, XIV | éppen az ordre de bataille-t állapítjuk meg.~Most aztán Ritschán
426 I, VI | jött így is. Végőrön van az állása, mindennap ellenséggel szemközt.~
427 I, XXV | s generálisságnál kisebb állásba nem helyeznők…”~– Elég! –
428 II, XV | érzékenykedésen, s hadvezéri magas álláspontról tudja áttekinteni a ködös
429 I, XIV | nagyszombati halmokon védelmi állást foglalni.~Elhatározták a
430 I, I | két tenyerébe támasztva az állát, mint a megtestesült makk
431 II, VII | szemei úgy villogtak valami állati dühtől.~– Ki mer ilyet mondani?~–
432 I, VII | készíteni, amiben a tréfás állatka az asszony mulattatására
433 I, X | összecihelődik. Ott volt az állatkert, a drága szép zsiráfjaival,
434 II, V | amint nagy, nehézkes, fekete állatok előcammognak az erdőből
435 I, XXIV | fennakadt a bőszülten bömbölő állattömegben; azon nem lehetett keresztültörni.~
436 II, III | fizetése? Tyúktojás négylábú állattól. Ha itt tartom a parafernumát,
437 I, XIII | Eszterházy tábornok azt allegálta, hogy Cinka Panna az ő nagybátyjának
438 II, XI | utánunk az úr; elvezetjük az alléig, onnan azután egyenesen
439 II, X | Jerum”-ot, meg a „Mir is alleseins, habi a Geld, oder keins”.
440 II, XI | labancságát;~Verje meg az Isten állhatatlanságát!…~Ez az ő embere.~A düh
441 II, VIII | süthetsz. Te szimbóluma az állhatatlanságnak, az örök változandóságnak;
442 I, XXII | Ilonka felé, míg Ilonka állhatatosan a fejedelemnő arcára nézett,
443 I, XXVI | gyűrű; a hitvesi hűség, az állhatatosság, a férfijellem szimbolikus
444 II, IX | jössz; én jövök.~A grófnő állig és körömhegyig érő fehér
445 I, XV | de amint egy másik rajt állít meg, hogy azt rendbe szedje,
446 I, X | polgárőrséget a bástyák őrizetére állíták fel; a pattantyúsokat a
447 I, XXV | síkságot. – Mai nap már nem állítana meg ez a vár senkit. A nagy
448 II, IV | látszat, hogy ha törvény elé állítanak, még védni sem tudom magamat.
449 I, VIII | hat hétbe kerül is, lábra állítandja a tudományával.~Akkor is
450 II, III | aztán mégiscsak goromba állítás lett volna, hogy efölött
451 I, XXI | cigányleány nem bizonyozott az állítása mellett, hanem a hegedűjét
452 II, XV | mind a négy evangélista állítja is, mégsem hiszem el! Hogy
453 II, II | vallja-e be, ha bírái elé állítják? – Ezt tudja-e meg így a
454 II, IV | hogy a rendes kúria elé állították volna, anélkül, hogy rendes
455 II, XIV | velem bevehetlen várakat, állíts a legfélelmesebb ellenséggel
456 I, X | pattantyúsokat a sáncágyúkhoz állíttatá, maga pedig egy igen tekintélyes
457 I, XVIII | császári seregnek útját állják, s maga a hajdúságával megrohantatá
458 I, IV | mintha mindig nevetésre állnának; amiknek aztán a szája is
459 I, XXII | zavarba, mikor eléjük kell állnia. Tudja, hogy most ő a fejedelem
460 I, XVIII | felkerülni Trencsénnek, ahol állóhíd van, de azalatt Beckóval
461 I, XXI | tollas ágyba hálni: nem állom én azt ki. Aztán rosszul
462 II, XIII | a katonasággal, az első állomáson, ott mégiscsak eszébe jutott
463 I, XXII | rövidre nyírt tarkón az allonge-paróka. Ilyennek látta őt Eleonóra
464 I, IV | fején lobogott a kapitány allonge-parókája. Az ördög elcserélte a fejeiket
465 I, V(1) | egyik oldalán amaz ismeretes allonge-parókás fő volt verve, a másikon
466 I, IV | hosszú csigákba fodorított allongeparóka, ami akkori idők szerint
467 I, XXV | elgázoltassa vele az útjában állót, lett légyen az hercegnő,
468 I, IV | szóval: „Hagyjátok abba az allotriákat, urak! Te meg láss hozzá
469 I, X | leszállított a lováról, s maga állott az élükre. Az útfélen volt
470 II, XII | meglátja saját magát a nagy állótükörben… A cseh szakácsné képmása:
471 I, X | megteszem a kuructempót.~– Lesbe állsz egy csapattal, s mikor az
472 I, XXVI | öklelt fel a német, aki hátul álltam? Én mulasztottam el az elővigyázatot,
473 I, II | adunk nekik.~– Szavunknak állunk azonnal. Vessék le a rongyaikat.~–
474 I, XVIII | eocénének, ami fölött az új allúvium zöldül már.~– Mit akarsz
475 II, IV | Körülkertelt, tilos paradicsom almafájáról lopni! Nesze virgács!~Most
476 II, X | Hajh, most már majd csak álmaiban fogja feltalálni azt a régi
477 I, XXII | virrasztó, eleven őrévé válik álmainak?~Ki tudja?~Előérzete nem
478 II, XIII | árokba; s ott kisírni megbánt álmait.~Nem lehet az! Hiába mondja
479 II, XVII | egy cifra faragványú, ódon almáriomhoz ment, kinyitá annak az egyik
480 I, IX | fejszével széthasogatva; a nehéz almáriomok erőszakkal felfeszítve,
481 I, I | fiókot, rázárta a nehéz almáriumajtót, aztán a két öklét összeszorítva,
482 II, V | Lengyel Magdolna asszony: almáriumok vannak tele a sok virágos
483 II, XIX | maradt szívében. A többi téli álmát aludta már, mint a lárvabáb.~
484 II, IV | nekem, hogy sok keserves álmatlan éjszakákon át tusakodtam
485 I, V | a lovag, akiről egyszer álmod volt, s azt mondtad a látás
486 I, VI | költelek fel már többet álmodból. – Pihenj, fiam, pihenj. –
487 I, XXII | álmodott is róla, csak ilyennek álmodhatá. Most pedig Rákóczi Ferenc
488 I, XXII | gyönyörű fejet; még nem is álmodhatott róla. A megnyúlt, sima udvaronc
489 II, XIII | neki az az álom, amit most álmodik! Megfordítani nemzete sorsát.
490 I, XXV | teszi azt a fejedelem.~– Álmodjál felőle! Ébren engem nem
491 II, V | kellett szegény asszonynak álmodni e regék miatt a budetini
492 I, XXVI | szét a fejedelmi sereget? – Álmodom én most?~– Majd én ordítok
493 I, X | őrjöngő riadal!~Hiszen erről álmodozott minden ember.~S aztán mi
494 II, VI | Mi rosszat álmodtál, kisfiacskám? – kérdé Ilonka
495 II, XX | tettem? Álmodtam! Rettentő álmom volt. Most ébredtem fel.
496 I, I | csak eszembe a ma éjjeli álmomat. Úgy volt, mintha a Gáborkánk
497 II, XVII | hősregéket apjáról, el nem álmosodott; – azonnal sietett az ellenséges
498 I, XXV | hogy a dámáknak még csak az álmukat is elrontaná vele. S akkor
499 II, XII | Mindjárt hozok számodra álöltözetet – szólt Ozmonda, kisietve
500 I, XXVI | alul érő fersing kilátszott alóla. Az is ki volt szakadva,
|